Hajlektalanok

Azon gondolkodtam hogy a koszosbudos hajlektalan fele hajlektalan,aki a buszmegalloban eli a nemi eletet es a porontyai 99%ban az arvahazban vegzik, beleszuletett-e ebbe vagy ennyire le tud csuszni egy jobb csaladbol szarmazo ember is. Mi teszi oket ilyenne? Mitol sullyed le valaki kvazi az allatok szintjere? Tudom drog es alkohol de megse fer a fejembe.

Cirriforme

Van munkám:))

Gondolkodoba ejt

Alapjaraton minden emberhez, de tenyleg mindhez ugy allok hozza, hogy biztos jofej. Mindenkihez igyekszem pozitivan kozeliteni, meg akkor is ha a zsigeri megerzesem mast mond. De ha valaki csak egyszer eleri hogy ebbol a pozitiv kosarbol kiessen, az vagy soha nem tud visszamaszni vagy csak a peremre, de a kosarba nem kerul vissza. Azt hiszem nem vagyok megbocsato tipus ami biztos hiba, mert hat mindenki kovet el hibakat. De ahhoz hogy az en kosarambol valaki kiessen nagyon ronda dolgokat kell tenni. Ezert nem ertem azt hiszem azt, amikor valaki kimondja valaki masra hogy vele soha nem, es aztan eltelik 1-2ev es jopofikaznak egymasnak meg viccelodnek meg ilyenek. Mintha baratok lennenek. Nekem ez fura es kepmutatasnak erzem es azt meg nem szeretem. Nem tudom minek a kapcsan jutott ez eszembe. Csak eszembe jutott.

Pannika bulikába megy.

Az a nagy büdös helyzet, hogy én életemben soha nem voltam úgy bulizni, hogy akkor most megyünk bulizni.
Az én bulis életem a házibulikban és az mtts bulikban teljesedett ki. Sosem voltam diszkóban, és szórakozóhelyre se jártam.
Kb. két hete keresett meg Kinga, hogy menjünk velük bulizni. Mondtam neki, hogy háttőő, jó, de előbb derüljön ki felvettek-e dolgozni.

Pénteken kaptam a telefont, hogy ped. asszisztens helyettesítőnek felvettek. Így volt ok ünnepelni.

Úgyhogy szombaton, némi vita után, felmentünk Geriékhez, ahol Kinga átalakított engem és elindultunk bulizni. Este tíz után. Már eleve vicces volt, mert megittam két cidert fent és picikét szédültem tőle (nagyon gyorsan ittam meg).

A hely, ahol voltunk a Filter névre hallgat és egészen kis hangulatos. Nem voltak sokan és az árait elnézve annyira brutálisan nagyon drágának se mondanám. Éjfél körül kezdtünk el táncolni és majdnem hajnali négyig meg se álltunk.
Én... Én, aki ilyesmit sose csinált. Baromira élveztem. Élveztem, hogy ismerem a számok egy részét, hogy kitáncolhatom magamból a stresszt, hogy senki se néz hülyén rám, mert nem tudok mozogni, hogy Thereonnal táncoltunk sokat, hogy ő is mosolygott végre, hogy jól néztem ki, hogy nem fájdult meg a lábam, pedig magassarkúban voltam, hogy csak a talpam fájt hazafele is, hogy jó volt. Utoljára talán a BKV tábori bulin éreztem ilyen jól magam.

Aztán a fiúk reggel reggelit csináltak nekünk, és néztünk Van Hellsinget (mért van mindenki oda attól a filmtől??) és olyan kis jó volt minden.

De a legjobb az egészben azt hiszem az volt, hogy Kinga kölcsönadta a ruháit, és dolgozott rajta, hogy szép legyek és nőcis. Nem tudom megmagyarázni miért, de nagyon jólesett.

Állítólag

Ha ezt a kérdéssort feltesszük a párunknak, akkor AZONNAL  belénk szeret.
Mivel érdekes kérdéseknek találom, ezért úgy döntöttem, hogy szépen megválaszolgatom itt őket, aztán lehet, hogy párat felteszek másoknak is.
Nem azért, hogy belém szeressenek, hanem, mert kíváncsi vagyok mások válaszaira.


