Utazás a trollokkal harmadik fejezet

Szerintem tegnap kihagytam a fa templomot a felsorolasbol, amit megnéztünk. Nagyon király volt.
Ma hatkor csörgött az óra, még pizsiben feldobtam egy kávét,mire Boki felébredt már le is főtt. A többi kávés is kitörő örömmel fogadta. Közben szendvicset csináltam magamnak és Bokinak is. Meg reggeliztem.
Aztán elindultunk. Az út első 10kmtere egész jól ment. Eleve gyönyörűeket láttunk, leírni nem lehet. Meg tapostunk havat is. Meg nagyon hideg szél fújt.
Aztán kb. a 11.kmnél kezdtem nagyon kimerülni. Tudtam, hogy még három hàtra van a célig, meet minden megtett km-t tábla jelzett. Gábor bakancsa valahol a negyedik kmnél feladta,úgyhogy összefoltoztam neki leukoplaszttal.
Maga a Trolltunga nekem kicsit csalódás volt. Gyönyörű meg minden, de akkor is. Valahogy nagyobbnak képzeltem. Azért második körben csak lelógattuk a lábunkat. Addigra nyugodtam meg, mert előtte folyton attól rettegtem,hogy leesik valaki. Hogy Boki leesik. Iszonyatosan féltem tőle.
Aztán,miután pihentünk meg fotóztunk sokat, elindultunk vissza.
Nagyon szenvedtem. Nagyon. Lassúnak,sutának,bénának éreztem magam. Egy ponton fel kellett raknom a térdszorítót is. Azt hittem sosem érünk haza. Nagyon elfáradtam. Azt hiszem 10 maximum 15 km,amire én hitelesítve vagyok.
De azért megérte, csak nagyon fáradt vagyok. Mindenki az. Le is égtünk, a nap is kifújta az arcunkat/kezünket.
Most megy a mosogatógép, én is fürdöm és bebújok a biztonságot adó hálózsákomba.

Utazás a trollokkal második fejezet.

Mivel holnap megyünk a troll nyelvére, és úgyis arról fogok írni(ha nem leszek hulla), ezért leírom a mai napot.
Dél körül indultunk Bergenből és este nyolc után értünk Oddába. Útközben repkedtek az Oddás szóviccek. Aztán egyszer csak ott volt egy vízesés,ami így úristen. Meg ott lehetett pisilni is úgyhogy megálltunk. Mondom Bokinak,hogy le lehet menni,menjünk már le. Lementünk. Hát arra az érzésre nincsenek szavaim. Elképesztő, csodálatos,tiszta,erő,természet,szellemek,atyaúristen és akkor még mindig nem találtam megfelelő jelzőket. Ahogy zúdúlt le a víztömeg, a hangja, az érzés az illatok.. Bokinak olyan kéken ragyog a szeme,amióta itt vagyunk,hogy a fremenek megirigyelnék.  Itt békés és csendes és nyugodt minden.
Miután kigyönyörködtük magunkat, egy 8kmteres alagútba mentünk,ahol még körforgalom is volt. Itt jött az igazi bazdmeg, ugyanis miután kijöttünk, kicsivel később dugó lett. Egy kamion és egy nagyobb hajót szállító hajó úgy gondolta,ő elférnek itt. Vagy egy órát álltunk ott. Mondjuk fotóztunk sokat.
Aztán bementünk a boltba, aztán lassan de biztosan megérkeztünk. Főztem gyorsan tésztát, ültünk a teraszon,ami szintén úristendegyönyörű itt minden.
Most éjfél van, és még éppencsak sötét.
Lassan aludni kell,mert holnap vár ránk a 28km(oda-vissza) Trollok nyelve,lépcsője,útja.:)

Nagyon jó most itt és Boki boldog. És ettől én is.
Ja,Ancsa megjegyezte a vacsinál,hogy milyen fura,hogy mi mindent megköszönünk egymásnak Bokival.
Én nekem már fel sem tűnik,annyira alap,hogy megköszönöm,ha csak egy pohár vizet is hoz nekem.

