Ellentmondások

Történt egy incidens, egy biztonsági őr meg mert kérni egy szoptató anyukát, hogy menjenek az erre kialakított helyiségbe, mire anyuka ezt kikérte magának és ahelyett, hogy ott helyben az illetékesekhez ment volna (biztonsági őr főnöke, a pláza vezetője stb) inkább a facen panaszkodott, amiből lett egy szép kis meghurcoltatása az adott plázának, akik egyébként semmit se tudtak erről, és később rendeződött is az ügy, de a sajtó az sajtó, mint tudjuk.
Na erre válaszul csináltak egy eseményt (https://www.facebook.com/events/983544615077001/), aminek a leírása olvasása közben megfogalmazódott bennem néhány dolog, azokról akarok most ide írni, úgy, hogy bemásolom az esemény leírását és vastagon szedem az én gondolataimat.

Íme:

Üzenetünk:


Mi, szoptató anyák és babáik, anyákat támogató apák, testvérek, családtagok, barátok és ismeretlenek, augusztus 1-én, „A Szoptatás világnapja” alkalmából összegyűlünk, hogy jelenlétünkkel megmutassuk: a szoptatás, mint láthatatlan kötelék fontos nekünk, a gyermekünkkel való kapcsolódásunk egyik módja, családi életünk része, és egyben egy folyamat, amely túlmutat a tápláláson, és amelynek módjáról és időtartamáról felelős döntést tudunk hozni szülőként.

Hiszünk abban, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyermekének. A jó anyaságot nem szoptatásban mérjük, és tudjuk, hogy az optimális kötődés, az anyai szeretet, a válaszkészség és a testközelség nem szoptatásfüggő.

Mi anyaként szoptatunk, a családi rendszerünk így állt össze, és kérünk, hogy ezt tartsd tiszteletben!

Aha értem. Tehát amivel állandóan takaróznak, hogy a szoptatás csak etetés, az nem is igaz, mert túlmutat a tápláláson. Ha nem szoptatásban mérik az anyaságot, akkor miért nézik le az összes olyan anyát, aki elválasztja a gyerekét vagy nem szoptat? Persze kitérnek rá, hogy az optimális kötődés, anyai szeretet, válaszkészség, testközelség nem szoptatásfüggő, én mégis azt tapasztalom, hogy nagyon csúnyán tudnak bánni azokkal a nőkkel, akik valamiért nem szoptatnak. Én tiszteletben tartom az ő családi döntésüket, ők viszont azt tartsák tiszteletben, ha nem ahajtok ennek részese lenni.

Kérjük, ne mondd, hogy ne szoptassunk! Rutinszerűen ne javasold, hogy válasszuk el a gyermekünket!
Egy ilyen tanács után nagyon nehéz helyzetbe, dilemmába kerülhetünk, így ok nélkül ilyet akkor se mondj, ha te:

Miért is kerülnek dilemmába? Hiszen ha én eldöntöm, hogy addig szoptatok, ameddig csak akarok, akkor nincs az a védőnő, aki erről lebeszél engem.

- gyermekorvos, védőnő vagy, hiszen igény szerinti, kizárólagos szoptatás ajánlott az első hat hónapban, és ezután a szoptatás folytatása az anya és a baba igényei szerint, amíg ők szeretnék. Az anyatej ideális táplálék, előnyös tulajdonságai ismertek. A kisbaba, kisgyermek igényeihez igazodik, és mi hiszünk abban, hogy normál esetben nincs szükség a szoptatás korlátozására.


Ki ajánlotta? Hol? Mikor? Ha az orvosok és a védőnők véleménye ennyire megoszlik a témában, akkor csak valahol hiba van a rendszerben nem?


- nőgyógyász, szülésznő, védőnő vagy, és várandósgondozást végzel: Tudjuk, hogy a probléma mentes, normál várandósság alatt lehet szoptatni. Kérünk, hogy rutinszerűen ne javasold az elválasztást! Ha a kisbabánk megszületett, és tandem szoptatunk, kérjük, ebben támogass minket. Emellett minden szülés körüli szakembert kérünk, hogy minden szülés után, a szülés módjától függetlenül támogassa az aranyórát és a zavartalan anya-baba bőrkontaktust.

Ezzel mondjuk egyet tudok érteni.

-ha az egészségügyben dolgozol: Azt tapasztaljuk, hogy sokszor jószándékkal, de feleslegesen javasolják az elválasztást vagy épp a szoptatás ideiglenes felfüggesztését a szakemberek. Kérjük, segíts, hogy szoptatásbarát gyógyszert, eljárást találjunk, és kérjük, hogy ne mondd, hogy nem szoptathatunk, miközben lehetne. ( pl. röntgen vagy helyi érzéstelenítés esetén, altatás után, stb.)

Azért a röntgennel vitatkoznék, illetve antibacit sem csak úgy írnak már fel az orvosok, főleg ha tudják, hogy szoptat az anyuka.


-ha bölcsödei gondozó, óvónő vagy: A közösségbe kerülésre hivatkozva, kérjük, ne kérd, hogy fejezzük be a szoptatást, még akkor sem, ha számodra meglepő, hogy egy ekkora gyermeket szoptatnak. A beszoktatás időszaka amúgy is kihívás a családunk számára, és gyermekünk életében is nagy változást hoz, hogy bölcsis, ovis lesz. Nem szeretnénk rátenni még a hirtelen elválasztás terhét is, és tudjuk, hogy sok szoptatott gyerek illeszkedett már be sikerrel közösségbe a mi gyermekünk előtt is. Hiszünk abban, hogy biztosabban, nyugodtabban teszi meg ezt a nagy lépést, ha az otthoni életének még része marad a szoptatás. Közösségbe kerülve az immunrendszerének is támogatást nyújtanak az anyatej ellenanyagai. Azt tapasztaltuk, hogy pusztán a szoptatás ténye nem nehezíti a beilleszkedést, sem az óvodai, bölcsődei alvást. Sokan szeretnénk kivárni a természetes elválasztódást, melynek ideje a kutatások alapján 2,5-7 éves kor közé tehető.

Azt azért rohadtul megnézném, amikor egy 6 éves elsős még az anyja csecsén csüng. Szerintem kb. 1-1,5 éves kor után (illetve nem csak szerintem) ilyenkor már csak a lelki része van meg a szoptatásnak, amire egyébként főleg anyunak van szüksége, nem a gyereknek, hiszen tápanyag abban a tejben már szinte biztosan nincsen, vagy csak elenyésző. Főleg, ha jön a következő poronty, aki mindent kiszív anyuból a terhesség alatt,amit csak lehet.
- ha biztonsági őr, eladó, közlekedési eszköz vezetője, teremőr, pincér, stb. vagy: Jó, ha tudod, hogy a szoptatás nehezen tervezhető, így előfordul, hogy az otthonunkon kívül szeretné a kisbabánk, hogy megszoptassuk. A szoptatásban pont az a jó, hogy bárhol, bármikor megszoptathatjuk éhes vagy épp nyugtalan gyermekünket. Számtalan módja van annak, hogy ezt feltűnés nélkül tegyük, és nem célunk megbotránkoztatni senkit sem.Ezért kérünk, hogy ha szoptatunk, ne szólíts fel távozásra. Köszönjük, ha informálsz arról, ha van szoptatós helység, de kérjük, hogy fogadd el, ha nem megyünk oda. Számtalan oka lehet annak, hogy nem ott szoptatunk (foglalt, koszos, nem férünk be nagytesókkal, mással beszélgetünk épp, stb.).

Lófaszt nehezen tervezhető, már elnézést. Az összes ismerősöm, aki igény szerint szoptatott valahogy tudta tervezni a szoptatást. Mert megtanulta, hogy a gyereke milyen időközönként lesz éhes, szomjas és mindegyikük megoldotta a szoptatást úgy, hogy azzal senkit sem zavar. Illetve én arra lennék kíváncsi, hogyha valaki odamegy a biztiőrhöz, pincérhez, hogy elnézést kérek, de nekem elmegy az étvágyam attól, hogy a szomszéd asztalnál az anyuka két éves gyereke az anya csöcsén lóg, és a személyzet MEGKÉRI az anyukát, hogy fáradjanak át az erre kialakított helyiségbe, akkor ez miért nem kivitelezhető? Nem, nem arról beszélek, amikor 1 év alatti pici babát etetnek, hanem, amikor már saját lábon járó, mindenevőt gyereket ciciztetnek. Főleg akkor gáz ez, ha anyuka meg se nézte az adott helyiséget. Mert sokszor ez van, fogalmuk sincsen róla, hogy hogy néz ki az a hely, amit felajánlanak neki. Ha pedig épp mással beszélgetsz, akkor hogy tudsz a gyerekre koncentrálni, akinek a szoptatás túlmutat az egyszerű tápláláson?

