Nyomiság

Nem tudom írtam-e már, de úgy néz ki, a keményítő feldolgozással vannak problémáim, attól fájogat még mindig a hasam, akkor is ha tartom a diétát.
Viszont mivel ezt nem az a doki erősítette meg, aki elküldött a vizsgálatra, azért valahogy csak elmegyek hozzá is és rákérdezek, hogy mi van most. Nem akarok életem végéig disznóport szedni, egy mert drága, kettő mert rohadt macerás.
Az IR és a pajzsmirigy eredmény hivatalos eredménye még nincsen meg, de megkérdeztem Ádámot és szerinte minden rendben van.

Viszont, amiért írni kezdtem ma, az az, hogy lisztérzékeny csoportban megint belefutottam egy hiper csajba, aki csak azt hajlandó megvenni, és szerinte ez a helyes, amin rajta a jelölés, hogy GM.
Hát én éhen halnék. Meg tízszer ennyibe kerülne a kajám, mint most. Szerintem az ázsia bt-s fűszerek sem GM-ek, mert olyan helyen csomagolják.
Aha. Hát nekem eddig semmi bajom nem volt tőlük, és tudtommal illik ráírni a csomagolásra, ha olyan helyen készül, ahol lehet allergén. Szegénykémnek nagyon bonyolult élete lehet.

Most pedig jól megreggelizem a nem sterilen tartott reggelimet.:))

Tervek

Komolyan megfordult a fejemben, hogy amint megvannak az új ablakok, veszek sima,egyszerű fehér papírtapétát és letapétázom a három szobát. Oké a nagyban meg a középsőben csiszolni is kell, de utána már jó vagyok.
Aztán szépen festhetjük a hálót világoskékre(jégkék volt a neve a színnek,amit kinéztünk), a nagyot pergamenre a középsőt meg nemtom. Annak valami uniszex szín kell,ami világos és szép.
Az előszobához egyelőre nem tudok nyúlni, a konyha egy külön mese.
A kérdés az,hol lehet normális tapétát kapni, ami festhető de nem az a fűrészporos szutyok,mert azt nem szeretnék.
Meg persze kellenek majd segítő kezek is, csak előbb az ablakok legyenek meg.

Karakter

Momo megosztott egy novella pályázatot,ami felkeltette az érdeklődésemet. Egy fantasy világba kell karaktert írni,bemutatni.
Végigolvastam a világ leírását, és körvonalazódik is egy sztori, de elég képlékeny még. Az alap,hogy a kelta-tündéres világba írnám, egy elcserélt gyermek szemszögéből,vagy egy olyanéból,akinek az ikertestvérét vitték el a tündérek. Előbbi azért lenne érdekes,mert lazán mágia használót csinálnék belőle, utóbbi meg... Hmm lehet,hogy mégis azt írom meg inkább.:)

Mamete krónikák VI

Korán felkeltünk anyuval, hogy a kilences buszt elérjük. Persze késett. Aztán Luganoban ittunk egy cappuccinot meg vettünk egy kis ennivalót. A vonatjegyet megint csak segítséggel tudtuk megvenni és svájci frankban adott vissza az automata. De akkor már vettünk svájci csokit is. Trüffelt,meg nemtom mit,de veszett finom volt. A vonaton egy indiai pár mellé ültünk,akik nagyon meglepődtek azon,hogy bárki melléjük ül.
Milánóban előbb a csomagokat raktuk le a szálláson, megnéztem hova menjünk pizzázni meg hogyan kell a Dómhoz menni. Metróztunk, a dóm nagyon tetszett anyunak. Most bejártuk minden részét, én a tetejére is felmentem. Hát elképesztően szép volt. Aztán átsétáltunk a Forza kastélyhoz meg vettünk ajándékokat is. Anyu vett magának egy csinos kis kalapot is. Elmentünk vacsizni, de anyu nem bírta megenni az összes pizzáját, én csak egy szeletet hagytam. Magunkkal vittük a maradékot, de hűtő nélkül sajnos már nem volt jó reggelre.

