Ha egy evvel ezelott nekem valaki azt mondja, hogy most boldog parkapcsolatban leszek egy olyan ferfival, aki szeret engem es aki hagyja, hogy szeressem, es akivel lehet tervezgetni, hat en kirohogom.
Egy eve annyira nem biztam volna senkiben sem, hogy az felelmetes. Egy eve vegigbogtem egy ejszakat, es vegig gondolkodtam, hogy mi legyen.
Egy eve ejjel mogyinak irtam meg a dolgokat, aztan irtam a hugomnak, hogy jojjon at es ne nevessen ki.
Egy eve latott Miki eloszor sirni, es nagyon nagy szuksegem volt akkor az olelesekre.
Egy eve azon gondolkodtam, hogyan tovabb. Mit fogok csinalni.
Egy eve oriasit csalodtam egy emberben, akire korabban az eletemet is rabiztam volna.
Egy eve lezarult egy kokemeny korszaka az eletemnek.
Egy eve megfogadtam, hogy amit hoz az elet azzal elni fogok. Ha ez egyejszakas kalandokat jelent, akkor azzal, ha mast akkor azzal.
Egy eve nagyon boldogtalan voltam.
Akkor nem hittem el, csak tudtam, hogy jobb lesz minden. Tudtam, hogy jo dontest hoztam, ha nehezen is. Tudtam, hogy ennek igy kellett lennie.
A kovetkezo harom honapom arrol szolt, osszeszedjem magam. Minden reggel panikroham. Minden este ajulasig huztam magam, hogy almok nelkul aludhassak. De, ahogy Genovaban, marciusban, most is tudtam, hogy en mindent megtettem, en jobbat erdemlek es el fog jonni. Az tartott eletben, hogy dolgoztam, es a csaladom es a barataim. Hogy volt miert felkelni reggel. Celjaim voltak, aztan lett romai repjegy es szepen lassan kezdtem helyrejonni. Rengeteg srac keringett akkor korulottem es nekem nagyon jolesett, hogy flortolnek, udvarolnak, kedvesek es figyelmesek velem. Nem akartam senkitol semmit. Nem akartam bantani masokat, mert akkor csak arra lettem volna kepes, hogy a sajat fajdalmamat atontsem a masikba. Nem lett volna jo.
Aztan... A sztori tobbi reszet mar ismeritek. 9 honappal ezelott, egy meleg nyári estén ültünk a Gellért hegyen, néztuk a varost, es Boki megcsokolt. En meg boldog voltam. Nagyon nagyon boldog. Mert tudtam, hogy ot nem fogom bantani, hogy nem kell felnevelnem, nem nekem kell majd mindig a felnottnek lenni. Hogy talan ra vartam.
Es most boldog vagyok. Boldog vagyok amikor almaban hozzam bujik, amikor rohogve jatszunk ejszakaba nyuloan, amikor megbeszeljuk a problemakat, amikor a terveit hallgatom, amikor viragot kapok vagy a reggeli habos kavet.
Amikor varom haza.
Most jo nekem. Nagyon jo.
De ahhoz, hogy mindezt ertekelni tudjam, es megbecsuljem, kellett az a masfel ev, amit egy evvel ezelott lezartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése