Lássuk csak...

Tegnap megkérdezte a főnököm, hogy akkor melyik napokon vállalnék ötödik órában felsős helyettesítést?
A keddet és a csütörtököt adtam meg, akkor fixen tudom vállalni. Aztán kiderült, hogy ez mind azért van, mert mi lógatjuk a lábunkat. Ekkor jött az ötlet, hogy megírom, mit is csinálunk mi.

Szóval kezdjük az elején. Én ugyanúgy diplomával rendelkezem, mint bármelyik másik tanár. Igaz még csak eggyel. Még. Az hogy napközizem, két okból van. Az egyik, hogy szeretem csinálni. A másik, hogy tisztában vagyok azzal, hogy még nem vagyok felkészülve egy osztály irányítására.
Egy átlagos nap a következőképpen néz ki:
Beérek 10 körül, előkészítem a délutánt, HA tudom, mert van szabad gép. Ha nincs akkor besegítek másnak, bemegyek egy órára vagy dekorációt készítünk, vagy adminisztrálok. Valami mindig van.
Dél körül átveszem a csoportom. Ha szép az idő, akkor lemegyünk az udvarra, ha esik vagy orkán erejű szél fúj, kézműveskedünk, zenét hallgatunk, benti játékot játszunk, társasozunk, beszélgetünk, mesét olvasok. Utána fél kettő körül ebéd és mire megették, már csak egy kevés idő marad szabadon a délutáni tanuló idő elött. Fél háromkor egy gyors fordított barchoba vagy ország város, amivel ráhangolódunk a tanulásra, és utána fél négyig tanulás. Utána én már nem szekírozom őket, baromi fáradtak. Uzsonna, szabad játék, hazamenetel.

Ez egy átlagos nap.

Mert vannak a nem átlagos napok. Amikor már másfél hete nem tudtatok kimenni, amikor valami történik, és meg kell beszélni, amikor sok a házi és nem megy és tartani kell egy kb.második tanórát belőle, hogy értsék, amikor megyünk valahova, amikor iskolai program van, táncház, focibajnokság, farsang, műveltségi vetélkedő, sportdélután, vagy csak simán negyven fok, vagy délelőtt történt valami, amitől minden gyerek zizi, vagy amikor betegek lesznek, megsérülnek és hiába hìvom a szülőt, nem jön, nem érem el, csak órákkal később ér ide (és ez a jobbik helyzet, a rosszabb, amikor mentőt kell hívni). Átlagos délutánból kevés van.
Eltervezhetem én, hogy na akkor ma megépítjük a világ nyolcadik csodáját, ha aznap a csoportom erre nem alkalmas. Akkor ott, helyben kell mást kitalálni, más játékot, más programot.
Például ha egy hét után végre ki tudunk menni, akkor én biztosan nem fogok velük semmi mást csinálni, hiába volt tervben.

Nekünk, napközis nevelőknek az a feladatunk, hogy a ránk bízott gyerekcsoportnak megadjuk a lehetőséget arra, hogy ùgy viselkedhessenek, ahogy az egy gyerekhez illik. Játszhasson, szaladhasson, kiabálhasson, kérdezzen, meséljen, felszabaduljon a délelőtt rárakódott terhek alól.

De természetesen, mi csak gyerekmegőrzünk és lógatjuk a lábunkat.

A szerzői jog...

Mostanában egy csomó képet mentegetek le innen-onnan, és mindegyik sarkában ott virít a kis vízjel. Nem mintha fel akarnám őket használni bármihez, amivel pénzt lehet keresni, csak tetszenek. Főleg ruhákat, cipőket (úúrrriistten nőcis dolgok) meg baromi szép fantasy képeket mentek le (fel is dobok ide párat).
Eszembe jutott ez alapján az, hogy ha nekem lenne egy szellemi termékem, mindegy, hogy mi az, amit valaki felhasznál úgy, hogy még annyira sem méltat, hogy legalább a nevemet ráírja, és kiderülne, akkor vajon mennyire csúnyán perelném be érte?  Főleg ha az a valami bizonyíthatóan az én ötletem volt.
Mert más az, amikor az én ötletemet felhasználva, valaki alkot valamit, ami hasonlít, és más az, hogy konkrétan másol, és még csak engedélyt sem kér rá, és ezzel pénzt keres.

Persze tudom, baromi ingoványos talaj ez a szerzői jogvédelem témakör, de valahogy úgy érzem, egy alkotót, még ha a netről szedtük is le a képét, megilleti a jog, hogy legalább a nevét feltüntessük rajta. Én legalábbis biztosan odaírnám, hogy xy-től van a kép/zene/akármi, ahogy ezt az értelmes, igényes emberek meg szokták tenni.

Most egyébként épp egy per folyik Cassandra Clare meg egy másik írónő között, hogy ki kinek az ötletét lopta el..

DE Itt vannak a képek, amiket innen szedegetek le: https://www.facebook.com/A-Sprinkle-Of-Fairy-Dust-422421304517148/?fref=ts

Hagyomanyos

Hetvegen egy nagyon erdekes elmenyben volt reszem.  Elmentunk Bokival egy haverja szuletesnapjara, ahol senkit sem ismertem. Nagyon furcsa erzes volt,  ahogy engem fogadtak.  Bokihoz tartozom,  tehat hozzajuk tartozom.  Ilyen a "mi kutyank kolyke" erzes volt. Es rajottem,  hogy nekem kell ez az "ove vagyok" erzes.  Hogy akkor erzem magam biztonsagban egy kapcsolatban,  amikor kijelenthetem,  hogy en a masikhoz tartozom es o hozzam. Ezzel igy azt hiszem eleg szar feminista lennek,  bar nem erzem ugy hogy feladnam a szabadsagomat. 
Aztab volt meg egy erdekes beszelgetes,  ahol az egyik srac mondta Bokinak,  hogy oneki a hagyorkodes nem eletforma.  Neki van mellette elete. 
Es errol az jutott eszembe,  hogy igen,  ez egy eletforma.  Vagy teljes szivvel csinalod,  vagy sehogy.  Es utana az jutott eszembe,  hogy az mtts let is egy eletforma.  Hogy ez volt az,  amit sosem tudtam a cpseknek megmagyarazni,  hogy nekem miert fajdalmas az,  ahogy az mttrol beszelnek.  Akarhanyszor probaltam mashova tartozni,  mindig visszatertem ide. 
Es volt egy harmadik erdekes resz is,  amikor az unnepelt azt mondta a Bokinak,  hogy nem az edzes a fontos, nem is a csapat,  hanem a csaladja.  Az a legfontosabb.  Es valahogy azt ereztem,  hogy ez az,  amit se a cp se az mtt nem tanult meg kezelni. De foleg a cp.  Emlekszem ra,  amikor kiderult,  hogy Gergonek csaladja lesz,  es ment a szajhuzas,  hogy hat akkor tuti nem fog mar jonni.
Az mttben azert, amiota tobb a gyerek, azert sokat javult a helyzet hala az egnek.

Szoval erdekes es elgondolkodtato volt a hetvege, ea ilyenkor mindig rajovok, hogy milyen nagyon keveset tudok a vilagrol es az emberekrol, es a sokfelesegrol. Hogy az egyszeru emberek(es az egyszerut itt egyaltalan nem sertesnek szanom, csak nem tudok ra jobb szot) mennyivel jobban latjak neha a vilagot a maga egyszerusegeben. Neha jo lenne nekem is ilyen egyszerunek lenni, sokkal kevesebb problemam lenne (vagy csak masfajta).

