Utazás a trollokkal negyedik fejezet

Hihetetlen nehezen keltünk reggel. Úgy éreztem soha többé nem fogok tudni lábra állni.
Összekapartuk magunkat, beszálltunk a kocsiba és irány Stavenger. Amire nem voltunk felkészülve az a vízesés volt útközben,ami ilyen úristen basszuskulcs volt. Órákat el tudtam volna ott létezni. Aztán átmentünk a másik vízeséshez,ami valami 600 méter magasról zúdúl alá. Egészen sokáig ki lehet mászni a köveire. Ott készület az epic-romantikus képünk Bokival.
Aztán kompoztunk is. Este meg a szálláson megnéztünk a képeket meg zuhanyoztam. Életemben zuhanynak ennyire nem örültem,azért emelem ki. Hajat mostam meg áztam egy kicsit. Jó meleg víz jött a zuhanyból,amit fel lehetett csatolni és így alá tudtam állni. Fokozatai is voltak, masszázs meg eső hatású is.
Meg főztem vacsorát ötünknek. Bolognai-szerűséget.
Elképesztő mennyire elfáradtam már.
Most úton vagyunk a Preikestolenhez, mert az a kevésbé nehéz túra. A térdem konstans fáj,de már meg sem lepődöm.
Jó lenne,ha lenne egy merengőm,mert akkor abba tölteném az emlékeket,és az sokkal könnyebb,mint leírni. Mert azokat a vízeséseket nem lehet leírni.