Lomi

Kb.ket eve varunk erre a lomtalanitasra,ami most volt.
Majdnem mindent kidobtam,ami szerintem nem kell.
Majdnem.
Kiment a nagyapam konyvespolca, ami mar hasznalhatatlan lett, a szekreny a konyhabol,amit sose furtunk fel, a polcok, a gyerekkori konyvespolc tartok,amiket mar nincs hova tenni(kettot azert megmentettem az erkelyre), egy csomo anyag, ruha, amit sose fogok megvarrni. A regi, mar nem mukodo nyomtato.
Egy kicsit mindig nehez szivvel dobok ki dolgokat,foleg ha az a nagyszuleime volt.

De neha kell.

En nemtom mi ez

De rohadt szar.
Valamikor szombaton kezdodhetett, a fejfajassal. Vettem be ra algoflexet, oszt irany a dolgomra. Faradt voltam egesz nap, de ezt betudtam a noiessegnek, Jankanak es annak,hogy 6 oras alvasokkal toltam le a hetet.
Aztan vasarnap megint algoflexes nap volt, mert sajgott.
Tegnap este a brutalis hanyinger es a hidegrazas meg a gyengeseg erzes tarsult hozza.
Ma vegigcsinaltam a napot a fejfajassal, gyengeseg erzessel es alig vartam, hogy hazaerjek.
Most legalabb a brutalis hanyinger nincs, csak szomjusag es fajdalom es gyengeseg es lazasnak erzem magam, de a lazmero szerint nem vagyok az.

Rettentoen idegesit a dolog es nyomoreknak erzem magam es tehernek es ezt utalom.

Es nem lehetek beteg, most nem.  Meg harom napot le kell tolni, utana 4 napos hetvegem lesz es holnap edzes is lenne.

Es nyugos is vagyok es mindenen elbognem magam...

Suffagette

Eloszor ezt a szot a Mary Poppinsban hallottam, ahol az anyuka jon haza valami gyulesrol es enekli,hogy "leanyink leanyi buszken zengik majd, hos volt minden suffragette".  Most megneztem a tavaly keszult filmet a temaban.
Hat rohadtul orulok,hogy nem akkor eltem. Nem is a szavazati jog az,amin kiakadtam, mert arrol tudtam,hanem az hogy nem volt joguk a sajat gyerekeikhez. Hogy egy apa siman orokbe adhatta a fiat egy idegen hazasparnak az anya tudta nelkul.
Erdekes film es erdekes temat boncolgat.
A szineszi jatek is jo es a fenykepezese is szep.
Kivancsi vagyok igy most tobb ilyen temaju filmre is.

Tisza

Nyár búcsúztatni voltunk lent Tiszasason.
Sas igazaból nem egy hely, egy fogalom. Amikor lemegyünk Sasra, akkor kicsit megáll az élet.
Pénteken alkonyatkor indultunk és nagyon hideg volt a motoron. Nem gondolta egyikünk sem, hogy ennyire hideg lesz. Amikor leértünk, volt vacsi meg iszogatas. Boki bizgerálta a fejemet, én meg csak hallgattam őket, többieket, aztán aludni mentem a nagy piros palotasátorba.
Másnap lementünk a Tiszára fürdeni. Hideg volt a víz, de jól esett. Jó volt nevetni a többiekkel és nézni, ahogy a fiúk bohóckodnak.
Mire hazaértünk, kész volt a halászlé, és elkezdtük sütni a húst is. Nagyokat nevettünk, és olyan...béke volt.
Este meg sokat beszélgettem Krisszel, ami jó, mert eddig ezt nem sikerült. Láttam Boki szüleit táncolni, és Bokit, ahogy megöleli az apját és az anyját, és egy óra körül az anyukája elküldött minket aludni.
És a palotasátorban nem fáztam, és ciripeltek a ciripek, és bár másnap reggelre alig aludtam valamit (helo rémálmok) de azért nagyon kellett ez.
És mostunk lavórban hajat, és anyósjelölt levágta a végét, és maradtam volna még, de majd jövő nyáron.

Azt hiszem ez a nyár is jól telt el. Sok mindent csináltam, sokfelé jártam, új embereket ismertem meg.
Most már jöhet az ősz.:)

Nagyszülők

Azon gondolkodtam tegnap éjjel a sátorban,hogy hogyan lehet valaki annyira önző, hogy megfosztja a gyerekeit a nagyszüleitől. Hogy a saját viszályait a párja családjával, átülteti a gyerekbe is.
Az én anyukám és a nagymamám nem szerették egymást.
De sosem volt olyan, hogy előttünk szídták volna a másikat (csak amikor már nagyok voltunk) vagy hogy ne engedtek volna el a nagyszüleimmel.
Én el nem tudom képzelni azt a szituációt, hogy ilyet tegyek.
Hogy nyomást gyakoroljak a páromra, és megfosszam őt is és a kölyköket is a nagyszüleitől.

Azt gondolom, minden olyan anyának és apának kijár a tisztelet, akik felnevelték a gyerekeiket és nem hagyták az út szélén. Vagy nem is tudom ezt igazán jól megfogalmazni. Eddig ugye nekem is az összes anyós jelölttel voltak problémáim, de azért legalább tiszteltem őket, mert életet adtak a páromnak és fel is nevelték és sem Alyrnál sem Thereonnál meg nem fordult a fejemben soha, hogy az anyjuk ne láthassa a majdani gyerekeinket. ( Az, hogy kire bíztam volna rá, az más kérdés).

Most meg főleg nem jutna ilyen eszembe. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert Bokival egy családot is kaptam, ahogy ő is velem, és az anyukáját szerintem nem lehet nem kedvelni. Nem véletlenül értik meg olyan jól egymást az én anyukámmal.

És persze tudom, hogy vannak idióták, de ezek az idióták azt nem fogják fel, hogy a saját gyerekeikkel basznak ki akkor, amikor a saját vélt vagy valós sérelmeik miatt megtagadják tőlük a nagyszülőket.

A felhők felett az ég..

Ma váltottam be a születésnapi ajandékomat.
A reggel elég nyűgösen indult. De azért nekivágtunk az autopályának a motorral.
Pontosan egyre értünk le, mert az ötösön olyan dugó volt, hogy öröm volt nézni.
Amikor odaértünk nagyon jófejek voltak. Kitöltöttem egy nyilatkozatot, hogy tudomásul veszem a veszélyeket és önszántamból jöttem, aztán felcsatolták a hevedert meg kellett másik nadrágot felvennem aztán bemutatkozott a figura, akire rá voltam csatolva es tökjó fej volt végig.
Felmentünk repcsivel a felhők felé. Magára csatolt a pasas és ki kellett ülnöm a repcsi szélére és hátrahajtotta a fejem és beledőltünk a semmibe. Uristen az az érzés, hogy ott vagyunk a levegőben és zuhanunk és nem félek! Nem olyan mint amikor álmomban zuhanok.
Aztán kinyílt az ernyő és szépen ereszkedtünk lefelé és irányíthattam az ernyőt és gyönyörű volt minden és szabad voltam, mint a madár.
Elképesztő érzés.
Aztán földet értünk, nekem kicsit felkavarodott a gyomrom, de ez normális és közöltem, hogyha söröznék, hát most tuti meginnék egy korsóval.
Készült videó és képek is. Utóbbiakat, amint hazaérek megnézem. A video meg fent lesz valahol, kapom majd a linket.

