Nem feltetlenul az a legidosebb,aki eloszor szuletik. A legidosebbnek lenni orok felelosseg. Rad bizzak a kicsiket, neked kell rajuk figyelni, ez egy ido utan szokasodda valik. Figyelni. Elore gondolkodni, tervezni, vallalni a tetteid kovetkezmenyeit. Amiota az eszemet tudom, mindig igyekeztem, hogy ne cselekedjek meggondolatlanul, mert azzal masokat es magamat banthatom. Azon keves esetben, amikor igy tettem, utolag mindig rosszul rajtam valamilyen szinten. Megbantottam valakit vagy sajat magamnak okoztam gondot. Talan ez az egyik oka, hogy sosem tudom magam igazan elengedni, mert mi van ha ugrani kell segiteni vagy ha rossz lesz az, amit epp csinalok. Nem egyszeru ez es neha annyira szeretnem ha ram vigyazna valaki es nem nekem kellene vigyazni. Ha el tudnam engedni magam, ha mernek peldaul annyit inni, hogy masnap ne emlekezzek ra, mit csinaltam. De en ezt meg soha nem tudtam megcsinalni, sosem mertem teljesen elengedni a kontrollt. Pedig egyszer ugy kiprobalnam milyen, amikor a kovetkezmenyek figyelembevetele nelkul cselekszem, amikor mas hozza helyre ha hulyeseget csinalok, amikor nem nekem kell elvinni a balhet. Jo volna ha ki tudnam kapcsolni magamban ezt a dolgot, legalabb egy kicsi idore.
3 megjegyzés:
"neha annyira szeretnem ha ram vigyazna valaki es nem nekem kellene vigyazni. Ha el tudnam engedni magam, ha mernek peldaul annyit inni, hogy masnap ne emlekezzek ra, mit csinaltam."
az első mondatot nagyon is ismerem... a másodikkal félig értek egyet. néha jó többet inni és lelazulni, de a blackout nem vicces, ne akarj olyat. nekem csak mostanában volt, és frászt kaptam. azóta eléggé kerülöm a töményet :)
soha nem engedtem el magam annyira, hogy más vigyázzon rám.. nem engedi az egóm, pedig az agyamnak jólesne :)
Nekem a lelkemnek kellene, hogy csak egyszer, egyetlen egyszer úgy tudjam magam teljesen elengedni, hogy nem kattogok a következményeken, és később nem jövök ki rosszul a helyzetből.
Megjegyzés küldése