Kerdesek

Szeretnek buszke lenni a munkahelyemre,de felek, hogy nem leszek. Otvenen vagyunk es csak 29en irtuk ala a csatlakozast a Hermann Ottos kezdemenyezhes. Vajon a tobbiek csak siman szarnak ra vagy nekik jo igy ahogy van? 
Aztan gondolkodtam egy tegnapi vitan is. Vajon mennyire lehet hosszu eletu az a tarsasag,ahol egy belsos tag egyszeru kerdeset tamadasnak veszik? Ahol nekiesnek,hogy biztos csak artani akar es hogy egy atlag rajongo ugyse tudja, mikor van Bilbo szuletesnapja? Persze,nem kellene hogy ez foglalkoznom, de ettol meg valamiert zavar. Talan az igenyessegre valo igenyemet, hogy elvarnam egy magat rajongoi klubnak nevezo tarsasagtol,hogy erre odafigyeljen es amikor szova tevodik,akkor meg mi vagyunk lecseszve. Persze nem ez az elso eset. Voltam en itt mar kinevetve azert,mert nyilvanvalo helyesirasi vagy nyelvhelyessegi hibara hivtam fel a figyelmet vagy mert nehezmenyeztem,hogy munka kozben alkoholt fogyasztanak... Talan csak azert nem szantam ra magam a kilepesre,mert nem latom ertelmet es mert nem szoktam felegetni magam mogott mindent. Vagy mert egy icipicit meg fontos, pedig azok kozul,akiket egy kicsit is a barataimnak tartok,mar csak egy van ott. A tobbiek a fenti dolgok miatt elmentek. Nekik is fajt ez a fajta igenytelenseg es a "biztos azert a kritika mert masok irigyek,csinaljanak jobbat!" hozzaallas. Ez olyan mintha az etteremben nem mondhatnam meg,hogy szar a leves, mert nem vagyok szakacs.
Sajnalom. Sajnalom,hogy igy alakult es sajnalom,hogy olyan szintu mtt gyulolete van ott embereknek,ami az egeszet folyamatosan mergezi es nem latjak,nem veszik eszre,hogy ezzel kvazi belulrol fog elrohadni az egesz.
Nem volt ez mindig ilyen. Hiszn ha ilyen lett volna,nem megyek oda.
Sajnalni fogom,amikor vege lesz.

Nők

Volt nalam ruhacsere party meg voltunk Mirranddal edzoteremben es azota egy csomot gondolkodom azon,mi tesz valakit nővè. A ket esemeny osszekoto kapcsa termeszetesen az oltozkodes. En edzeni nem csiliviliben megyek, uszni uszodresszben es uszosapkaban,akkor is ha ez masok szerint gaz. Viszont mozogni ebben a legkenyelmesebb. Eszembe nem jutna sminkelni olyankor, vagy barmi cicomat feltenni. Nem azert megyek,hanem hogy mozogjak. Persze igy szarabbul is nezek ki,mint a tobbi ott levo no,de engem zavarna is ha a pasasok stirolnenek.
A masik ami a tanga,mint bugyifajta. Mar nem tudom hany csajtol kaptam meg,hogy uuuu te meg mindig nagymama bugyit hordasz? Hat... Ja,amikor megjon, de egyebkent meg csak siman normalis,fenek es derek resszel ellatott darabokat,mert ha kint van a derekam pik-pak megfazom es nem kivanom senkinek a fajdalmas pisilest. Nem azt mondom,hogy soha nem vennek fel,de hogy nem hordanam a hetkozbapokra az tuti. Ez olyan mint a smink. Nekem nem alap,hogy reggel sminkeljek. Orulok,ha a teamat meg tudom inni,anelkul,hogy belealudnek.
Ezektol fuggetlenul en nonek erzem magam es nagyon fura erzes,amikor erzem,hogy azert mert a kulsosegekre nem adok annyit, mas szerint nem vagyok az.

Aztan mirol is akartam meg irni. Ja igen. A napokban megint elokerult a tema egy beszelgetesben,hogy a barati koromben kit hova hivnak el a tobbiek. En a sajat boromon tapasztaltam meg,hogy nem hivnak ha nem kedvelik a parod,mert el se tudjak kepzelni,hogy nelkule is tudsz letezni(ha nem tudsz akkor nagy bajok vannak,persze azert neha jolesik ha visz magaval vagy te viheted ot,de ha nem vagytok kompatibilisek a barati korrel,kar eroltetni).
Nem hivnak ha 3-4 egymast koveto alkalmat lemondtal, foleg ha kozben arrol posztolsz h mashol hajjdejo volt neked.
Nem hivnak,ha amikor ott vagy mindig minden rolad szol es arrol h te hudeboldog/szomoru vagy es teged mindenki hallgasson vegig,de te nem hallgatsz vegig masokat.
Es nem hivnak ha nem is tudjak,hogy amugy jonnel es nyitott vagy az uj emberekre.

Nekem evek ota eloszor nem kellett gondolkodnom,hogy hol es kikkel szilveszterezzek, es nagyon orultem neki,amikor Nati hivott. Es az is nagyon jol esik,hogy a barataim kedvelik a paromat.
Jo erzes, hogy igy, majdnem harminc evesen megvan a helyem a vilagban. Tudom mit akarok,kikkel es hogyan.

Egy korszak vége

Még, amikor feküdtem, kölcsönadtam a Tauriel ruhát, egy fotózáshoz. Fülestül, mindenestül. Megbeszéltem a csajszival, aki elvitte, hogy LEP-re visszahozza.
Már eleve úgy álltam hozzá a LEPhez, hogy nem biztos, hogy felveszem. Már a múltkor is csak nehezen tudtam benne mozogni. Anno, amikor varrattam, 49kg voltam, és amit akartam azt elértem vele. Most 56 vagyok és nincs az az isten, hogy a ruha miatt fogyjak megint.
Szóval LEP reggelén felpróbáltam a ruhát és nem tudtam összekapcsolni rendesen a mellemen. Hát jó. Azt hiszem ez volt a végső pont, ahol eldöntöttem, hogy sanszosan el fogom adni.
Ráadtam a ruhát másra és mentem tovább sminkelni meg ilyenek.
Aztán álltunk Szozsival és mondtam neki, hogy azon gondolkodom, hogy eladom a ruhát. Nem érzem már benne jól magam. Mondta, hogy gondoljam meg jól. Aztán beszélgettünk erről Mirranddal is, és mondta, hogy ők is megvennék, ha gondolom. De előbb fel akartam ajánlani az MTTnek, így mégiscsak közel marad hozzám a cucc. Le is ültem Tamás elé, hogy öt percre figyeljen rám, kell az MTT-nek a Tauriel ruha x ezer forintért? Mert ha igen, akkor az övék, ha nem, akkor van rá más vevőm is.
Kellett. Mondtam nekik, hogy azért ennyi, mert én anno 50ért varrattam, de azóta elfeslett egy helyen az ujja és, mint megtudtam, el is szakad egy helyen (de gondolom javítható), meg hát három éve lett varrva, szal nem mai darab, de nagyon vigyáztam rá.
Úgyhogy eladtam a ruhát. Kicsit valahol sajnálom, mert, amikor még rám jött, baromi jól néztem ki benne, de mivel ez már nem így van, illetve a Taurieles beállásokat nem tudom már megcsinálni (nem tudom meg fogom-e tudni még valaha), jobb érzésem van így.
Hogy miért nem a CPnek ajánlottam fel először? Nem voltak ott. S úgy gondoltam, hogy jobb helyen lenne az mttben, ahol látom kire kerül rá, ki veszi fel és tudom, hogy vigyázni fognak rá, főleg, hogy elvileg én leszek az, aki ezekre figyelni fog innentől. Nem azt mondom, hogy a CPben nem vigyáztak volna rá, mert tudom, hogy igen, de valahogy mégis jobban érzem így magam.

Szeretnék magamnak valami szép új cuccot varrni, valami amazonos-íjászos, harcososat, amiben lehet pózolni, jól néznek ki vele az új füleim, de mégsem ennyire kötött. Talán az iskolai farsang környékére meg is csinálom.

Meg szeretnék egy szép ruhát a farsangra is.


Kicsit furcsa érzés, hogy lezárult ez a korszaka az életemnek, mégsem bánom. Most jól érzem magam és boldog is vagyok, így, ahogy vagyok.

Csütörtökön meg végre elmegyek mozogni!!!!

A bőröm

Soha, amióta élek SOHA nem volt igazán gond a bőrömmel. Nem voltam igazán pattanásos kamaszként, és nem nagyon égtem le, nem voltak aknéim se és könnyen lehetett sminkelni, ha valaki rászánta magát.

Most viszont, karácsony óta egyre rosszabbul néz ki az arcom. Mintha nem is tudom, megégtem volna, de csak pöttyökben. Ráadásul viszket is és néha ég. Fogalmam sincsen mi ez, de nagyon zavar és RONDA.
Ha nem múlik el a jövőhét elejéig, akkor elmegyek vele orvoshoz, mert ez kriminális. Sőt ha hét végéig nem múlik el, akkor nem fogok beöltözni lepen és a fényképezőgép közelébe se akarok kerülni, mert ez borzasztó.

Közben meg is vagyok fázva és fel is fáztam szerintem, ahogy megérkezett a hideg, pedig mindent elkövettem annak érdekében, hogy ne...

Hisztis vagyok.:((( Nem szeretem, amikor nem tudom mi bajom van.:((

Személyiség teszt

Kitöltöttem ezt, mert érdekesnek találtam, és az alább jött ki:

http://www.16personalities.com/hu/ingyenes-szem%C3%A9lyis%C3%A9gteszt

A TE SZEMÉLYISÉGTÍPUSOD:

“KAMPÁNYFŐNÖK”

(ENFP-A)

Extravertált

TUDAT

Introvertált

92%

8%

Intuitív

ENERGIA

Realista

66%

34%

Logikai beállítottságú

TERMÉSZET

Elvi beállítottságú

13%

87%

Tervező

TAKTIKA

Kutató

27%

73%

Öntudatos

IDENTITÁS

Óvatos

61%

39%

“Nem érdekel, miből élsz. Az érdekel, mire vágyik a szíved és hogy mersz-e álmodni arról, hogy teljesítsd szíved vágyát. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy bolondnak tartsanak szerelmedért, az álmodért, ezért a nagy kalandért, amit életnek hívunk.”

Oriah Mountain Dreamer (kanadai spirituális szerző)

Az ENFP személyiségek igazi szabad lelkek. Általában a bulik motorjai, de a Felfedezőkkel ellentétben nem a pillanat öröme és izgalma érdekli őket, hanem a társasági és érzelmi kapcsolatok, amelyeket megkötnek. Elbűvölőek, függetlenek, energikusak és együttérzőek, jelenlétük határozottan érzékelhető bármilyen társas csoportban. A népesség 7 százalékát teszik ki.

EGYETLEN ÖTLETTEL IS MEGVÁLTHATOD A VILÁGOT

Az ENFP-k nem feltétlen akarnak mindenkinek a kedvében járni. Mint minden Diplomata “unokatestvérüket”, őket is intuitív (N) személyiségjegyük formálja elsősorban. Ez, valamint kíváncsiságuk és rengeteg energiájuk teszi őket képessé arra, hogy a sorok között olvassanak. Az életet egy nagy, bonyolult kirakónak látják, ahol minden mindennel összefügg. Az Analitikusokkal ellentétben azonban - akik az életet intrikák szisztematikus sorozatának látják - az ENFP-k az érzelmek, együttérzés és miszticizmus prizmáján keresztül nézik a világot és minden mögött valami mélyebb értelmet kutatnak.

Az ENFP-k harciasan függetlenek, a stabilitás és biztonság helyett a kreativitást és szabadságot keresik.

Sok más típus találja ellenállhatatlannak ezeket a tulajdonságokat és ha egy ENFP típusú ember olyan ügyet talál , amiben fantáziát lát, energiája miatt könnyen reflektorfénybe kerülhet, ahol társai vezetőt, esetenként gurut látnak benne. Ez a szerep azonban egy szabadságszerető ENFP-nek általában kényelmetlen. Ennél is rosszabbul érinti őket a vezetői pozíció adminisztratív és egyéb rutin feladatainak ellátása. Az ENFP-k önbecsülése azon múlik, hogy ki tudnak-e találni eredeti megoldásokat és biztosnak kell lenniük abban, hogy szabadon újíthatnak, ezért könnyen türelmüket vesztik és lehangolódnak, ha valami unalmas szerepbe kényszerülnek.

NE VESZÍTSD EL AZ ŐRÜLETNEK AZT A KIS SZIKRÁJÁT...!

Szerencsére az ENFP-k tudnak lazítani és képesek egyik pillanatról a másikra munkahelyük szenvedélyes és motivált idealistáiból a táncparkett fantáziadús és lelkes ördögeivé válni. Néha ez a változás olyan hirtelen megy végbe, hogy legközelebbi barátaik is igencsak meglepődnek. A bulizás jó ürügyet szolgáltat az ENFP-knek arra, hogy közel kerüljenek másokhoz érzelmileg, például úgy, hogy értékes információkat szolgáltatnak a kollégák és barátok jelleméről. Mivel úgy gondolják, hogy mindenkinek meg kell próbálni felismerni és kifejezni saját érzelmeit és mivel ők maguk empatikusak és emberszeretőek, természetes, hogy az érzelmek lesznek az elsőszámú beszédtéma ilyen alkalmakkor.

Van azonban valami, amivel nekik is vigyázniuk kell: ha túlságosan is az intuícióikra támaszkodnak, ha túl sokat feltételeznek, vagy várnak el egy barátjuk motivációival kapcsolatban, előfordulhat, hogy bizonyos jelzéseket rosszul értelmeznek és terveik kudarcot vallanak, mely tervek egyébként, egy kevésbé túlbonyolított hozzáállással kivitelezhetők lettek volna. Ez a fajta társaséleti feszültség minden harmónia-központú Diplomata mumusa. Az ENFP-k nagyon érzelmes és érzékeny lények, ha megbántanak valakit, azt mindketten megérzik.

Az ENFP-k hosszasan elemzik társas kapcsolataikat, érzéseiket és gondolataikat, mielőtt valamire kimondják, hogy ez az igazság. De ha ez végül megtörténik és megtalálják helyüket a világban, képzelőerejük, empátiájuk és bátorságuk hihetetlen dolgokra teheti képessé őket.

Híres ENFP személyiségek:

Robert Downey, Jr.

 

Carol Burnett

 

Meg Ryan

 

Robin Williams

 

Sandra Bullock

 

Alicia Silverstone

 

Andy Rooney

Franz Joseph Haydn

2015

Bár még van egy nap az évből, most van időm megírni az elmúlt egy évet, hogy így visszatekintve milyen volt.

Január:
Az év első napja azzal telt, hogy gyógyszertárat kerestem, és azon gondolkodtam, hogyha terhes vagyok, akkor mihez kezdjek magammal.
Aztán volt LEP, meg nem volt munkám se.
Aztán voltam életemben először bulizni úgy, hogy este tízkor indultunk.
Hónap végére pedig munkám is lett.

Február: Itt már azért eléggé éreztem, hogy bajok vannak. Nem írtam róla a blogba és nem nagyon meséltem másoknak, de tudtam. Februárban volt az ominózus flörtölős-ivós cps megbeszélés is, ami után hazáig üvöltöttem Thereonnal, és ő nem értette mi bajom van. Sokszor voltam fáradt és rosszkedvű is.

Március: 14-én reggel szakítottam Thereonnal. Borzasztóan sírtam, szerintem akkor, ott halálra rémítettem Mikit, amikor kimentem a konyhába bőgve. Hosszú út vezetett odáig, hogy eldöntsem, én ezt nem bírom tovább. Biztosan benne volt a február és az utána lévő CP-s fellépés, ahol baromi jól szórakoztak rajtam a többiek, mert szerintem nem illik inni ha az ember dolgozik.
Iszonyatosan egyedül voltam, és akkor derült ki, kik is a barátaim igazán, mert ők kerestek, átjöttek, elhívtak, rám írtak, nem hagytak magamra. Mogyi még aznap átjött a Jankával, amiért borzasztó hálás vagyok neki a mai napig. Mellesleg ekkor mondta meg a Balázs, hogy hazajönnek karácsonyra,  amivel olyannyira boldoggá tett egy kicsit, hogy szerintem nem is tudja.
Annyi sebet szereztem abban a kb. két évben, ameddig együtt voltunk, hogy tudtam, hogy egy ideig most tényleg csak bántani tudnék bárkit is, aki a közelembe jön.
Viszont nagyon élveztem azt, hogy szabad vagyok végre, és bárkire rámosolyoghatok, bárkivel beszélhetek, mert nincsen tétje.
Ebben a hónapban volt az is, hogy nem tudtam aludni rendesen. Minden reggel remegve és hányingerrel keltem és iszonyatosan szarul voltam. Csak a robotpilóta működött, és a munkahelyem rengeteget töltött rajtam. Áprilisban mondta is egy kolléganőm, hogy nem is látszott rajtam, hogy szakítottunk. Mondtam neki, hogy azért, mert a magánéletemet nem hozom be a munkahelyemre, ha nem muszáj.

Április: Még mindig szarul voltam, de azért már javult. De legalább elmentem lőni! Azóta is hiányzik.
Megcsináltam a szóbeli nyelvvizsgát, aminek annyira örültem, hogy sírva ugráltam bele mások nyakába a tanáriban. A hónap végére már-már megfogalmazódott az is, hogy szeretnék valakit, de nem volt személy, hogy kit, csak úgy valakit, akihez oda lehet bújni.

Május: Volt szervezői hétvége, ami jól sikerült. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy műtét lesz ebből a térd dologból, mert iszonyatosan fájt egy osztálykirándulás után.
Ekkor már randizgattam (volna) pasikkal, de valahogy mind béna volt hozzá, hogy elhívjon egy sörre vagy moziba. Ezen jól ki is akadtam Báthori Gergőnek, aki megkérdezte, hogy Boki bejönne-e mint pasi. Közöltem vele, hogy "hát hogy egy klasszikust idézzek, nem rúgnám ki az ágyamból, ha be akarna kéredzkedni." (Visszakerestem a beszélgetést facebookon, azóta is ezen nevetek). Aztán ráírtam Bokira május 21-én (igen, ezt is visszakerestem) pont egy maintanencees napon. És csak beszélgettünk és beszélgettünk és beszélgettünk és beszélgettünk egy csomót, aztán elhívott sörözni, ahol még mindig sokat beszélgettünk és beszélgettünk, és huszonkilencedikén reggel volt az első reggel, hogy nem úgy keltem fel, hogy minden szar és minden undorító a világban és dühös vagyok.

Június: Június elsején megjött a nyelvvizsga eredménye. Életem legszebb hétfője volt.
Volt fotózás Súval, kaptam tőle fényképezőgépet. Közben beszélgettünk tovább Bokival, meg találkozgattunk is, aztán 14-én megcsókolt, amitől én olyan boldog lettem, hogy simán le tudtam volna repülni szárnyakon a Gellért hegyről. Persze tisztában voltam vele, hogy nagggyon vigyáznom kéne a kis lelkemre, de valami azt súgta, hogy most nem kell félnem. Átvettem a diplomámat, és egész héten ünnepeltem a nyelvvizsgát is meg a diplomát is. Azt hiszem ez a június volt a legszebb, legboldogabb hónapok egyike az életemből.

Július: Na ez a hónap Rómáról szólt, úgy ahogy van. Meg ültem motoron, Meg voltam Rómában!:) Meg volt Gergőesküvő is!

Augusztus: MTT tábor. Nagyon az. Meg a születésnapom Narbnál, Meg lett műtét időpont, amitől  jól megijedtem, mert valósággá vált, hogy  meg kell műteni a térdemet.

Szeptember: Be lettem mutatva otthon, amitől azért kicsit tartottam, mert azért elég rég volt ilyesmi utoljára. A térdem egyre többet fájt. Megmondták mit várnak tőlünk, gyakornokoktól,

Október: Ez a hónap a műtétről szólt.

November: Újra mehettem dolgozni a hónap közepétől, de azért még fájt (most is fájogat de hát ez van). Meg a karácsonyra készülésről és arról, hogy a munkahelyemen, ha lehet ne kövessek el hibákat. A gyerekek úgy örültek nekem, hogy majdnem elbőgtem magam rajta. Meg volt mogyi30 szülinap is.:)

December: A karácsonyról szólt. Arról, hogy örömet tudjak okozni másoknak, hogy ajándékokat készítek és vadászok.


Tavaly leírtam az évösszegző végén, hogy mit várok 2015től.



"Tényleg eljutni Rómába. Akkor is, ha egyedül megyek és senki sem jön velem. Szeretném ha a nyaram nem álláskereséssel telne, ha végre meglenne a nyelvvizsga, ha rendeződnének az életemben a konfliktusok, szeretnék táborba is menni, de csak akkor, ha szervezek és tényleg szükség van rám. Szeretnék visszamenni lőni, és valami rendszert vinni az életembe, ami az idei évben nagyon hiányzott belőle. Sok magántanítványt.

Szeretném, ha jövő ilyenkor azt írhatnám le a blogomba, hogy ez egy kiegyensúlyozott, boldog év volt. "

Nos ez alapján:

Ez az év egy kiegyensúlyozott boldog év volt. Volt tábor, és Róma és az állásom is megmaradt és a nyelvvizsga is sikerült, és magántanítvány is akadt.



Mit várok 2016-tól?


Szeretnék nyaralni menni, talán vissza Olaszországba. Szeretném ha a lábam a lehető legjobban rendbe jönne. Szeretnék sok boldog élményt. Szeretnék segíteni a barátaimnak, hogy többet mosolyogjanak. Talán megtanulni vezetni és jobb csapatvezető lenni a táborban, mint tavaly. Nem szeretnék állást keresni a nyáron, de ha mégis szükséges lesz, akkor olyan iskolában tanítani, ahol jól tudom magam érezni és picit közelebb van időben, mint a mostani munkahelyem.






Szeretném, ha jövőre is leírhatnám az év végén, hogy ez egy jó év volt.

Sei

Többet mond minden szónál.