Egyszer volt...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki megálmodott egy csodálatos világot. A Jóisten tehetséged adott neki, hogy ezt a világot elmesélje másoknak. Talán soha nem is gondolta, hogy mennyi ember életére lesz hatással, hogy mennyi mindenkit fog inspirálni a műve, hogy mit fog jelenti mások számára, hogy lesznek, akik újra és újra elolvassák majd a könyveit. Azt sem gondolta, hogy társaságok jönnek majd létre a művei miatt. Nem gondolta, hogy tábortüzek mellett fognak vitatkozni emberek arról, hogyan is áll pontosan a Szilmarilokban az a rész, amikor... és nem hiszem gondolt rá valaha, hogy majd megszemélyesítik egy-egy karakterét (a filmre gondolt azt tudom, és irtózott tőle). Nem hiszem, hogy eszébe jutott volna, hogy lesznek, akik "belőle" írják majd a diplomamunkájukat, hogy ugyanolyan dolgozatokat írnak majd róla, a történeteiből, mint amilyennek a hátuljára ő kezdte el inni annak idején a Hobbitot.
De azt hiszem, gondolom, talán egy kicsit örülne neki, hogy embereket hozott össze, hogy egy kicsivel több szeretetet találunk a világban, csak azért, mert vannak emberek, akik szerint fontosak az alkotásai és ezek az emberek találkoznak egymással és barátok, szerelmek, családok lesznek.

Kicsiny hazánkban két ilyen társaságról tudok, róluk szeretnék egy kicsit mesélni most.

Az egyik társaság, az MTT, nagyobb múltú, régi banda, sokan nőttünk fel a berkeiben, sokan éreztük a második otthonunknak és sokunknak fáj a szíve, azért ahogy látjuk mivé lesz. Az MTT elsősorban ismeretterjeszt és a közösségre fordítja a hangsúlyt. Ez nagyon jól látszik a rendezvényein (mindegyik közösségi rendezvény).

A másik társaság a Cosplay Club. A CP nem jöhetett volna létre, ha nincsenek a filmek, nem is olyan régi, alig másfél éve működő csapat. Kevesen is vagyunk, és nem titkolt, hogy nem engedünk be akárkit, mert a CP-hez való tartozás alapfeltétele a kiváló jelmez. A CP célja nem az ismeretterjesztés, nem a közösség létrehozása (bár, akik benne vannak, egy közösséget alkotnak), nem akar direktbe vonzani új embereket sem. A CP a külsőségekkel hívja fel a figyelmet Tolkienra és a műveire, színpadi produkcióval, fényképekkel, videókkal.

Egy ideális világban, a két társaság tökéletesen tudna együtt dolgozni, mert kiegészítik egymás céljait.

De nem tud.

Nem tudom pontosan hol csúszhatott el először a dolog, talán tavaly decemberben, amikor a LEPet szerveztük és leültünk egymással beszélgetni, én akkor még az MTT képviseletében, Ankalimonnal. A beszélgetés alatt-előtt folyamatosan azt éreztem, hogy Ankalimon szeretné, ha a CP az MTT berkein belül működne, és nem egy különálló társaságként, ahogy szeretne. Akkor, az együttműködés, nyögvenyelősen, de létrejött. Nem kevés munkám feküdt benne, hogy amennyire csak lehet, zökkenőmentes legyen a dolog. Aztán jött az ötlet, hogy dolgozzunk együtt továbbra is. Én a magam részéről örültem volna neki. Ez volt, valamikor januárban, a LEP után. Aztán az MTT részéről síri csend. Én jeleztem többször is (fogalmam sincsen miért, valamiért úgy érzem a mai napig, hogy egy kicsit kötelességem a két társaság közötti kommunikációban részt venni, hiszen az MTT-ben nőttem fel, elég sokat tudok róla), hogy például vinnénk szórólapot az április mondoconra, a táborról, meg az mttről, ha kapok. Frisset, aktuálisat. Végül egy olyat kaptam, amit ha kinyitottak az emberek a LEP programja volt benne. Kiraktam, mert azt gondoltam ártani nem árt, de nagyon gáznak találtam, és találom a mai napig is, hogy több hét alatt sem készült valami frissebb anyag (olyan március eleje környékén szólhattam először, és akkor még csak választ sem kaptam). Ketten voltak lent a tavaszi talin is fellépni, és nem kértek érte semmit (igen szoktunk pénzt kérni a fellépésekért, ennek az az egyszerű oka van, hogy mindenki saját maga állja a jelmezei költségét, csak az enyém kb. 80 ezer forintnál tart most).