-rokon, ismerős, ismeretlen vagy:

A szoptatás magánügy, családunk belső ügye, személyes döntésünk. Köszönjük, ha támogatóan állsz hozzánk, és nem minősítesz, akkor sem, ha te nem szoptattál, és akkor sem, ha szoptattál, de más rendszerben, más tanácsok alapján, más szemlélettel tetted, teszed.

Oké, ha magánügy, akkor én se akarok róla tudni. Én is azt kérem, hogy akkor kedves szabadon szoptatók, ti se minősítsetek minket, akik nem szoptatnak, másképp teszik ezt, mint ti.

+1: Kedves te, aki a médiában dolgozol: a szoptatás egyúttal befektetés is az össztársadalmi egészségbe, kérjük te is vállalj felelősséget a megfelelő információk terjesztéséért. A szoptatásról szóló cikkekben ne a botránykeltésre és a szélsőségekre fókuszálj, és a munkád során tájékozódj szakembertől (is) a témát illetően.

Ó, hát de ti pontosan tudjátok, hogy a szoptatásos témákkal mekkorát lehet villongani, hiszen ha nem így lenne, akkor nem vonultatok volna be a mekibe a múltkor és most nem vonulnátok ki az Alletól a Feneketlen tóig, hogy együtt szoptassatok.

Mindannyiótoknak köszönjük!


Ó hát mi is köszönjük, hogy ti tekintettel vagytok mindazon embertársaitokra, akik nem kíváncsiak arra, hogyan és mikor teszitek mellre a gyereketeket.
Illetve az eseménynél még van egy olyan, hogy készül majd egy közös fotó. Csak arra lennék kíváncsi, hogyha nem lehet előre kiszámítani, kinek mikor eszik a gyereke, akkor hogy akartok közösen szoptatós fotót készíteni?

Tsalád

Amikor reggel fel nyolckor csorog a telefonod, holott alhatnal akar tizig is, es felalomban beleszolsz, majd a masik vegen egy szinte siros hang kozli veled, hogy hoemelkedese van a gyereknek es gyere, akkor az elso gondolatod az, hogy ISTENEM ALUDNI AKAROK!! A masodik az, hogy jojo felkelek es jovok csak egy kicsit meg had aludjak... De akkor mar ebren vagy es a lakotarsad cukin kavet foz, te pedig nyammogod a reggelit, pedig nem is vagy ehes. Kozben anyukad mar taxiba ult, mert valakinek oda kell ernie. Ezert te elmesz a boltba kajaert, es kozben baromira sajnalod, hogy nem fog osszejonni amit aznapra meg a kovetkezore terveztetek.

Amikor a baratod ir egy uzenetet, hogy vege van, akkor te rohansz vigasztalni.(foleg ha a parod kuld)

Amikor az ejszaka kozepen csorog a telefonod, es a baratod kozli, hogy fogalma sincs hol van de hozzad jonne aludni, akkor morogva, de nekiallsz agyazni.

Amikor a baratnod ferje hiv ejfelkor, hogy eltunt a masik, te nem fekszel le, ameddig nem csorog a kaputelefon.

Amikor a baratnod ir, hogy a ferje az ugyeleten van, az elso kerdesed az, hogy atmenj-e ejszaka, es vigyazz-e a gyerekre, hogy o a ferje mellett lehessen.

Amikor sirva hivnak, az ejszaka kozepen is villamosra szallsz, hogy megvigasztald, atoleld.

Amikor megirja, hogy szakitottak, te kerdes nelkul fogod a gyereket es atmesz,es majdnem hamarabv ersz oda, mint a verszerinti huga.

Amikor a masiknak kialakuloban van a szerelem, szinte jobban drukkolsz neki, mint sajat magadnak es amikor hajnali kettokor hazaesik, az elso kerdesed az, hogy "te minek jottel haza?"

Amikor valaki megkerdezi, mekkora a csaladod, azt valaszolod: a verszerinti, vagy az egesz?

El kene menni

Vervetelre, urologiara, nodokihoz, gastrora, gegeszetre, fogorvoshoz borgyogyaszhoz..

De kurvara semmi kedvem hozza. Annyira kivette minden eromet a terdemmel valo mindenfele, hogy nem akarok ujabb fajdalmat, torturat "jaj nem tudjuk mitol faj, probaljuk ki ezt vagy azt"-ot. Nem akarok.

Pedig muszaj lesz,mert mar megint ott a torkomban a gomboc es konkretan erezheto is, es faj tole a torkom meg nehezebben nyelek es idegesit. Es vervetelre is kellene menni, mert regen volt mar es nem art az. Es valsz. Van egy kikezeletlen felfazasom is. Es valami nem stimmel a hasammal se es felek hogy vagy IR vagy laktoz lesz (egyik vidamabb lenne mint a masik). Es a fogaszat is idoszeru mert lehet h attol ragyas a borom es faj a fulem, hogy van rossz fogam.

De nem akarok.... Mert ido es fajdalom es elegem van mar belole....

Tegnapi motojjjj

Vegre vegre vegre motoroztunk!:)
Egy eve varom, hogy tudjunk menni.

Az elso par percben meg paraztam, de utana nem. Utana azt ereztem, hogy csak megyunk es jo. Es gyonyoru a varos es boldog vagyok.
Olyan szintu tokeletes bizalom volt bennem Boki irant, hogy szerintem azt elkepzelni sem lehet. Nem feltem, hogy elesunk, hogy barmi bajunk lesz, hogy okom lenne aggodni.
Ha elesunk, majd felallunk.
Meg az is megfordult a fejemben, hogy megtanulhatnek motorozni es akkor ketten mehetnenk egy motorral es felvaltva vezetnenk.
Aztan vegig gondoltam, hogy mennyi ido lenne, de also hangon is 3 ev. Akkor meg mar szerintem mas dolgom lesz.

Szoval brutalisan jo volt. Es vegre tudunk majd menni motorral ide-oda.

Itt vagyok!

Hallgatom az Emlekek Orenek a zenejet. Van benn az a resz, ami az eskuvohoz tartozik, ami gyonyoru es majdnem minden kedvenc hangszerem benne van. Annak a zenenek lelke van.
Most linkelni nem tudom, de keressetek ra.:)

Mostanaban sokat beszelgetunk az emberi kapcsolatokrol Bokival. Es nekem csak az jar a fejemben, hogy itt vagyok Veled barmi is tortenjek. Mashogy nem is tudom ezt az eletet elni. Ha szukseg van ram, ott vagyok. A csaladomnak, a paromnak, a barataimnak, gyerekeknek, kollegaknak.

Es pont ezzel kapcsolatban kezdett el kicsit lelkiismeretfurdalasom lenni tegnap, hogy en nem mentem ki a Ligetbe, hogy julius elsejen sem voltam eüs tuntetesen, hogy a varkert elotti ped.tuncsire se mentem el. Pedig ezek is fontos dolgok es valahol ugy erzem, hogy szukseg lett volna ram is.
Megis olyan iszonyatosan faradt voltam 9 ora munka utan, hogy orultem, hogy a labamon allok. Igy nem mentem el. Az elotte emlitett ket tuncsinel is volt indokom, mert azt konnyu talalni.
Talan ha a mindennapi dolgok nem farasztanak le teljesen, es nem ereznem fontosabbnak, hogy a szeretteimnek ott legyek, talan akkor el tudnek menni megvedni a fakat, odabilincselni magam az epulethez, vagy valami hasonlo nagy dolgot tenni.

Dante es Arisotele

Kaptam egy konyvet az osztalyomtol es a kollganomtol bucsukent. Azt olvastam az utobbi idoben es tegnap este sikerult is befejezni.
Ket kamasz fiurol szol, akik mexikoi szarmazasuak, 1987-ben Amerikaban. Az o baratsagukrol, husegukrol a masik fele, a csaladi titkokrol. A konyv egeszen a vegeig lebegteti, hogy hova fog kifutni a ket srac kapcsolata.
Ahogy olvastam, eszembe jutott a Pride cimu film.
Az, hogy a homoszexualis embereknek mit kell kiallni, azert mert az emberek retardaltak es azt gondoljak, ha utnek az megoldas. Ha megolik, aki nem tetszik, az megoldas. Es ehhez eleg annyi, hogy a sajat nemehez vonzodjon.
A konyv szerintem nagyon szepen irja le ezt az egesz vivodast, eleve azzal vegyitve hogy 16 evesekrol beszelunk.

Filoztam rajta, hogy hany eves kortol adnam kezbe. Biztosan 12-13 folott. Mert amikrol ir azt egy fiatalabb nem ertheti meg.

Jo valasztas volt.
Tetszett.

"Beleszerettem az eletbe, s mindenbe, mit ad"

Szerelmes vagyok az eletbe, a nyari ejszakakba, a nyarba magaba, a fiatalsagomba, abba, hogy megtehetem, hogy egy koncert miatt leutazzak Tatara mogyival es Annaval es az elso hajnali vonattal jojjunk haza, abba, hogy bar fizikailag nem volt velem a kedvesem, de vegig ugy ereztem, hogy velem van (pedig epp egy masik fesztivalon bulizik), a tatai varba es a toba, abba, hogy ilyenkor erzem igazan, hogy elek.
Ulok itt az allomason, mogyi es Anna bobiskolnak, szemben a padokon emberek csovelnek es varjak a vonatot, ahogy mi is. Neha-neha elhuz egy tehervonat, vagy egy mozdony. A csendet az ebren levo emberek beszelgetese es a bekak kuruttyasa meg a tucskok ciripelese tori csak meg.
Beke van es nyugalom.

Ezt szeretem a nyarban, hogy szabadnak erezhetem magam es nem azert mert szunet van, mert dolgozom en is ugyanugy, ahogyan a tobbi ember, de valahogy ez mas. Most feleannyi idosnek erzem magam, mint amennyi vagyok. Mint amikor atsetaltuk a fel Budapestet a Balazzsal, vagy csoveltunk a stegen a Dunanal a barataimmal es kozben megvaltottuk a vilagot.
Amikor Boki arrol beszel milyen fesztivalozni, en pontosan tudom mire gondol, csak o nem erti hogy en ertem. Hogy tudom, ilyenkor az ember kilep a hetkoznapokbol es igazan EL.

Ha egyszer kislányom lesz

Akkor ne engedjetek majd egyed vasarolni, mert tuti mindent meg fogok neki venni, ami kislanyos.
Ruhacskakat fogok varratni a nagyanyjaval es ha eleg hosszu lesz a gyerek haja, remelem engedni fogja, hogy cicomazzam.

Ezt onnan tudom, hogy tegnap ellenallhatatlan vagyat ereztem, hogy megvegyek a Jankanak mindent csatot es hajgumit es rettentoen orultem, hogy szoknyaban van es mindenki latja, hogy kislany.

Es fogunk neki anyuval (marmint a Jankanak) ruhat meg nadragot varrni, es uuuu de csinos lesz!:)

Elore tervezhetoseg

Nem tudom mikor alakult ki bennem az igeny arra, hogy tudjak elore tervezni egy hetre legalabb.
A fonokeimmel is az az egyik fo problema, hogy nem mondanak meg dolgokat(meddig kell bent lenni az adott napon, mivel kell keszulni, megtartanak-e stb.) es ez rettentoen idegolo tud lenni.
Azt hiszem az emberek felnek a Nem szotol es inkabb huzzak a kimondasat a vegsokig.
Pedig a bizonytalan az sokkal szarabb.
De ha tudom elore, hogy aznap delig dolgozom, vagy hogy uj allast kell keresnem, akkor ugy keszulok. Azzal mar lehet mit kezdeni.
De ugyanez van az egyeb emberi kapcsolataimmal, programjaimmal is. Inkabb mondja azt valaki, hogy nem er ra, de ne huzza ezt kimondani, mert az szarabb. Inkabb tudjam elore, hogy az aznapi program megis ugrik, mint amikor mar elkeztdem keszulodni.
Mert akkor duhos leszek, es utana meg haragszom es az nekem is szar meg a masiknak is szar.
Persze baromi szaril tud esni egy lemondott program, de inkabb tudjam.
Meg a szervezessel is ez van. Akarmit szervezek az mttben, szeretem elore megtervezni a dolgokat hozza, mar, ami tervezheto, es ugy dolgozni.

Es persze nem arrol van szo, hogy nem johet valami kozbe, mert dehogynem. Nekem is szokott, de az megint mas kerdes.

Es rajottem, hogy azert nem erzem a hurra nyar van erzest, mert iden az mtt taboron kivul semmivel sem tervezek (oke meg harom het melo is van).

Peldaul tokjo lenne menni bringaval egy Velencei to kort is.

Vakáció!

Bar nekem meg harom het a vakacio kezdeteig, a porontyok mar elvezhetik a nyarat.
Tegnap volt a tanevzaro, elkoszontunk egymastol, majdnem konnyek nelkul. Jo volt. Jol sikerult a tanc, a rozsak atadasa, minden.
A fonokeim levegonek neztek de kit erdekel.
Most nincs olyan vakacio erzesem, mint tavaly. Igaz az idei nyarra akkora terveim sem.

Mit szeretnek iden nyaron?

Tiszasasra menni egy hetvegere, motorral, kettesben.
Csillaghullast nezni a barataimmal.
Megunnepelni a szuletesnapom
Jol erezni magam mtt taborban.
Sokat bringazni.
Felkeszulni a kovetkezo tanevre.
Jankaval felavatni a furdorucijat, amit tolem kapott.
Csobbanni a Balatonban.