Rettentő hálás vagyok a barátaimnak ezért az élményért! Köszönöm!:)))

Borzasztó fáradt vagyok

Iszonyatosan elfaradtam. De nagyon. Le is egtem, es rajottem, hogy kb.azota nem vagyok igazan jol, amiota megégtem a nyár elején. Utána lett a torokgyuszi is.
De most még nagyon fáradt is vagyok. Át kell állnom teljesen és ez fárasztó.
És legközelebb szeptember utolsó hétvégéje lesz az, amikor sehovase megyek es pihenhetek.

Határ

Par napja, na jo hete is, azon gondolkodom, hogy meddig tart a hatar. Mikor van az a pillanat, amikor mar nem szolhatsz bele, nem adhatsz tanacsot, nem mondhatsz velemenyt, nem kerdezhetsz, nem mondhatsz el informaciokat ha egy nagyon jo baratod maganeleterol van szo.
Hol van a hatar?
Van-e jogom hozza, hogy beszeljek a masik fellel is?
Van-e jogom elmondani olyan informaciot, amivel nem tudom artok-e vagy sem?
Ha kikeri a tanacsomat, mit mondhatok?(pl.: egyszer regen egy baratomnak azt mondtam, valjon el, mire en lettem a gonost"hogymondhatszilyet?" pedig o kerdezte".
En mennyire varhatom el ugyanezt forditva?

Luxus

Azon gondolkodom a villamoson hazafele, hogy ma mekkora luxusnak szamit, ha a huszas eveid kozepen nem ertesz semmihez.
Jo esetben ekkora ugyanis elvegzel egy egyetemi szakor vagy okjt vagy valamilyen szakoktatast.
Ha tegyuk fel, valami olyan szakot vegeztel,ami "bufeszak" akkor is valami iranynak mar kellene lenni, hogy megis merre tovabb.
Tudom hogy tokre ritka, ha valaki ilyenkor mar nemhogy az iranyt latja, de konkret elkepzelesei is vannak, de szamomra baromi fura, amikor valaki azzal jon egy iskola elvegzese utan, hogy de hat o nem ert semmihez.

Pedig szerintem mindenki ert valamihez. A bolcseszeknek pl muszaj megtanulni fogalmazni, meg egy idegen nyelvet, es tudniuk kell osszefuggoen beszelni, kezelni a wordot. Es ez csak nehany dolog.

Es akkor azt latom, hogy vernyakolnak a frissen vegzettek, hogy semmihez se ertenek. Pedig ertenek, csak fogalmuk sincs rola.

Az a fura

Az a furcsa, hogy kicsit olyan mint az mttben. Sok ember egyutt,egy célért dolgozik egyutt es mindenki igyekszik a sajat dolgaval foglalkozni, nem a maset nezni.
Volt csapatepitos elso ket nap, ahol meg elveztem is a csapatepitos jatekokat, pedig amugy deutalom...
Vannak mar nevek, akiket megjegyeztem. A fonokom nem ellenseget lat bennem, hanem erdekli ki vagyok es mi vagyok.
Furcsa volt amikor hallgattam a tobbieket, akik itt vannak mar hogy miert szeretnek itt dolgozni. Hogy tenyleg segitokeszek, es mosolyognak!
Leulnek a foldre!
Egyutt enekelunk a tanevnyiton. En is.
A fonokseget erdekli a velemenyunk. Ha valamit meg kell oldani, akkor megprobaljuk kozosen.
Istenem nagyon furcsa. Kicsit olyan mintha hazaertem volna es kozben meg felel hogy csalodni es koppanni fogok.
Nem tudom ebbe a hazaeres reszbe mennyire tartozik bele a szarmazasom, hogy itt vegre nem kellett suttogva kimondani, hogy a nagyapam tulelte a halaltabort a nagymam meg a rakpartot.
Hogy ugy erzem, hogy ez egy nagyon nyitott es kozben szkeptikus es nagyon zart kozosseg is.
Hogy a kollegam kozolte h az alapkeszsegek a fontosak nem az h hany holdja van a Jupiternek.
Jo igy. Biztonsagos.
Es nem akarok benne csalodni.