Éjszaka megint alig aludtam.Zajos volt a szállás,sok a szúnyog. Reggelre fájt a fejem is. Leadtam a kulcsot, a recepción, aztán a pályaudvar mellett reggeliztünk.

Most,amikor ezt írom, épp a repcsin ülünk, anya olvas én meg bedugtam a fülem,mert már nagyon zavartak a repcsin ülő kölykök...

Nem tudom melyik olasz város lesz a következő, Velence vagy Firenze?:)

San Mamete krónikák IV-V

Tegnap nem írtam,mert nem nagyon csináltunk semmit. Majdnem délig aludtam, délután átbattyogtunk,megint az autók mellett... Cimába,ami a szomszéd falucska tőlünk balra, ha szemben állunk a tóval.
De persze semmi sem volt nyitva,viszont hazafele megtaláltuk a gyalogutat a két falu között.
Ma 10körül indultunk,átsétáltunk Cimába,mert ott van kávézó, (csak majdnem egy óra átérni). Megkávéztunk és ameddig a buszra vártunk, összeismerkedtünk egy török lánnyal,aki ide házasodott Menaggioba, és töri az olaszt. Be is jelölt facen:)
Mi Porlezzában leszálltunk a buszról és egy csomót sétáltunk. Találtam hattyútollakat ajándékba (Mametében nem volt, de ezek a hatyvak az egész tavat uralják), meg ettünk fagyit,meg egy eldugott kis kávézóban anya evett foccacciàt, meg szép volt a minden. Hazafele Cimáig mentünk a busszal, mert azt hittük nyitva lesz a bolt és tudok venni gyümölcslét, de nem volt. Viszont ameddig vártuk,hátha kinyit (félre olvastuk a kiírást) addig térdig bementem a tóba és találtam Tündének követ. Rettentően sajnálom,hogy nem tudtunk fürdeni. Olyan jó lett volna. Viszont jól leégett az arcom és a karom.
Hazafele megint sétáltunk Cimából.
Holnap irány Lugánó. Ott fogunk reggelizni, kávézni és nagyon jó lenne találni Valsoldás hűtőmágnest. Aztán Milánó, ahol elmegyünk a Dómhoz meg kicsit mászkálunk, bár ezután a csend után,ami itt van, fura lesz.
Aztán haza holnapután.

San Mamete krónikák III.

Harmadik éjszakája nem hagynak aludni a szúnyogok. Valamiért eleve szarul alszom itt,sokszor felébredek. Hajnalban,ha már ébren voltam,kimentem lefotózni a napfelkeltét,már amennyit láttam belőle.
Kilenc körül keltem, összeszedtük magunkat anyuval és átgyalolgotunk San Mametébe. Namost azt tudni kell,hogy itt nincsenek gyalogos utak. De annyira nincsenek,hogy Mametében a házak jó részének ajtaja is az úttestre nyílík. Úgyhogy elég kalandos volt átérnünk. Anyu elsírta magát a Mamete tábla alatt.
Előszőr kávéztunk, aztán felmentünk a templomhoz,ahol a Gasperiniek házasodtak, keresztelődtek, szóval fontos hely,majd bementünk a picike temetőbe,ahol a sírhelyeik vannak. Utóbbit csak tegnap tudtam meg,mivel írtam a facen az oldalnak,ami Gasperininek vab szentelve, hogy van-e múzeum vagy valami. Múzeum nincs, táblácska van, meg a ház meg a templom meg a temető. A templom után lejöttünk a házhoz,aminek épp nyitva volt a nagykapuja,úgyhogy gyorsan fotózkodtunk, meg fényképeztünk és sétáltunk tovább, mert anya félt,hogy elűznek minket onnan,ha jön valaki(ha jött volna valaki, én tuti kérek engedélyt hogy bemehessek vagy valami). A lábunkat meg a kezünket márthattuk csak a tóba,mert tilos benne fürdeni a hetvenes évek vége óta,ugyanis annyira szennyezett,hogy 100m mélyen már nincs is oxigén a vízben, csak foszfor. Egy csomó növényt raktak a tóba,hátha javul, de még évekig nem lehet benne fürdeni(viszont ha az én életemben eljön az idő,hogy fürdeni lehet a tóban, tuti visszajövök ide és belemártózom).
Vettünk végre buszjegyeket is egy nagyon kedves sráctól a papírboltban.
Hazafele is gyalogoltunk és nekem konkrétan halálfélelmem volt az autók miatt. Pedig figyeltek ránk.
Beültünk az Osteria di Lanternába ebédelni. Fogalmam sincs mit rendeltünk, de rák,hal,tintahal,sajt volt benne. Finom volt. Meg fagyiztunk is, a csaj elsorotla milyen fagyik vannak,mire anyu"pisztácia?" Erre a lányzó mosolyogva közöltr,hogy nincs és sosem volt. Nagyon nevettem magamban. Meg kávéztunk is.  Aztán hazajöttünk. Holnap sehova se megyünk, mert vasárnap lévén minden zárva lesz,pedig átmentünk volna Porlezzába, de így majd csak hétfőn. Ami baj,hogy nincs kávénk és anyunak kéne. Meg szúnyogírtó is kéne.
Meg aludnom kéne...