Utazás a trollokkal első fejezet

Tegnap hajnali négykor már a reptéren voltunk. Én aludtam max.1 órát előtte,Boki még kevesebbet.
Az utazás idegeskeséssel indult,mert a gurulós bőröndöt fel kellett adni,és nem számítottunk erre. A repülés jó részét átaludtam, pedig direkt szedtem le Poldarkot a telefonra. De majd max.hazafele.
Bergenben épp felhő volt, és hideg. Gábor átvette a kocsit, és bementünk Bergen központjába, aztán a szállásra. Ott nekem már muszáj volt enni. De ekkor már sütött a nap. Megnéztük a halpiacot , belvárost, az óvárost. Felmentünk egy funicolaréval(nem tudom a magyar nevét,talán a sikló a megfelelő) magasra, aztán ott mászkáltunk. Elmentünk egy tóhoz is, meg láttunk fa trollokat, meg táblát,ami boszorkányokra figyelmeztetett.
A helyén fent,volt GM hodtog:))
Hazafele bementünk a boltba, vacsit venni.
Itt este 11kor még világos volt. Én ekkor mentem el aludni. Nagyon kimerültem már akkorra.
Minden nagyon szép itt, sok a hegy meg az erdő. Képeket majd a driveba is felrakok meg a googlera is és elő is hivatok majd, főleg mert a naplómba az itteni bejegyzéseket rakom majd. Link az utolsó bejegyzésben lesz.
Öten vagyunk egyébként, Boki ,Gábor,Ancsa,Virág meg én.
Tényleg nagyon szép itt minden.:)

Telefon

Ma túrázni voltunk Budapesten belül,hogy betörjük a bakancsokat. Hazafele Boki ment tovább sörözni,én meg már nagyon rákészültem a csirkepaprikásra.
Már főtt a pörkölt,épp mosogatok, megy a GilmoreGirls,amikor csörög a telefon.
Attila az,hogy hol a Boki. Mondom neki, hogy hát nem veletek? Mi vagy egy órája,de talán másfél is van elváltunk egymástól az ötös buszon.
Hát nem,nem ért oda és a telefont nem veszi fel.
De hívnak ha odaért.
Kb.minden végigfutott az agyamon. Hogy a busz karambolozott,hogy leutottek, kiraboltak,rosszul lett és összeesett, hogy bajban van és én nem tudom hol... Közben valamiért gépiesen mosogattam tovább,mert kell a lábos,fel kell tenni a vizet,hogy legyen tészta.
Kb.5, perc telt el,amikor csörrent a zárban a kulcs. Ennyire akkor örültem utoljára neki,hogy csörren a kulcs, amikor valami buliból jött haza nagyon későn.
Kiesett a zsebéből a telefon és eltörött.
De én annyira megnyugodtam,hogy itt van,neki semmi baja...

Most persze telefont kell szerezni, illetve a telefonján levő képeket-videókat valahogy kinyerni belőle. De ez legyen a legnagyobb bajunk. Komolyan.

Egy kezemen?

Tegnap félálomban befelê a munkahelyemre, azon gondolkodtam,hogy kiket hívnék meg biztosan az esküvőmre. A családon kívül.
Két név az elsők között szerepel(surprise mogyi es dodie) aztan eszembe jutott Miki, a Balazs es a "mindenképpakarom,hogy ott legyenek" ezzel meg is volt. Aztán szépen lassan jöttek a többiek, Narb, Mirrand, Tünde, Ickéék, (Sú,de őt úgyis felkérném fotózni), Zsu/Qka Ryanáék és akkor itt megint megálltam. Ja meg persze a BáthoryGergőék,de őt Boki vendégseregéhez soroltam.
Mert persze vannak ismerőseim,akiket kedvelek,vagy valamiért fontosak a számomra, de fontosak-e annyira,hogy életem egyik legfontosabb napján ott legyenek? Mert persze tökjól eldumcsizom egy csomó emberrel, meg beszélgetünk a táborban, de ezen kívül nem keressük egymást,nem hívjuk fel a másikat,hogy "oszt'amúgy hogy vagy?"  Naná,hogy folyamatosan bukkannak fel újabb és újabb nevek a fejemben, de akkor átgondolom, hogy leültem- e beszélgetni ezzel az emberrel az utóbbi fél évben.
És én senkit sem hívnék meg azért,mert illik. Sőt olyan galád dologra is képes lennék, hogyha valakinek a párjával nem jövünk ki,akkor megkérném, hogy ne hozza. Mert azt gondolom, ő se érezné jól magát.
A másik,ami ehhez kapcsolódik és eszembe jutott, hogy lehet, hogy még azt is meg merném magamnak engedni, hogy azt mondjam, olyan kisgyereket,aki például átszaladna egy tábori csapatelőadás közben a színpadon, ne hozzanak el,mert ez a nap nem róla szól, hanem rólunk. Ez felnőtt buli. Ismerem magam, tuti arra figyelnék,mit csinál az adott gyerek,mikor ránt magára valamit, vagy valami hasonló.  Meg azt gondolom, a szülei sem tudnának úgy szórakozni,ahogy a gyerek nélkül.

Meg az is eszembe jutott, hogy úgy megnéznék egyszer egy esküvőt,amin nincs alkohol. Vagy legalábbis kevés.
És svédasztal lenne, csupa gm kajával.:)

Ha egyszer férjhez megyek,szeretném,ha mindenki együtt tudna örülni velünk.

Ki ad biztonságot kinek?

Közeleg a tanév vége (kollega kiszámolta,hogy 14tanítási nap van még!) és ilyenkor mindenki megkergül mi is.
De most elsősorban nem is emiatt kezdtem el írni,hanem a jövő tanév kezdete miatt.
Jönnek a kis törpék,akik nehezen válnak le a szüleikről,már a felvételin is láttunk ilyet, és erről eszembe jutott valami.
Hogy ki ad biztonságot kinek.
Van egy felnőtt emberpár,akik összehoznak egy gyereket, ő megszületik és...
És innentől válik igazán érdekessé a dolog. Mert van olyan szülő,akinek innentől a gyerek a biztos pont az életében. A gyereke határozza meg őt. A gyerek léte. A gyerektől válik ő valakivé,valaki fontossá(pedig az érdeklődés nem neki, hanem a gyereknek szól!)
Aztán ez a kis prüntyő növekedni kezd,más emberek is bekerülnek az életébe, lesz,akit a szüleje kedvel és lesz akit nem.
Ha a szülő az,aki biztonságot ad,akkor a gyerek bátran fog szeretni idegeneket is. Nem kell tartania tőle,hogy apa-anya megharagszik rá.
De ha a gyerek az,aki a szülőnek biztonságot ad, akkor az a gyerek nem mer majd szeretni,mert akkor apa-anya elől "orozza el"más az ő szeretetét. Nem mer majd más felnőtt felé nyitni, bízni. Viszont a gyerekek rendelkeznek egy ősbizalommal,emiatt képesek rá,hogy kb.bárkit a szívükbe fogadjanak. Ez alapból megvan, működik náluk. Nem tudják kikapcsolni. Viszont,ha a fenti eset áll fent,akkor rosszul fogják érezni magukat ettől. Frusztráltak és idegesek lesznek. Mert félnek tőle,hogyha mást is szeretnek,akkor azzal bánatot okoznak apának-anyának és az nem jó.

Itt lép be a képbe az óvodapedagógus vagy,ha nem volt ovis,akkor a tanító. Amióta tanítok,minden osztályomban volt olyan gyerekem,akinek valamiért én lettem a biztos pont. Mert nem csaptam be,nem hazudtam, mert meghallgattam,mert bármit kérdezhetett,mert nem tutujgattam halálra,de ha kellett ott voltam neki, mert segítettem, kiálltam mellette, mert úgy viselkedtem a gyerekkel,ahogy én elvártam volna a tanáraimtól,akikre a szüleim,akik nekem a biztos pont voltak,rábíztak.
Talán ezért is esik annyira rosszul,amikor egy szülő nem bízik meg bennem, amikor nem hiszi el,hogy én nem akarok rosszat a gyerekének,és a családjuknak sem.
Nem egy gyerek volt már a kezem alatt,akinek a kötődését felém,nagyon durván le kellett építenem,mert erősebb volt,mint az anyjához. De én nem vagyok az anyja, nem nekem kellene lenni az első személyhez,akihez fordul,ha valami baj van. (Konkrét est,egy babysittinges lányom volt,aki,amikor elesett hozzám szaladt vigaszért,pedig ott volt az anyja is.)
És mégis,közben ott motoszkál bennem,hogyha én is ellököm,akkor kihez fog szaladni,ha baj lesz? Kit fog megkeresni,ha segítség kell,ha a szüleiben valamiért nem bízik? Hogyan tudnám én segíteni,hogy ez a bizalom,ami a születésekor minden embergyerekben ott van, és valahol elveszett,helyreálljon?

Mese?

HuMiutan a multkor belefutottam a rossz mesevalasztasba, gondoltam most jol utana nezek,hogy mit nezzunk. Azt gondoltam, a Vegtelen Tortenet simán nezheto 9-10 evesen.
Hat a magyar szabalyok szerint 12-es.
Oke,akkor legyen Hook. Az is 12-es. Akkor Peter Pan. 12-es...
Gyerekkorunk meseinek nagyresze 12-es. Amiket mi 6-8-10 evesen neztunk,azokat ma nem ajanljak ennek a korosztalynak.
Nagyon gondolkodozom,hogy miert.
Amikor a kolykok stat warst meg avengerst neznek a moziban, amikor a gyerekeknek szolo filmek jo reszeben olyan poenok vannak,amik felnotteknek szolnak.
A fent említett mesek olyanok,amik utan beszelgetni kell, gondolkodni. Erzelmek vannak bennuk, ellenseg,akitol komolyan felni lehet.
Talan ezert korhatarosak. Csak nalunk.
Ami gáz...
Mert egyszer mind sirattunk mar meg mesehost, izgultunk nagyon, vagy féltünk  egy mesenel. De ezeknel mindig van feloldas, hiszen mindig gyoz a jo es feloldozas van. Baromi nehez dolog ez...
Raadasul a Vegtelen Tortenetnek eleg jo kis mondanivaloja van.