Ha a világon bárkit választhatnál, kit hívnál meg vacsoravendégnek?

Tolkient. Bár fogalmam sincsen tudnánk-e beszélgetni, de lenne hozzá pár kérdésem. 

Szeretnél híres lenni? Hogyan?

Színésznő lennék.:) 

Volt már olyan, hogy egy telefonbeszélgetés előtt elpróbáltad, hogy mit fogsz mondani? Miért?

Igen, amikor hivatalos telefont kellett intéznem életemben először. 

Számodra miből állna egy „tökéletes” nap?

Reggel a kedvesem mellett ébredek, együtt megreggelizünk, aztán visszamászunk az ágyba, aztán alszunk még egy kicsit, aztán elmegyünk valahova együtt, aztán ott jól érezzük magunkat, eszünk valahol valami finomat, hazajövünk, filmet nézünk, pihenünk, együtt vagyunk. 

Mikor énekeltél utoljára magadnak? És mikor valaki másnak?

Magamnak kb. két napja. Másnak  ma délelőtt. 

Ha 90 évig élhetnél, és életed utolsó 60 évére megőrizhetnéd egy 30 éves szellemi képességeit vagy testét, melyiket választanád?

A szellemit. 

Van valami titkos megérzésed arról, hogy hogyan fogsz meghalni?

Szerintem valami betegségben fogok meghalni hosszú szenvedés után, de mások számára mégis hirtelen. 

Mondj három dolgot, amiről úgy tűnik, hogy közös benned és a partneredben!

Makacsok vagyunk, szeretjük a szép dolgokat, mind a ketten kicsit álomvilágban élünk. 

Miért vagy a leghálásabb az életben?

A családomért és a barátaimért. 

Ha megváltoztathatnál valamit abban, hogy hogyan neveltek fel, mit változtatnál meg?

Magamra erőszakolnám a nyelvtanulást már sokkal korábban, elsősorban olaszból és angolból, és akkor már RÉG lenne nyelvvizsgám!!

Meséld el a partnerednek életed történetét négy percben, olyan részletesen, ahogy csak belefér!

Mivel itt nincsenek percek ezt kihagyom. 

Ha választhatnál, hogy holnap reggeltől legyen egy új tulajdonságod vagy képességed, mit szeretnél?

Bármit választhatok? Akármit? Szeretnék repülni!
Amennyiben ilyet nem lehet, sokkal jobb memóriát szeretnék, mint ami van. 

Ha egy kristálygömbből megtudhatnád az igazságot magadról, az életedről, a jövődről vagy bármi másról, mit szeretnél tudni?

Ezt így ebben a sorrendben (oké a jövőt kihagyhatjuk)

Van olyasmi, amiről régóta álmodozol már, hogy egyszer megcsinálod? Miért nem csináltad még meg?

Van. Szeretnék egy nagy nagy körutazást tenni stoppal, hátizsákkal Olaszországban, vagy akár egész Európában.
Mert lány vagyok és félek tőle, hogy bajom esne, és pénzem sincsen ilyesmire sajnos. (Mert azért enni-lakni kell).

Mi életed legnagyobb teljesítménye?

Hogy túléltem a középiskolát. 

Mi a legnagyobb érték számodra egy barátságban?

Az, hogy mindig őszintén számíthatunk egymásra. 

Mi életed legszebb emléke?

Kétszer egy hét Genova. 

Mi életed legrosszabb emléke?

2011-2012-es hobbit hétvégék és a LEP és az azt követő pár hét, úgy február végéig. 

Ha most megtudnád, hogy egy év múlva meghalsz, változtatnál valamit az életeden? Miért?

Persze, megcsinálnám a körutat! 

Mit jelent számodra a barátság?

A barátaim nekem olyanok, mint a testvéreim, jóban-rosszban mellettük vagyok, és megvédem őket, de ha hülyék akkor megkapják tőlem, hogy hülyék. Aki a barátomat bántja engem bánt, és aki engem bánt, az nagyon vigyázzon magára. 

Milyen szerepet játszanak az életedben a szerelem és az érzelmek?

