San Mamete krónikák III.

Harmadik éjszakája nem hagynak aludni a szúnyogok. Valamiért eleve szarul alszom itt,sokszor felébredek. Hajnalban,ha már ébren voltam,kimentem lefotózni a napfelkeltét,már amennyit láttam belőle.
Kilenc körül keltem, összeszedtük magunkat anyuval és átgyalolgotunk San Mametébe. Namost azt tudni kell,hogy itt nincsenek gyalogos utak. De annyira nincsenek,hogy Mametében a házak jó részének ajtaja is az úttestre nyílík. Úgyhogy elég kalandos volt átérnünk. Anyu elsírta magát a Mamete tábla alatt.
Előszőr kávéztunk, aztán felmentünk a templomhoz,ahol a Gasperiniek házasodtak, keresztelődtek, szóval fontos hely,majd bementünk a picike temetőbe,ahol a sírhelyeik vannak. Utóbbit csak tegnap tudtam meg,mivel írtam a facen az oldalnak,ami Gasperininek vab szentelve, hogy van-e múzeum vagy valami. Múzeum nincs, táblácska van, meg a ház meg a templom meg a temető. A templom után lejöttünk a házhoz,aminek épp nyitva volt a nagykapuja,úgyhogy gyorsan fotózkodtunk, meg fényképeztünk és sétáltunk tovább, mert anya félt,hogy elűznek minket onnan,ha jön valaki(ha jött volna valaki, én tuti kérek engedélyt hogy bemehessek vagy valami). A lábunkat meg a kezünket márthattuk csak a tóba,mert tilos benne fürdeni a hetvenes évek vége óta,ugyanis annyira szennyezett,hogy 100m mélyen már nincs is oxigén a vízben, csak foszfor. Egy csomó növényt raktak a tóba,hátha javul, de még évekig nem lehet benne fürdeni(viszont ha az én életemben eljön az idő,hogy fürdeni lehet a tóban, tuti visszajövök ide és belemártózom).
Vettünk végre buszjegyeket is egy nagyon kedves sráctól a papírboltban.
Hazafele is gyalogoltunk és nekem konkrétan halálfélelmem volt az autók miatt. Pedig figyeltek ránk.
Beültünk az Osteria di Lanternába ebédelni. Fogalmam sincs mit rendeltünk, de rák,hal,tintahal,sajt volt benne. Finom volt. Meg fagyiztunk is, a csaj elsorotla milyen fagyik vannak,mire anyu"pisztácia?" Erre a lányzó mosolyogva közöltr,hogy nincs és sosem volt. Nagyon nevettem magamban. Meg kávéztunk is.  Aztán hazajöttünk. Holnap sehova se megyünk, mert vasárnap lévén minden zárva lesz,pedig átmentünk volna Porlezzába, de így majd csak hétfőn. Ami baj,hogy nincs kávénk és anyunak kéne. Meg szúnyogírtó is kéne.
Meg aludnom kéne...