Aztán egyszer csak jött egy, azt hiszem mail, de lehet, hogy a telefonhívás volt előbb, hogy akkor kössünk szerződést a leppel kapcsolatban és kössünk szerződést. Akkor meg lett tőlem kérdezve, hogy a jelen helyzetben kit képviselek, és én minden gond nélkül mondtam, hogy a CP-t. Persze rohadtul szeretném, ha létrejönne a megállapodás. Ez talán április közepe lehetett, de utána megint néma csend volt hetekig. Majd megérkezett egy olyan szerződés verzió, amire még én is közöltem, hogy hát ezt basszus akkor se írnám alá, ha aktívan MTTznék(azt hiszem ezzel nem árulok el titkot, de például erősen korlátozta volna az egyéb megjelenési lehetőségeinket). Nem azért, amennyi pénzt kínált benne Ankalimon, hanem azért, mert borzasztóan egyoldalú volt és kvázi rabszolgamunkát kért, egy külsősnek számító társaságtól. Sok ideges telefon és e-mail váltás után (és az idegesség nem csak a CP részéről volt érezhető)  nagy nehezen megszületett az elfogadható verzió, amire a CPsek többsége igent mondott. Kb. egy hét telt el a végleges verzió megszületése és a borzasztóan követelőző "deazonnalírjátokaláésküldjétekelésazonnalésMOST" után végül megköttetett a megállapodás. Ez valamikor május közepe környékén történt. És.... és aztán csend volt... Egy árva szó, egy e-mail, egy semmi se jött. Nem csak nekem nem, Másnak se. Vagyis, elnézést, jött néhány levél, amit én, mint kapcsolat tartó csak továbbküldve kaptam meg, Geritől. (Geri a CP vezetője.) Ezekben kvázi sikeretlen tárgyalás volt. Bár ezt nehezményeztem párszor, hogy helo, ha én vagyok a kapcsolat tartó, nekem is járnának azok a mailok. Szóval semmi se jött. Eljött az augusztus elseje, amikor is írtam egy levelet a vezetőségnek és Ankalimonnak, hogy hát akkor ugye tudnak róla, hogy lejárt a szerződés? Erre jött egy válasz, hogy neem járt, de jogkövetkezmények nélkül felmondhatjuk, de léci léci léci, várjunk még pár napot, mert épp tárgyalás van helyekkel és léci léci. És léci léci, mi vártunk. És.... semmi. Csend van és némaság. Annyi se jön, hogy hát még tárgyalunk ezzel,vagy amazzal. Ja mindezt úgy, hogy elvileg mi közösen lépnénk fel a tárgyalásokon.

Én borzasztóan sajnálom, hogy ez a helyzet, ugyanis ez az egész azt eredményezi, hogy a CP nem szívesen dolgozik együtt az MTT-vel, mint szervezettel, mert nem tartja megbízhatónak (A Lep körül is voltak mizériák anno, de erről azt hiszem írtam, ha nem, akkor kérdezzetek rá, elmesélem.). És ez szerintem szomorú dolog. Szomorú, mert mind a két társaságban vannak jó emberek, és mind a két társaság ugyanannak a mesternek a műve köré szerveződött, és együtt, talán mind a kettő hatékonyabb is tudna lenni (de nem úgy, hogy a CP betagozódik az mttbe, csupán a külsős rendezvényeken segítve egymást).

Nem tudom megjavítható-e ez még valamennyire.


S, hogy miért írtam le mindezt? Azért, mert mind a két oldalról hallom a fújolást a másikra, hallom, hogy fúj CP, konkurencia, fúj fúj, és hallom, hogy fúj MTT, mert milyen emberek vannak ott, mert jaj de nagyra vannak magukkal, úgy, hogy igazából egyik sem ismeri a másikat, nekem viszont nem esik jól, amikor az egyik társaság-beli barátaim, szidják a másik társaságot, meghallgatom és tudom, hogy sokszor van benne igazság (az első ilyen a LEP utáni első CP-s tali volt, ahol nem tudtam megcáfolni Krisztián szavait, amikor sorolni kezdte a rendezvényszervezéssel kapcsolatos hibákat). Nem tudom hányan olvasnak, nem is ez a fontos, csak szeretném, ha azok, akik igen, látnák, hogy egyáltalán szó sincs itt konkurálásról, hiszen mások a célok.

Nem tudom megfogalmazni jól, azt hiszem, amit még mondani szeretnék a dologgal kapcsolatban. Talán kicsit olyan ez az egész, mint a törpök meg a tündék. Más a céljuk, más teremtette őket, a közös teremtőjük valahol mégis ugyanaz, nem is nagyon barátkoznak, de azért akad néha kivétel.