De majd jovore.

Úton a célegyenes felé

Egyik este nézegettem a facebookot és feldobott egy konyhabútort,aminek a színe és a stílusa nagyon közel állt ahhoz,amit én szeretnék. Igaz, a mosogatója a sarokban van,de jó lesz ez.
Írtam a tulajra,hogy mennyi,méretek,hol van,mikor nézhetnénk meg stb.
Múlt héten szombaton el is mentünk megnézni. Nekem tetszett, Bokinak kevésbé. Aztán végül aludtunk rá egyet és lefoglaltuk,hogy kell.
Persze kell egy asztalos,aki kicsit átszabja,de az is van. Boki megrendelte a hűtőt is, az is jön a közeljövőben. Már csak majd a burkolat kell, a tűzhely,mosogatógép,szagelszívó és megvagyunk a konyhával. Persze a burkolás meg ilyesmi nem most lesz, mert kizárt,hogy ráérne most bárki ezzel szöszölni.
De végre megint haladunk.
És a komplett konyhabútor,alsó-felső résszel egy százas lesz+szállítási költség Karesznak.:)

Megoldandó feladatok

Napok óta gondolkodom Artemisz posztjai alá érkező kommenteken.
Azon filóztam, hogy én miért nem látom annyira borzasztóan ezt az egész anyaság dolgot. Mármint tudom,hogy önfeláldozással jár,sokkal és hogy olyan nehéz lesz,amit el nem tudok képzelni. Látom a barátnőimen,hogy mit kíván meg ez a szerep egy nőtől. És tudom,hogy még annál is többet.
De valahogy úgy érzem,nagyon fel van ez fújva sokaknál,főleg az első/egy gyerekes anyáknál. Ők anyák lettek,másik kaszt,és az olyan egyszerű halandók,mint egy férfi vagy egy gyerektelen nő,hiába fordult már meg a keze között több száz poronty 0-18évesig,úgyse érti. Tényleg nem. Ez nem tagadom. Én mégis azt gondolom,hogy valami nagyon el van csúszva.
Nekem ez az egész gyerek téma olyan,hogy majd lesz és majd akkor átmegyek azon a hídon, de ha előtte semmilyen tervem,elképzelésem sincs,akkor baszhatom. Mert lesznek megoldandó feladatok. Sok-sok megoldandó feladat. Kezdve az ellátásától a tanításán,nevelésén át. És ameddig a kölykeim fel nem nőttek, addig úgysem tudom,hogy jól csináltam-e. De ha 4, évesen el tudják pakolni a saját ruháikat, megmosakodni egyedül,a saját kis mikrokörnyezetüket rendben tartani, a saját szisztémájuk szerint,ha sokat nevetnek majd és ki tudják fejezni az érzelmeiket, tudnak és mernek kérdezni és segítséget kérni,akkor elégedett lehetek majd magammal.
Addig minden más csak egy ígéret,egy remény.
Meg egy csomó megoldandó feladat.

Kedves fidesz szavazók!

Bár a többségetek nem néz engem embernek,hiszen nem elég,hogy pedagógus vagyok,de liberális ellenzéki is,mégis most hozzátok szólnék!
Ha majd nem lesz orvos,aki elássa a beteg anyádat,
Ha majd nem lesz tanító,tanár,óvónő,aki tanítsa a gyereked,
Ha majd nem lesz busz,mert nem lesz sofőr,ami elutaztasson szavazni,
Ha majd nem lesz nővér,aki kicserélje az ágytálad,
Ha majd nem lesz mentő,ami bevigyen a kórházba,
Ha majd kórház sem lesz,mert személyzet híján bezárják,
Ha majd nem lesz vonat, mert nem lesz,aki vezesse,
Ha az esti mesét az unokádnak majd skypon keresztül meséled,
Ha a gyereked csak évente néhányszor láthatod(vagy még ritkábban),
Ha nem lesz más csak a közmunka,
Ha megépül a kerítés,de nem az idegent tartja kint,hanem a magyarokat bent,
Ha majd rájössz,hogy menni kellene,de már nem lehet....

Na majd akkor kedves fidesz szavazó,gondolj arra,hogy te akartad ezt, te szavaztad meg a kétharmadot, téged vertek át, tévesztettek,vettek meg... Majd akkor talán szóbaállsz velem,meghallgatod az érveimet.

Igaz,én akkor már szintén,annyi társamhoz hasonlóan leszek migráns egy másik ország másik városában.