Amikor az uj munkahelyemre kerultem, elhataroztam,hogy nem engedem magamhoz tul kozel a gyerekeket. Nem akarom,hogyha megse mukodik ez az egesz,akkor siras legyen belole.
Es nem ereztem igazan jol magam ettol.
Nem tudom pontosan megmondani,mikor vettem eszre,hogy hat megint elcsesztem, ezeket a gyerekeket is megszerettem... Mindet valami mas miatt. Az egyiknek a humorat, a masiknak a tuskeit, a harmadiknak a kerdeseit... Es azt vettem eszre,hogy amikor ez a valtozas megtortent, akkor ok is valtoztak. Most mar majdnem mind olelget, fogni akarja a kezem... Szeretnek. Fontossa valtam nekik es ok is nekem.
Jo veluk lenni, akkor is amikor nagyon nehez. Jo bemenni, jatszani es enekelgetni veluk. Mar merek tervezni is.
Es most jobb.
Es abban remenykedem,hogyha szarul csinalnam,mar jelezte volna a fonokom,hogy kezdjek el keresgelni.
Jo lenne vegigvinni oket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése