Mivel holnap megyünk a troll nyelvére, és úgyis arról fogok írni(ha nem leszek hulla), ezért leírom a mai napot.
Dél körül indultunk Bergenből és este nyolc után értünk Oddába. Útközben repkedtek az Oddás szóviccek. Aztán egyszer csak ott volt egy vízesés,ami így úristen. Meg ott lehetett pisilni is úgyhogy megálltunk. Mondom Bokinak,hogy le lehet menni,menjünk már le. Lementünk. Hát arra az érzésre nincsenek szavaim. Elképesztő, csodálatos,tiszta,erő,természet,szellemek,atyaúristen és akkor még mindig nem találtam megfelelő jelzőket. Ahogy zúdúlt le a víztömeg, a hangja, az érzés az illatok.. Bokinak olyan kéken ragyog a szeme,amióta itt vagyunk,hogy a fremenek megirigyelnék. Itt békés és csendes és nyugodt minden.
Miután kigyönyörködtük magunkat, egy 8kmteres alagútba mentünk,ahol még körforgalom is volt. Itt jött az igazi bazdmeg, ugyanis miután kijöttünk, kicsivel később dugó lett. Egy kamion és egy nagyobb hajót szállító hajó úgy gondolta,ő elférnek itt. Vagy egy órát álltunk ott. Mondjuk fotóztunk sokat.
Aztán bementünk a boltba, aztán lassan de biztosan megérkeztünk. Főztem gyorsan tésztát, ültünk a teraszon,ami szintén úristendegyönyörű itt minden.
Most éjfél van, és még éppencsak sötét.
Lassan aludni kell,mert holnap vár ránk a 28km(oda-vissza) Trollok nyelve,lépcsője,útja.:)
Nagyon jó most itt és Boki boldog. És ettől én is.
Ja,Ancsa megjegyezte a vacsinál,hogy milyen fura,hogy mi mindent megköszönünk egymásnak Bokival.
Én nekem már fel sem tűnik,annyira alap,hogy megköszönöm,ha csak egy pohár vizet is hoz nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése