2016. március 31., csütörtök

Chiachiarare nel buio

Erosen kopik az olaszom es ennek nem orulok.
De most nem errol akartam irni, hanem arrol, hogy milyen nagyon fognak nekem hianyozni az esti beszelgeteseink a sotetben. Amikor megvaltjuk a vilagot, vagy, amikor a munkajat magyarazza, vagy amikor mind a ketten kiakadunk az adott house of carsd reszen, vagy amikor a lelkunket beszeljuk meg vagy amikor fogalmam sincs mirol beszel csak hallgatom a mellkasan fekve es tudom, hogy nem fogom tudni mirol volt szo, de csak beszeljen, mert szeretem hallgatni a hangjat es szeretek ugy elaludni, hogy o beszel en meg csak hallgatom.

Nem tudom megmondani, miota beszelgetek a sotetben, elalvas elott. Szerintem, amiota beszelni tudok. Ilyen sotetben beszelgetesekkor nyilik meg az ember a legjobban, mert a masik nem latja az arcat, de megis ott van. Ilyenkor lehet a legjobb fantazia jatekokat jatszani, mert a latas, mint olyan kikapcsol es sokkal konnyebb elkepzelni barmit.

Sotetben az egesz vilag, egeszen mas lesz.

Nincsenek megjegyzések: