Mert, akkor felelősek leszünk egymásért, nem úgy, hogy azért, amit a másik mond vagy tesz. Úgy leszünk felelősek, hogyha én megütöm magam, te bekötöd a sebet, hogyha elesem, segítesz felállni, hogy ha az éjszaka közepén felhívlak, hogy gyere, akkor jössz, hogyha rosszat álmodom és felébresztelek, akkor átölelsz és megvédesz a rossz álmoktól, hogyha csúfolnak, akkor mellém állsz, ha örömöm van megoszthatom veled, ha történik valami jó, akkor elmesélhetem. Hogy nem kell egymás előtt semmit sem titkolni, soha...És ennek fordítva is így kell lennie.
Néha én vagyok a Kis herceg, és te a rózsa, máskor én vagyok a rózsa és te a Kis herceg.
2 megjegyzés:
bár utálom a kisherceget, de ez így van
Elf, kíváncsivá tettél: hogyan lehet a Kis herceget utálni? :) Mi az, ami zavar benne? Engem annak idején rávett arra, hogy más Saint-Exupery novellákat is elolvassak (az Éjszakai repülés című kötetet), sőt, megkedveltette velem a repülést, annyira, hogy egy időben komolyan foglalkoztatott, hogy az legyen a hivatásom. Túl persze a szokásos "pilóta leszek!" attitűdön. ;) Szóval sine ira et studio, pusztán a kíváncsiság révén érdekelne, Téged mi tart távol a Kis hercegtől?
Megjegyzés küldése