Fontosat. Érzelem orientált ember vagyok, nagyon gyorsan tudok dühbe gurulni, elszomorodni és örülni is. Bármitől boldog tudok lenni, ma például a sétától voltam boldoga napsütésben Mogyival és Jankával. A szerelem meg... Nem tudok visszaemlékezni olyan időre, amikor nem voltam szerelmes. 

Felváltva nevezzétek meg egy-egy jó tulajdonságát a másiknak! Összesen ötig jussatok el!

Szép a mosolya, jó a humora, szeretetreméltó, figyelmes, őszinte

Mennyire szoros és meghitt a kapcsolatod a családoddal? Szerinted boldogabb gyerekkorod volt, mint az emberek többségének?

Szerintem  boldog gyerekkorom volt, a szüleim mindent megpróbáltak megadni, amit csak lehetett. Szoros a kapcsolat és tudom, hogy bármikor fordulhatunk egymáshoz. 

Milyen a kapcsolatod édesanyáddal?

Az utóbbi időben távolabb kerültünk egymástól, ami nem annyira jó.:( 

Mondjatok három olyan igaz állítást, ami úgy kezdődik, hogy „mi mind a ketten...”! Példa: „mi mind a ketten úgy érezzük most, hogy...”

1. Mind a ketten baromi makacsok és sértődékenyek tudunk lenni.
2. Mi mind a ketten szeretjük Fantáziaországot.
3. Mi mind a ketten nehéz időszakot élünk most át. 

Fejezd be ezt a mondatot: „bár lenne valaki, akivel megoszthatnám...”!

őőő, ez egy nehéz mondat.:) Bár lenne valaki, akivel megoszthatnám... Nem tudom, tényleg  nem, ugyanis én mindent szeretek megosztani és mindenre van valakim, akivel megoszthatom. 

Ha partnerednek közeli barátjává válnál, mondd el, mit kéne neki tudnia rólad!

A partnerem közeli barátja vagyok... És azt kell tudnia rólam, hogy senkinek nem adok harmadik esélyt. (sőt igazából másodikat se nagyon, bár erre már volt példa). 

Mondd el partnerednek, hogy mit szeretsz benne, de egészen őszintén, olyan dolgokat is felsorolva, amiket az ember nem szokott egy ismeretlennek mondani!

Fentebb felsoroltam párat. Szeretem a szemét, a mosolyát, a haja illatát, a mozgását, amikor énekel, amikor alszik, amikor főz, amikor valamiért rajong és csillog a szeme, amikor hozzám ér... Oké nyáladzak még? 

Meséld el a másiknak életed legkínosabb pillanatának történetét!

Életem egyik legkínosabb pillanata az volt, amikor az exemmel nem bírtunk egymással, és nem tudtuk, hogy a húgom ébren van az alattunk lévő ágyon... NA AZ kínosabb volt, mint amikor apám ránk nyitott. 

Mikor látott utoljára valaki sírni téged? És mikor sírtál utoljára egyedül?

Két hete látott sírni a párom. Utoljára pedig két napja este sírtam egyedül, amikor arra ébredtem egy rémálomból, hogy zokogok. 

Mondj valamit a partnereddel kapcsolatban, amit már most szeretsz benne!

Az illatát. 

Mi az, ami olyan komoly dolog, hogy nem szabad vele viccelni, már ha egyáltalán vannak ilyen dolgok?

A házasság. 

Ha ma éjszaka meghalnál úgy, hogy addig már nem is kommunikálhatsz többet egyáltalán senkivel, mivel kapcsolatban sajnálnád a legjobban, hogy nem mondtad el valakinek? És miért nem mondtad el még ezt neki sosem?

Inkább azt sajnálnám, hogy nem mondtam elégszer azoknak, akik fontosak nekem, hogy mennyire fontosak. 

Kigyullad a házad és benne minden tulajdonod. Kimentetted már a szeretteidet és háziállataidat, de már csak egyvalamiért tudsz visszarohanni, hogy kimentsd. Mi lenne az? Miért?

A naplóm! És nem kérdés, hogy miért. 

Családtagjaid közül kinek a halálát lenne a legnehezebb feldolgoznod? Miért?

Gondolni is utálok erre a kérdésre, mert nem tudom eldönteni, de azt hiszem a húgomét.

Mondd el egy személyes problémádat, és kérd a partnered tanácsát, hogy ő hogyan oldaná meg! Aztán kérd meg a partnered, hogy azt is mondja meg, hogy szerinte benned milyen érzések lehetnek ezzel a kiválasztott problémával kapcsolatban!

Ezt a kérdést nyitva hagyom, momentán a legnagyobb személyes problémám az, hogy nincs állásom...

Már nem rajtam múlik

Egy borzasztóan rossz éjszakán vagyok túl, ébredtem a saját nyöszörgésemre (nagyon féltem és sírtam álmomban, kicsi voltam és védtelen és egy nagyon csúnya gonosz félelmetes VALAMI volt a szobámban és senki se jött megvédeni, amikor hívtam, pedig mindenkit hívtam, aki számít), ébredtem arra, hogy fáj a fejem, hogy elfeküdtem a karomat, hogy nem tudom hol vagyok, szóval zseniálisan borzasztó éjszaka volt. Miután kikecmeregtem az ágyamból és emberré varázsoltam magam, megírtam 14 pár kártyácskát, hogy ha szar idő lenne odakint, akkor legyen benti játékom a gyerekekkel. Hála az égnek olyan idő volt, hogy ki tudtunk menni.
De mielőtt még ez történt volna, szépen odaértem az iskolába és vártam. Közben hívott egy kisfiú, hogy AZONNAL még MA kell neki hogy segítsek rendszerezni a gondolatait nyelvtanból (mondatelemzés, a kedvencem... NEM), mondtam, hogy persze, amint itt végzek és kb, fél ötig vagyok az övé.
Aztán jött egy másik lány, szintén próbára, mint én, de ő nem készült kinti feladattal, sőt be is pánikolt, hogy ÚRISTEN mit fog csinálni, ha tőle is kinti foglalkozást várnak.
Kérdezte, hogy szerintem mit csináljon, mondtam, hogy hát én kértem két labdát.:)
Aztán jöttek értünk és mentünk a gyerekekhez. Rögtön átvehettem őket öltöztetés miegymás, aztán lent két játék, két labdás, (kidobós és labdafogó, utóbbi olyan, hogy a labda a fogónál van és akit megfog az fogóvá válik, tesiteremben így lehet például mindenkinek labdát adni könnyen). Minden felmerülő problémát rögtön meg tudtam oldani, volt egy elesés meg egy olyan kidobás, ami nem volt érvényes. Utána odavittem a gyereket a másik pedagógushoz, és mondták nekem, hogy ügyes voltam és hogy tetszett nekik, amit csináltam. Megkérdeztem hogyha engem választanak, akkor a péntekkel hogy számoljak, az igazgató mondta, hogy hát még nem tudja, mire mondta a másik igazgató, hogy délután legyek szabad. Délelőtt menjek olaszra. Meg felajánlotta az igazgató, hogyha ez nem jön össze valamiért, akkor ped. asszisztens álláshoz mit szólnék? Mondtam, hogy hát persze az is jó! Utána azt is mondták, hogy nyugodtan menjek mosolyogva hazafele, mert ügyes voltam.

Így hát mentem tanítani, amiben nem voltam annyira ügyes, lévén a magyar nyelv vizsgám óta nem foglalkoztam nyelvtannal, de hamar eszembe jutottak a dolgok. Ezúton is köszönöm Ryanának, Kincsőnek és Mogyinak, hogy anno vért izzadtak velem.

Aztán mentem a másik tanítványomhoz tanítani. Nála ez volt az utolsó alkalom, mert szombaton felvételizik.
Holnap is tanítok.

Nagyon szeretném ha ez az állás most sikerülne. Talán itt végre jól érezném magam, és lenne egy fix pont az életemben, amire most nagy szükségem van, mert a bizonytalanságtól meg tudok őrülni hosszú távon.

