Sokat gondolkodom az idei táboron, mit csinálhattam volna másként, mi volt benne jó és mi a rossz.
Azt hiszem, és ezzel sokan vagyunk így, a legjobb események egyike az az este volt, amikor a tanácsot tartottuk. Amikor kiálltunk körbe és mindenki mondta a magáét. Tudom, vannak, akik szerint ez egy elcseszett rész volt, mert nem az előre megkoreografált menetrend szerint ment.
Én arra emlékszem belőle, hogy ültem a földön, a tündék éppen valamit nagyon mondtak egymásnak, és tudtam, hogy a népem, ha most éppen mi tényleg Középföldén lennénk egy mukkot se értene belőle. Nem tudom már mikor álltam fel, és nem sok szóra emlékszem, amit ott elmondtam. Mert akkor én ott nem Rabyn voltam, hanem Nía, a karakter, akit elvileg alakítottam a táborban. A törzsfő, aki a népéért van, akinek az a fontos, hogy a népe mit ért meg abból, ami itt folyik, akinek vezetnie kell a népét, aki nem rég szerzett tudomást arról, hogy egyedül maradt, mindenkije meghalt. Ha mi akkor ott, tényleg Középföldén vagyunk, minden gátlás nélkül nekimentem volna azoknak, akik lenéztek, bántottak minket (de azt hiszem ezzel a többi nép is így lehetett). Ahogy láttam a csapatom is átvette ezt és ezért mertek beleszólni mindenbe, és ez az én lelkecskémnek jólesett.
Ritkán lépek át karakterbe, ritka, hogy annyira magaménak érezzem, hogy ilyen előforduljon.
Tegnap éjjel a táborral is álmodtam, nem emlékszem sokra, csak képekre.
Tegnap éjjel a nyomasztó álmok éjszakája volt. Azt almodtam, hogy egy kutatoallomason dolgozom, ahol gyereket is vizsgalunk es egy nagyon meno jeges csuszdan kell csuszdazni de az allomas a fold alatt indul es keves a kojarata. Valami kolyolallatok.is voltak ott akiket csaszarral szulesztettunk meg szinten kutatasra. Aztan nekem az ocseeim is reszt vettek ebben de valahogy kiderult hogy gaz van atvagjak oket ezert elmenekiltk a csuszdan de mivel baromi magas iqjuk volt ezert berobbantottak a csuszdat es minden kiutat minket a fold alatt hagyva. sok kollegam meghalt mire szo szerint kiastuk magunkat aztan a felszinen megjelent az ocsem aki az a pasi volt aki a smaug hangja es atkarolt h felreertes volt ne haragudjak menjek veluk vissza a fold ala en meg kozoltem h nincs az az istem ez csapda en le ne megyek ujra. Na ok elindultak le. Megint sok baratom ment hiaba kertem sirva h ne mert tudom hogy csapda. mikor lent voltak volt egy robbanas es mindenhonnan citromle szeru dolog kezdett folyni es tudtam h halalra fogja marni oket es hlottam a sikolyokat es az allatok nyusziteset es elkezdtem rohanni hogy ne is halljam es tudtam h az is becsapas volt hogy az a fazon a testverem merr nem is igy nez ki es o is biztos meghalt mar es csak szaladtam amikor szembejottek fegyveresek h lelojek a tobbieket h ne szemvedjenek. Eleg messze jutottam amikor szembejott egy puskaval rendelkezo figura es eloszor csak a puskat lattam es mondtam neki hogyha le kell loni akkor gyorsa. tegye h ne fajjom ugyis mindegy mar mimden. Ehelyett o letette a puskat, hozott valahonnan egy pokrocot es leult velem a foldre es atolelt en meg a vallara hajtottam a fejemet es csak sirtam es sirtam o meg simogatta a hajam es hagyta hogy sirjak, hiszen szinte mindent elvesztettem, a munkam a testvereimet, a kutatasom, a barataimat, a munkatarsaimat es talan mindjart jon a parancs hogy lojon agyon es egesz addig nem is neztem az arcaba csak ultumk a foldom egy takaroba burkolozva, aztan meglattam egy zold koves gyurutt a mutatoujjan es baromi ismeros volt es akkor tudtam hogyha meg is kell halnom nem fog fajni.
Nem szeretek rosszat álmodni, főleg akkor nem, ha egyedül vagyok... Egyedül lenni sem szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése