Bocsanat

Van az a Jozsef Attila vers, tudjatok... De igazabol, most nem is arrol szeretnek irni, hanem a felelossegvallalsrol es arrol, hogy a tettek kovetkezmenye es a bocsanat keres es a megbocsatas. Egyszer nagyon regen volt egy fiatal lany, aki borzasztoan tartozni szeretett volna egy klikkhez, de nem vettek be. Nem volt eleg meno vagy vicces vagy csak nem tartottak felnottnek. Akkor ez annak a lanynak irgalmatlanul fajt. Foleg azert, mert a baratai egy resze viszont a klikk reszet kepeztek. Raadasul a klikk egyik hangado embere egyebkent is sokat bantotta ezt a lanyt. Aztan sok evvel kesobb, amikor mar igazabol nem is volt fontos, ez a hangado leult a lannyal es bocsanatot kert tole, mindenert amit elkovetett ellene. A rossz szavakert a kikozositesert, azert, hogy akkor kinevette. A lany pedig megbocsatott. Soha, ameddig elek nem fogom ezt elfelejteni. Akkor tanultam meg, hogy bocsanatot kerni soha nem keso. Hogy megbocsatani a masiknak soha nem keso. De ehhez az kell , hogy aki hibazott, aki bantotta a masikat, oszinten belassa hogy mit tett. Oszinten banja meg a buneit es oszinte legyen a bocsanat keres. Sokan bantottak mar eletemben, de egyetlen ember volt eddig aki tenyleg oszinten kerte hogy bocsassak meg neki, es az Kriszana volt. Es en tisztelem ot ezert, mert oriasi lelkiero, onismeret es batorsag kell ahhoz, hogy odamenjek a masikhoz es oszinten megbanjam neki azt, amit vele tettem.