Possibilitá

Ma állásinterjún voltam. Sikerül majdnem egy órával hamarabb odaérnem, így nézegettem a sulit. Aztán kicsöngettek és egy csomó gyerek lepte el a folyosókat és, amikor az első osztály megjelent elkezdtem mosolyogni. Csak úgy. Néztem, ahogy jönnek-mennek, kicsik és nagyok és gondtalanok és játszanak és gyerekek. Jó volt nézni őket, és kicsit arra emlékezni, hogy nekem milyen volt iskolába járni. Amikor a legfőbb bajod az, hogy holnap matekdoga, hogy nem készítettél házit, hogy pikkel rád a tanár (pedig lehet, hogy nem is pikkel, csak egyszerűen rajtad vezeti le az otthoni gondjait). Ahogy egymás agyát húzták és kiabáltak a folyosó egyik végéről a másikra egymásnak. Tényleg jó volt.

Utána bemutatkoztam, elmeséltem, hogy ki vagyok mi vagyok, honnan jöttem, mihez értek, hogy vezettem már olyan csapatot, ahol a legkisebb 4 éves a legidősebb 50 múlt, hogy mennyire nagyon hiányzik nekem a tanítás és a gyerekek, hogy mennyire unalmas volt csak ülni a gép előtt és kattintgatni és hogy mik a jövőbeli terveim, mert erre is rákérdeztek.

Úgy jöttem el, hogy jövőhéten foglalkozást fogok tartani egy másodikos osztálynak, és nagyon remélem, hogy úgy sikerül, hogy felvegyenek dolgozni.

Nem a pénz miatt szeretnék dolgozni. Hülye dolog, de tényleg nem. Ha a pénz érdekelne, akkor valószínűleg olyan szakmát választok, vagy élek anno a lehetőséggel és elmegyek hostessnek, pasikkal beszélgetni.

Nagyon szeretném ha ez most sikerülne, mert egész hamar azt éreztem, miután leültem ,és hallottam a kiszűrődő tesióra hangját és megcsapta az orrom az égett melegszendó szag, hogy itthon vagyok.

A hóesésről, LEPről, gyurmákról

A LEP szerintem igencsak jól sikerült rendezvény lett. Ha nem akarom, nem látom a hibákat benne (látni azért láttam, mert évek óta csinálom és amikor a legjobb barátnőm zokogva borul a vállamra, mert ELFÁRADT és kiborult, akkor azért tudom, hogy mivel jár ez). De azt hiszem az utóbbi idők legjobban szervezett LEPje volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak benne hibák. Például a fotófalnak, fotós nélkül nem hiszem sok értelme van, még akkor se ha adunk kardot, pajzsot, sisakot. Nem tudom idén mennyire lett sikeres, tavaly eléggé az volt. Ráadásul nem volt jó helyen, sötét volt és egy átjáróba sikerült tenni. Tudom nem fért volna el máshol, de akkor is. Erre legközelebb figyelni kell az illetékesnek. Vagy legalább rendes világítást szerválni.
Az esti rész is jobban lett összepróbálva, egész kevés hamis hangot hallottam, bár az elején a hegedű miatt kimenekültem a teremből. Az I see fire még mindig Angwen hangjának áll a legjobban, a többieké vagy túl mély vagy túl magas volt hozzá, akkor is ha nem voltak hamisak (itt épp). Nem, nincs abszolút hallásom, csak sima tanítónénis, akinek hallani kell ha a gyerekek hamisan énekelnek. A többi zenemű is egész élvezhető volt, és sajnálom, hogy egy részét végig beszélgettem, de ha kérdeznek tőlem valamit, arra válaszolok. Igen, általában rögtön (kaptam már emiatt lecseszést ped. kollégától). Ráadásul baromi jól esett Laci kérdése, és a reakciói is, amiket a válaszomra adott.
Aztán a fáklyás felvonulás jó ötlet volt! A gyertyák is és a kint koccintás is, de több alkoholmentessel kellett volna készülni. Én nagyon sajnálom, hogy meg se kóstolhattam a sört:(
Alapjáraton tényleg egy jó rendezvény volt. Gratulálok hozzá. 

A Cpsek is jól érezték magukat, már amennyit láttam belőlük, mert én általában ide-oda mászkáltam. Például interjúztam Ádámmal meg Felagunddal (az ex elnök, a sosem volt tag és a disszidens.:))
Szerintem jól képviseltük az MTT-t (én a CP-t is) és okosakat mondtunk bele a mikrofonba. Köszönöm Natinak, hogy lehetőséget adott rá, hogy mégis elmenjek. Jól esett. Tényleg.

Aztán a hóesésről. Ma kiírtam a facebookra, hogy ameddig mosolyogni tudok azon, hogy havazik, addig nagy baj nincsen. Alyr megkérdezte mi baj.
Tulajdonképpen még nem hevertem ki az elmúlt bő fél évet, ahol villámhárító, híd és egyebek voltam két társaság között, és nincs állásom, és Thereon most baromi szarul van, és egyszerűen fáj látni, hogy szenved és én nem tudok segíteni neki. Azt hiszem ezek így együtt elég okot adnak arra, hogy örüljek neki ha magamtól el tudok még mosolyodni. Tényleg örülök, amikor havazik, csak azt sajnálom, hogy nem marad meg és nem tudok lemenni hóembert építeni. Két éve hiányzik az életemből az élmény.

Aztán a gyurmákról. A LEPen akkora sikere volt a sárkányaimnak, hogy rögtön elvitték mind a kettőt. Már előrendelést is kaptam rá, meg most a barátaimnak is készítgetek sárkányokat (lehet kérni tőlem, most csináltam egy kéket egy két éves kisfiúnak és egy zöldet mogyinak), ha cserébe kapok gyurmát, hát az maga a földi bodottá. Még persze sokat kell tanulnom a témában, egyelőre örülök neki, hogy a kvázi 2d-s kulcstartókból áttértem a 3ds sárkányokra. Még ki akarom találni hogy tudok sárkányos kulcstartót is csinálni. Nem is tudom kinek mondtam, hogy a LEPre azért csak két sárkány készült, mert nem volt lelkem csinálni és ha nincsen lelkem hozzá, akkor nem tudok alkotni, mert akkor nem tudok beletenni semmit magamból és akkor az csúnya lesz. Nem szeretek csúnya dolgokat kiadni a kezemből. De ezek most tetszenek. Remélem hamar lesz gazdájuk.

Már csak egy működő fényképezőgép kell, amivel be tudom fotózni amiket csinálok, meg az eladandó ruháimat. 

Évösszegző

Mivel ez az év utolsó napja, így írok egy évösszegzőt. Mozgalmas év volt, nagyon sok változással.

Január: Azt írtam az új évtől nem várok sokat. Az elvárásaim közül egyedül a számítógép sikerült, a többi nem igazán. Bár ismertem meg új embereket is. Januárban döntöttem el, LEP szervezés után, hogy köszönöm, nekem egy időre elég volt az MTTből, az MTTs szervezésből és mindabból, ami ott megy. Beléptem a CPbe. Beteg is voltam januárban, és már akkor lemerültnek éreztem magam, pedig még éppen csak elkezdődött az év.

Február: A hugicám munkába állt, elmentem MTT farsangra, mert az nekem valamiért mindig is fontos volt. Egyetlen farsangot hagytam ki, amikor Genovában voltam. Februárban vettem észre, hogy valami nem stimmel a látásommal, hogy szellemképesek a gyerekek, hogy egy távolságon túl nem látok élesen (egyébként azóta ez romlik, vagy csak feltűnőbb, mióta szemüvegem van, amit rendszeresen elfelejtek magammal vinni, vagy felvenni, ami baj, mert tényleg hordani kéne). Ebben a hónapban mondták meg azt is, hogy ki fognak tenni.

Március: Elmentem végre lőni (azóta se sokszor sikerült sajnos), és baromira élveztem. Megalkottam a halál listát, amire felkerültek azok az emberek, akiknek, szerintem, járna egy kiadós verés, de minimum olyan megaláztatás, ami után esetleg, talán észhez térnek, és normális emberként viselkednek. Hazajött a Balázs, aminek én borzasztóan örültem. Voltam nyelvvizsgázni, ami meglepő módon nem sikerült. Már ekkor elkezdtem tervezni, hogy mit fogok csinálni, ha kirúgnak.
Ebben a hónapban történt az is, hogy Thereon és Tünde összevesztek, és azóta is így maradtak. Valahol sajnálom a dolgot, valahol meg nagyon ért már a dolog.