San Mamete krónikák II.nap

Miután este baromi nehéz volt elaludnom, letöltöttem ilyen kis "altató" alkalmazást, de a szúnyogok, a vihar és a nagyon puha ágy nem sokat segített.
Nyolckor így is kb. magamtól ébredtem. Azt,sikerült kiszaszerolni,hogy van egy Iperol a kettővel arrébb lévő faluban, oda meg elvisz a busz. Le is gyalogoltunk anyuval a buszhoz, de jegyet aaazt sehol se kapni. A sofőrnél sem. Viszont nagyon kedvesen szólt nekünk,hogy hol kell leszállni. Rögtön találtunk egy kávézót,ami engem mennyei örömmel töltött el, és anya evetr foccacciàt (az egy péksüti) én kaptam GM muffint, meg ittunk cappuccinot. Elkértem a wifi jelszót, aztán bementünk az Iperolba,ami olyan egy lidl,tesco vagy aldi. Szép nagy bolt. Mostanra az olaszom is kezd visszajönni, így nem esem annyira kétségbe ha valami nem kerek.
Anyunak borzasztóan tetszett,hogy itt a henteshez sorszámot húzol és úgy kapsz árut. Meg a nagy bolt is és hogy mennyiféle sajt van. Jól be is vásároltunk mindent,amit kellett. Hazafele egy ideig gyalogoltunk, aztán buszra szálltunk, ahol megint nem tudtunk jegyet venni. Állítólag a Mametében van jegy. Kíváncsi vagyok:))
Annyira elfáradtunk a házikóhoz feljövésben,hogy háromtól ötig aludtam. Ma nem is megyünk már sehova. Holnap viszont Mametében töltjük a napot. Holnapután meg Porlezzába megyünk át és hazafele sétálunk.

Ha nem fájna a bölcsességfogam(szúr.. jönne kifelé,csak jó kemény az ínyem) akkor nagyon jo volna.

Jó itt. Csak a Boki hiányzik.

San Mamete krónikák I.

