2016. március 8., kedd

Abitare insieme

Akartam bejegyzest irni arrol, hogy milyen egyutt lakni, de valahogy nem megy.

Mert azt az erzest nehez leirni,amikor minden este mellette alszom el es minden reggel mellette ebredek. Amikor habos kavet csinal nekem, amikor mar ugy vasarolok a boltban, hogy tudom o minek orulne es az is bekerul a kosarba, amikor egyutt szaradnak a ruhaink a fregolin, amikor csak ulunk a fotelban es diablo3zunk, amikor ugy nezunk valamit, hogy en a kanapen, o az agyban fekszik es csak a kezunk er ossze es az is eleg, amikor reggel bezarom az ajtot es amikor este komolyan igenybe veszi a lockpick tudasomat a bejutas (a bejarati ajto mindig mashogy nyilik).

Szoval felsotolhatom ezeket, de ez nem irja le, azt, amit erzek.

Hogy milyen jo.

Nincsenek megjegyzések: