Erosen kopik az olaszom es ennek nem orulok.
De most nem errol akartam irni, hanem arrol, hogy milyen nagyon fognak nekem hianyozni az esti beszelgeteseink a sotetben. Amikor megvaltjuk a vilagot, vagy, amikor a munkajat magyarazza, vagy amikor mind a ketten kiakadunk az adott house of carsd reszen, vagy amikor a lelkunket beszeljuk meg vagy amikor fogalmam sincs mirol beszel csak hallgatom a mellkasan fekve es tudom, hogy nem fogom tudni mirol volt szo, de csak beszeljen, mert szeretem hallgatni a hangjat es szeretek ugy elaludni, hogy o beszel en meg csak hallgatom.
Nem tudom megmondani, miota beszelgetek a sotetben, elalvas elott. Szerintem, amiota beszelni tudok. Ilyen sotetben beszelgetesekkor nyilik meg az ember a legjobban, mert a masik nem latja az arcat, de megis ott van. Ilyenkor lehet a legjobb fantazia jatekokat jatszani, mert a latas, mint olyan kikapcsol es sokkal konnyebb elkepzelni barmit.
Sotetben az egesz vilag, egeszen mas lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése