San Mamete krónikák III.

Harmadik éjszakája nem hagynak aludni a szúnyogok. Valamiért eleve szarul alszom itt,sokszor felébredek. Hajnalban,ha már ébren voltam,kimentem lefotózni a napfelkeltét,már amennyit láttam belőle.
Kilenc körül keltem, összeszedtük magunkat anyuval és átgyalolgotunk San Mametébe. Namost azt tudni kell,hogy itt nincsenek gyalogos utak. De annyira nincsenek,hogy Mametében a házak jó részének ajtaja is az úttestre nyílík. Úgyhogy elég kalandos volt átérnünk. Anyu elsírta magát a Mamete tábla alatt.
Előszőr kávéztunk, aztán felmentünk a templomhoz,ahol a Gasperiniek házasodtak, keresztelődtek, szóval fontos hely,majd bementünk a picike temetőbe,ahol a sírhelyeik vannak. Utóbbit csak tegnap tudtam meg,mivel írtam a facen az oldalnak,ami Gasperininek vab szentelve, hogy van-e múzeum vagy valami. Múzeum nincs, táblácska van, meg a ház meg a templom meg a temető. A templom után lejöttünk a házhoz,aminek épp nyitva volt a nagykapuja,úgyhogy gyorsan fotózkodtunk, meg fényképeztünk és sétáltunk tovább, mert anya félt,hogy elűznek minket onnan,ha jön valaki(ha jött volna valaki, én tuti kérek engedélyt hogy bemehessek vagy valami). A lábunkat meg a kezünket márthattuk csak a tóba,mert tilos benne fürdeni a hetvenes évek vége óta,ugyanis annyira szennyezett,hogy 100m mélyen már nincs is oxigén a vízben, csak foszfor. Egy csomó növényt raktak a tóba,hátha javul, de még évekig nem lehet benne fürdeni(viszont ha az én életemben eljön az idő,hogy fürdeni lehet a tóban, tuti visszajövök ide és belemártózom).
Vettünk végre buszjegyeket is egy nagyon kedves sráctól a papírboltban.
Hazafele is gyalogoltunk és nekem konkrétan halálfélelmem volt az autók miatt. Pedig figyeltek ránk.
Beültünk az Osteria di Lanternába ebédelni. Fogalmam sincs mit rendeltünk, de rák,hal,tintahal,sajt volt benne. Finom volt. Meg fagyiztunk is, a csaj elsorotla milyen fagyik vannak,mire anyu"pisztácia?" Erre a lányzó mosolyogva közöltr,hogy nincs és sosem volt. Nagyon nevettem magamban. Meg kávéztunk is.  Aztán hazajöttünk. Holnap sehova se megyünk, mert vasárnap lévén minden zárva lesz,pedig átmentünk volna Porlezzába, de így majd csak hétfőn. Ami baj,hogy nincs kávénk és anyunak kéne. Meg szúnyogírtó is kéne.
Meg aludnom kéne...

San Mamete krónikák II.nap

Miután este baromi nehéz volt elaludnom, letöltöttem ilyen kis "altató" alkalmazást, de a szúnyogok, a vihar és a nagyon puha ágy nem sokat segített.
Nyolckor így is kb. magamtól ébredtem. Azt,sikerült kiszaszerolni,hogy van egy Iperol a kettővel arrébb lévő faluban, oda meg elvisz a busz. Le is gyalogoltunk anyuval a buszhoz, de jegyet aaazt sehol se kapni. A sofőrnél sem. Viszont nagyon kedvesen szólt nekünk,hogy hol kell leszállni. Rögtön találtunk egy kávézót,ami engem mennyei örömmel töltött el, és anya evetr foccacciàt (az egy péksüti) én kaptam GM muffint, meg ittunk cappuccinot. Elkértem a wifi jelszót, aztán bementünk az Iperolba,ami olyan egy lidl,tesco vagy aldi. Szép nagy bolt. Mostanra az olaszom is kezd visszajönni, így nem esem annyira kétségbe ha valami nem kerek.
Anyunak borzasztóan tetszett,hogy itt a henteshez sorszámot húzol és úgy kapsz árut. Meg a nagy bolt is és hogy mennyiféle sajt van. Jól be is vásároltunk mindent,amit kellett. Hazafele egy ideig gyalogoltunk, aztán buszra szálltunk, ahol megint nem tudtunk jegyet venni. Állítólag a Mametében van jegy. Kíváncsi vagyok:))
Annyira elfáradtunk a házikóhoz feljövésben,hogy háromtól ötig aludtam. Ma nem is megyünk már sehova. Holnap viszont Mametében töltjük a napot. Holnapután meg Porlezzába megyünk át és hazafele sétálunk.

Ha nem fájna a bölcsességfogam(szúr.. jönne kifelé,csak jó kemény az ínyem) akkor nagyon jo volna.

Jó itt. Csak a Boki hiányzik.

San Mamete krónikák I.

Igazából ma még csak utaztunk, de azt sokat. 8:45-re jött értünk a taxi. Hamarabb értünk a reptére, de a gépünk jó egy órás késéssel indult. Így persze lekéstük a vonatot,amit kinéztem és a Cressognoba hozó buszt is. Csak hogy ne legyen egyszerű. Én akkor már veszett éhes és ideges voltam(2joghurt és egy fél bounty volt a mai kajám) és kétségbeestem,hogy mi lesz velünk. Mert persze találok én szállást Luganóban is, de na...
Értünk jött a hostunk, így most nézhetjük a tavat és lassan mehetünk aludni.:)

Wedding after

Amikor valaki megkérdezi, mi az isten tart még az mttben, akkor próbálok válaszolni, hogy hát ott vannak a barátok, meg az atmoszféra, meg ott ismerik a poénokat, amiket mondok, meg ilyesmik. De tulajdonképpen nagyon-nagyon nehéz elmagyarázni.
Mert az az érzést nem lehet elmondani, amikor kapod az sms-t, a barátaid esküvőjének másnapján, hogy "hát kéne segíteni, van még meló" és akkor a párod közli, hogy akkor irány Zebegény és útközben látod Mincet felfele baktatni a helyszínre és Dodiék már ott vannak és tudod, hogy jönnek még, és neked valahogy nagyot dobban a szíved, hogy "igen ők a barátaim!" És nem hagyjátok őket egyedül pakolni.
Hogy amikor nem indul a nyűves autó, akkor Eszter Szokolyáról átjön a terepjárójával és bebikázza.

Olyan barátságok ezek, amik nem arról szólnak, hogy együtt lógunk, hogy együtt járunk bulizni vagy ilyesmi. Hanem másmilyenek. Amiket nehéz elmagyarázni. Amikor látod az ifjú pár arcán a megdöbbenést, amikor megérkeztek, hogy jöttetek segíteni. Amikor a friss férj, odajön, hogy "nagyon cukik a pasijiatok, az egyik épp seper, a másik meg felmosóvizet gyárt" amikor kilogisztikázzák, hogy hogy férnek be a padok. Amikor szeded lefele a fényfűzéreket és ÉLVEZED hogy segíthetsz.
Mert mi ilyen barmok vagyunk, hogy nemhogy magunktól, kvázi hívás nélkül megyünk segíteni, amikor meghalljuk, hogy szükség van rá, hanem még élvezzük is!

Nehéz ezt elmagyarázni olyannak, aki nem élte át, nem tudja milyen.

De nagyon nagyon nagyon jó érzés.
Nagyon.

Köszönöm, hogy részese lehettem és sok, sok boldogságos évet Ickének és Mirinek!:)

Tiszasas

Most mogyival,Jankával és anyósómékkal voltunk lent péntek estétől.Janka egész hamar feloldódótt, teljesen rákattant anyósomra,meg apósomra is. Brutálcukin nyomta a sódert. Új szó a szótárunkban a "gabalyos" ezt arra a szalámira mondta,ami nem szép szeletben volt,hanem cafrangban.
Szombaton délelőtt anyósom körbemutogatott minket a faluban,engem már mint "kismenyem"-et. Jó érzés volt,hogy így hív. Büszkén jelentkeztem is,amikor egy néni nem tudta,hogy melyikünk a kismenye,mogyi vagy én.
Janka meg csak csacsogott.
Boki délután ért le és,amikor begurult a kertbe én olyan nagyon boldog voltam,hogy odaért,hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Nagyon hiányzott,nem tudom miért,de nagyon. Ők dolgoztak a tetőn az apjával,mi meg vacsorát csináltunk meg sátrat állítottunk meg engem még délelőtt visszaküldtek a boltba és jól eltévedtem a bringával, de nem baj. Jó volt így is.  Aztán este csináltunk tábortüzet,meg játszottunk a zseblámpákkal, meg Boki és a szülei fürödtek a medencében,Janka meg labdázott velük és közölte,hogy"vájjatok slácok!" Hát vinnyogtam a röhögéstől. Teljesen elvarázsolta a kert meg anyósomék.
És néztünk csillagot és láttam hullócsillagokat és Bokihoz bújtam és úgy aludtam el.
Ma meg tetőcserepeket pakoltunk és leégtem.

De boldogság volt,mert Sason csak az lehet.
És ha Boki holnap hazaér,akkor tudom,hogy csillogni fog a szeme és boldogság lesz és nekem ez nagyon fontos,mert nagyon szeretem őt.

Speciális étkezés

Felugrott facen egy oldal,ami ugy hogy hirdeti magat,hogy osszegyujtotte a specko etkezest biztosito helyeket.
Nagy orommel kattintottam ra,hogy na, vegre valami.
15 helybol 3 volt GM a tobbi leginkább vega meg vegán, és akkor az LM meg a tobbi sepcko elő sem jött.
Kicsi dühös lettem. Mert tovabbra is azt tartom, és ezért lehet engem utálni, hogy a vegaság és a vegánság elsősorban választás kérdése. De a GM, LM, IR és egyéb allergia vagy érzékenység nem az. Mi kvazi meghalhatunk ha olyan ételt eszünk,amiben van valami,ami nekünk nem jó. Egy vega nem fog hányni-fosni, nem kap allergiás rohamot és nem lesz tele kiütéssel,ha véletlenül azzal a késsel szelik a kajájàt,míg egy GM igen.

Uh, na most már kevésbé vagyok dühös.

Tanév vége

Azért ez gyorsan elszállt. Tegnap aláîrtam a jövőévi szerződésem.
Megszerettem itt lenni. Most már otthonosabban mozgok a kollegák között,az épületben.
Megszerettem a gyerekeket is. Mindhez van egy kedves sztorim, mindről tudom mi az amitől mosolyogni kezd, amitől elmúlik a sírása.
Szeretek velük lenni, mesélni nekik, játszani velük. Tanítani. Beszélgetni.
Már tervezgetem a jövő tanévet velük.
Jó nekem.

2

- Aaannaaaa miért csetelsz a telefonodoon es kiveeel?
- A kedvesmmel. És mert ma 2 éve,hogy összejöttünk.
- Uuuu az sok idő...

Pedig nekem sokszor olyan,mintha tegnap lett volna,hogy ültünk a Gellérthegy​ tetején, alattunk a város fényei, és Boki azt mondta: "Hiányozni fognak a beszélgetéseink" aztán megcsókólt.

Ez alatt a két év alatt annyi minden történt velünk. Szinte rögtön az elején ő fesztiválra ment, én Rómába. Aztán műtöttek. Aztán Bokinak új munkahelye lett és én is felmondtam a Fodrosban. Nyaralni is voltunk, és most együtt élünk és mindenféle hosszútávú befektetéseink vannak,mint lakásfelújítás, új mosógép...

A nyáron egyszer 7 egyszer meg 11 napot töltünk külön.
Jó lenne elmenni ketten valahova.

Most,hogy vége a tanévnek, lesz időm,hogy rendberakjam a lakást és szervezhessek programokat nekünk.

Mert együtt lenni jó.:)

Skyrim

A kisöcsémtől megkaptam a Skyrim eredeti verzióját és csütörtök este végre a karaktetalkotáson is túl voltam (sötételf ronda nő, elég keménynek látszik, úgyhogy tuti jó vezér lesz) játszottam.
Már egészen elfelejtettem,amiket Thereon tanìtott anno, meg maga a játékmenet sem ugyanaz. De ìgy sokkal izgalmasabb játszani.
Mintha új játékkal játszanék.
Ha lenne a DragonAge inquzitorhoz is honosìtás...

Osztálykirándulás

Én szeretek osztálykirándulni és táborozni is. Most is jó volt, én jól éreztem magam a gyerekekkel és a kollégáimmal is sikerült talán kicsit összébb jönni. Próbálkozom nagyon, de nehéz egy olyan közösségbe,ahol 10 éve dolgoznak együtt,ha nem több.
De azért nem adom fel.
A gyerekek jók voltak, rengeteget nevettek és úgy viselkedtek,ahogy azt a 8 évesektől várnánk. Játszottak a patakban, egymással, homokoztak, hintáztak, és eszükbe se jutott,hogy kütyüzni kéne. Nem mintha lett volna náluk. Jó volt nézni őket. Nagyon sok pozitív élmény ért engem a hétvégén.
És elfáradtam. Nagyon. Rettentően. Olyannyira,hogy ma hazaérés után csak játszottam,pedig szalad a lakás. Boki csapaépìtőn van a nagyon messze.
Ìrta valamikor három körül,hogy most mennek a kollegájával sörért...
Soha nem fogom megérteni azt,hogy ezek a fajta csapatépìtők mire jók? Mitől épül a csapat, ha mindenki részeg és jó eséllyel nem is emlékszik majd másnap semmire. Aki meg nem iszik ezeken,azt meg hülyének nézik. Nem értem. Lehet,hogy ez azért van,mert én alkohol nélkül is ki tudok kapcsolni, tudok barátkozni (és emlékszem másnap az illető nevére és hogy miről beszélgettünk) és jól tudom magam érezni.
Mesélték a kollegáim,hogy nálunk is szokott ilyen lenni,hogy levonul a tanári kar a valahova és hejehujahaj. Kíváncsi vagyok idén ha lesz is, én egyáltalán elmegyek-e. Mert a közösség szempontjából fontos volna.
Hát nem tudom. Majd kiderül.