Olvasom a Ferfi cimu konyvet es egyre inkabb ugy erzem, Csernus szerint az onzosegen at vezet az ut a boldogsaghoz. Ha senkit es semmit se veszunk figyelembe a sajat boldogsagunk erdekeben. En nem sokszor voltam eddig onzo, ilyen ertelemben. Rosszul is erzem magam ha az vagyok, illetve mindig kiderult, hogy rosszul tettem azt, hogy onzoen viselkedtem. Fajdalmat okoztam masoknak es magamnak is, es igazan az elobbi miatt ereztem magam baromi szarul, sot van olyan, ami miatt a mai napig lelkiismeretfurdalasom van, pedig mar regen tortent. Lattam peldakat arra, amiket ir, amikor emberek a sajat boldogsaguk erdekeben mindenki mast leszartak, es nem ertettek, miert okoznak ezzel fajdalmat es miert nem erti meg oket senki. Persze, onzo vagyok en is, nem is kicsit, de annyira utalok fajdalmat okozni masoknak, hogy sokszor inkabb lemondok valamirol, es a vegen eddig mindig kiderult, hogy jol dontottem.
1 megjegyzés:
Mit várhatnánk a Csernustól, aki ahhoz túl önző, hogy emberszámba vegye az embereket, és hogy aktívan segítsen rendbe hozni életeket - kezdve a sajátján?
A felismerés és a bunkóság sokkterápiája működik nála, aztán kampec dolores.
Hitelességből neki is van még leckéje...
Továbbra is szurkolok Neked az új munkához!
Megjegyzés küldése