Tiszasas

Most mogyival,Jankával és anyósómékkal voltunk lent péntek estétől.Janka egész hamar feloldódótt, teljesen rákattant anyósomra,meg apósomra is. Brutálcukin nyomta a sódert. Új szó a szótárunkban a "gabalyos" ezt arra a szalámira mondta,ami nem szép szeletben volt,hanem cafrangban.
Szombaton délelőtt anyósom körbemutogatott minket a faluban,engem már mint "kismenyem"-et. Jó érzés volt,hogy így hív. Büszkén jelentkeztem is,amikor egy néni nem tudta,hogy melyikünk a kismenye,mogyi vagy én.
Janka meg csak csacsogott.
Boki délután ért le és,amikor begurult a kertbe én olyan nagyon boldog voltam,hogy odaért,hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Nagyon hiányzott,nem tudom miért,de nagyon. Ők dolgoztak a tetőn az apjával,mi meg vacsorát csináltunk meg sátrat állítottunk meg engem még délelőtt visszaküldtek a boltba és jól eltévedtem a bringával, de nem baj. Jó volt így is.  Aztán este csináltunk tábortüzet,meg játszottunk a zseblámpákkal, meg Boki és a szülei fürödtek a medencében,Janka meg labdázott velük és közölte,hogy"vájjatok slácok!" Hát vinnyogtam a röhögéstől. Teljesen elvarázsolta a kert meg anyósomék.
És néztünk csillagot és láttam hullócsillagokat és Bokihoz bújtam és úgy aludtam el.
Ma meg tetőcserepeket pakoltunk és leégtem.

De boldogság volt,mert Sason csak az lehet.
És ha Boki holnap hazaér,akkor tudom,hogy csillogni fog a szeme és boldogság lesz és nekem ez nagyon fontos,mert nagyon szeretem őt.