Igazából ma még csak utaztunk, de azt sokat. 8:45-re jött értünk a taxi. Hamarabb értünk a reptére, de a gépünk jó egy órás késéssel indult. Így persze lekéstük a vonatot,amit kinéztem és a Cressognoba hozó buszt is. Csak hogy ne legyen egyszerű. Én akkor már veszett éhes és ideges voltam(2joghurt és egy fél bounty volt a mai kajám) és kétségbeestem,hogy mi lesz velünk. Mert persze találok én szállást Luganóban is, de na...
Értünk jött a hostunk, így most nézhetjük a tavat és lassan mehetünk aludni.:)

Wedding after

Amikor valaki megkérdezi, mi az isten tart még az mttben, akkor próbálok válaszolni, hogy hát ott vannak a barátok, meg az atmoszféra, meg ott ismerik a poénokat, amiket mondok, meg ilyesmik. De tulajdonképpen nagyon-nagyon nehéz elmagyarázni.
Mert az az érzést nem lehet elmondani, amikor kapod az sms-t, a barátaid esküvőjének másnapján, hogy "hát kéne segíteni, van még meló" és akkor a párod közli, hogy akkor irány Zebegény és útközben látod Mincet felfele baktatni a helyszínre és Dodiék már ott vannak és tudod, hogy jönnek még, és neked valahogy nagyot dobban a szíved, hogy "igen ők a barátaim!" És nem hagyjátok őket egyedül pakolni.
Hogy amikor nem indul a nyűves autó, akkor Eszter Szokolyáról átjön a terepjárójával és bebikázza.

Olyan barátságok ezek, amik nem arról szólnak, hogy együtt lógunk, hogy együtt járunk bulizni vagy ilyesmi. Hanem másmilyenek. Amiket nehéz elmagyarázni. Amikor látod az ifjú pár arcán a megdöbbenést, amikor megérkeztek, hogy jöttetek segíteni. Amikor a friss férj, odajön, hogy "nagyon cukik a pasijiatok, az egyik épp seper, a másik meg felmosóvizet gyárt" amikor kilogisztikázzák, hogy hogy férnek be a padok. Amikor szeded lefele a fényfűzéreket és ÉLVEZED hogy segíthetsz.
Mert mi ilyen barmok vagyunk, hogy nemhogy magunktól, kvázi hívás nélkül megyünk segíteni, amikor meghalljuk, hogy szükség van rá, hanem még élvezzük is!

Nehéz ezt elmagyarázni olyannak, aki nem élte át, nem tudja milyen.

De nagyon nagyon nagyon jó érzés.
Nagyon.

Köszönöm, hogy részese lehettem és sok, sok boldogságos évet Ickének és Mirinek!:)

Tiszasas

Most mogyival,Jankával és anyósómékkal voltunk lent péntek estétől.Janka egész hamar feloldódótt, teljesen rákattant anyósomra,meg apósomra is. Brutálcukin nyomta a sódert. Új szó a szótárunkban a "gabalyos" ezt arra a szalámira mondta,ami nem szép szeletben volt,hanem cafrangban.
Szombaton délelőtt anyósom körbemutogatott minket a faluban,engem már mint "kismenyem"-et. Jó érzés volt,hogy így hív. Büszkén jelentkeztem is,amikor egy néni nem tudta,hogy melyikünk a kismenye,mogyi vagy én.
Janka meg csak csacsogott.
Boki délután ért le és,amikor begurult a kertbe én olyan nagyon boldog voltam,hogy odaért,hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Nagyon hiányzott,nem tudom miért,de nagyon. Ők dolgoztak a tetőn az apjával,mi meg vacsorát csináltunk meg sátrat állítottunk meg engem még délelőtt visszaküldtek a boltba és jól eltévedtem a bringával, de nem baj. Jó volt így is.  Aztán este csináltunk tábortüzet,meg játszottunk a zseblámpákkal, meg Boki és a szülei fürödtek a medencében,Janka meg labdázott velük és közölte,hogy"vájjatok slácok!" Hát vinnyogtam a röhögéstől. Teljesen elvarázsolta a kert meg anyósomék.
És néztünk csillagot és láttam hullócsillagokat és Bokihoz bújtam és úgy aludtam el.
Ma meg tetőcserepeket pakoltunk és leégtem.

De boldogság volt,mert Sason csak az lehet.
És ha Boki holnap hazaér,akkor tudom,hogy csillogni fog a szeme és boldogság lesz és nekem ez nagyon fontos,mert nagyon szeretem őt.