Április: Szavazás volt. A nyelvvizsga megint nem sikerült, és tök fölöslegesen mentem el TELCre meg fizettem be a rigót is. Volt húsvét is, ami olyan semmilyenül telt, és elmentünk Thereonnal Tropicariumba, ami nagyon nagyon jó volt. Helyettesítettem a kolléganőmet, és összehoztam az anyáknapi műsort. Megvettem az anyagot a szünetben a Janka takarójához (teljes titokban persze) és meg is varrtam.

Május: Ebben a hónapban kellett először kimondva választanom az MTT és a CP között. Bemásolom, amit akkor erről írtam, mert választ ad arra a vádra, miszerint, én tudatosan és szándékosan az mtt ellen  vagyok.

"Meg januarban beszeltem Felagunddal arrol, hogy azert szar, hogy az mtt es a cp kozott ilyen a kapcsolat, mert elobb-utobb el fog jonni a pillanat, amikor nekem majd valasztani kell, kivel vagyok, kivel dolgozom, kivel allok egy oldalon. Hamarabb jott el ez a donteshelyzet, mint gondoltam.  En osz kornyekere tettem az idopontot. Multhet hetfo ota agyalok ezen. Persze a valaszom, amikor a kerdes megerkezett, mind a ket oldalrol, egyertelmu volt. A lep utan kifejtettem(olvashato itt a blogon) hogy az mttvel en semmitse egy jo ideig, hogy 8 ev munkajanak, azt gondolom, melto lezarasa volt a Lep. Ettol meg az egyuttmukodest en szeretnem, mert azt hiszem, hosszutavon mind a ket tarsasag javat szolgalna, ahogy mind a ketto veszithet azzal, ha nem jon letre. Sajnalni fogom, ha nem sikerul. Lassan ket hete agyalok azon, mi lenne a legjobb mindenkinek. Mert mind a ket helyen a barataim vannak, mert mind a ket tarsasagnak ugyanaz a celja, csak az eszkozei masok, mert mind a ket tarsasagban vannak ertekes emberek. Kicsit olyan erzesem van, mint a tundek es az emberek kozotti kapcsolat Tolkiennal. Nekem mind a ket tarsasag fontos, de a jelenlegi helyzetben, es ezert elnezeset kerem mindenkinek, a CP mellett allok. Sok indokom van a miertekre, es ha valaki megkerdezi el is mondom, szemelyesen, egy tea mellett. "
Ebben a hónapban hoztam a frászt mindenkire, mert nem volt nálam a telefonom, és voltunk Flórálián is, ami megint csak jó volt. Akartam könyvespolcot venni, de végül másra kellett a pénz.

Június: Thereon eddigre már egészen CPssé vált. Még márciusban vittem be a társaságba, és rögtön sikerült belopnia magát az emberek szívébe. Ekkora már biztosan tudtam, hogy nem maradok a következő tanévre a munkahelyemen, és borzasztóan kiborultam miatta. Tulajdonképpen, ha végigolvasom a január-május blogbejegyzéseket, nagyon durván rányomta a hangulatomra magát ez az egész. Ekkor voltam tükrözésen, és ebben a hónapban született Janka is.

Július: Vettem magamnak gépet, és dolgoztam is, meg persze tanultam. Voltam babysittingelni egész sokat, találkoztam Balázs feleségével, aki akkor még nem volt a felesége, szerepjátszottunk viszonylag sokat. Állást kerestem vadul.

Augusztus: Az augusztus legfontosabb dátuma a születésnapom. Bár idén csendesen telt, mert nem tudtam volna úgy megünnepelni, ahogy szoktam. A számomra fontos embereknek mind volt valami jobb dolga, és nem tudtam volna összeereszteni a cpseket meg az mttseket egy helyre. A másik nagyon fontos dátum Balázs esküvője volt, ami nekem felért egy születésnappal. Nagyon boldog voltam aznap. Olyan volt, mintha a testvérem esküvőjén lennék. Nem tudom másoknak elmondani mennyire fontos volt nekem, hogy ott lehettem, mert általában félreértik.
Ebben a hónapban kezdtem az új munkahelyemen, és már akkor tudtam, hogy nem maradok majd sokáig. Ebben a hónapban volt a tábor is, aminek az előestéjét végig bőgtem, mert nem mentem el. Az én döntésem volt, de nagyon nehéz volt meghozni. Az MTT-Cp ellentét fokozódott, az én kicsi lelkem meg egyre jobban aggódott emiatt. Augusztus utolsó éjszakáján elmentünk az Állatkertek éjszakájára és nagyon jó volt.

Szeptember: Elmentünk Balázzsal teázni és vacsorázni és elbúcsúztunk egymástól. Csináltattam francia manikűrt (sanszosan soha többet, mert macera ha nem megyek vissza a műkörmöshöz). Megnéztük az Emlékek Őrét és utoljára voltunk együtt csak mi négyen a gyerekkori barátokkal. Brutálisan fura érzés volt.

Október: Lett egy magántanítványom, és megfogalmazódott bennem, hogy igazából nekem erre a vonalra kéne ráállni. Már utáltam a munkámat, utáltam bejárni. Felkerültek a könyvespolcok is a falra. Volt Halloween party is, ami tényleg jól sikerült.

November: Ez a hónap konkrétan gyomorgörcsben telt, a munkahely, az olasz, a párkapcsolat és az mtt-cp dolgok miatt. Voltam a térdemmel orvosnál. Felmondtam a munkahelyemen.

December: Az első hetet kapásból betegeskedéssel kezdtem, utána a főnököm kirúgott, de már rohadtul leszartam. Volt Hobbit premier, ahol sírtam, és ahol azt hiszem rendezőtek végre az ellentétek, legalábbis sok minden. Volt karácsony, ami nem méltó rá, hogy említsem, van gyász, és most megint nehéz.


Azt hiszem ez az év mosolygósabb volt ugyan, mint a 2013-as. Akkor sokkal többet sírtam. Most, minden nehézséggel együtt, sokkal több volt a mosoly és a nevetés az évben. De nehezebb is, főleg a vége. Nehezebb volt, a munka miatt, a nyelvvizsga miatt,amiatt, hogy azért sokszor nagyon nem egyszerű Thereonnal sem, a családommal, a barátaimmal sem.
De nagyon sok öröm ért. A fellépések, Janka, Balázs esküvője, a közös mozi, a könyvespolc, az, hogy szinte egész nyáron kerékpároztam, hogy megint sok mindenre rájöttem magammal kapcsolatban.


Hogy mit szeretnék 2015-től?

Tényleg eljutni Rómába. Akkor is, ha egyedül megyek és senki sem jön velem. Szeretném ha a nyaram nem álláskereséssel telne, ha végre meglenne a nyelvvizsga, ha rendeződnének az életemben a konfliktusok, szeretnék táborba is menni, de csak akkor, ha szervezek és tényleg szükség van rám. Szeretnék visszamenni lőni, és valami rendszert vinni az életembe, ami az idei évben nagyon hiányzott belőle. Sok magántanítványt.
Szeretném, ha jövő ilyenkor azt írhatnám le a blogomba, hogy ez egy kiegyensúlyozott, boldog év volt. 

Nevicaaaa!!!

Havazik!!!! Imadom amikor havazik, mert gyonyoru es csodalatos es tiszta. Amikor Genovaban hovihar volt, az emberek komplett idiotanak neztek, mert kimentem a viharba setalni es fotoztam es tancoltam a hoban es nevettem. Szeretem nezni a hoban a labnyomokat, erezni, ahogy a friss ho ropog a talpam alatt, hoembert epiteni vagy hogolyozni vagy szankozni. Ilyenkor minden gyonyoru. Remelem iden el tudunk menni hocsatazni Thereonnal. Meg szeretnek havas fotokat jelmezben meg csak ugy is. Mert a ho gyonyoru.