2014. augusztus 17., vasárnap

Pom, pom poropomom

Az úgy indult, hogy én elmentem aludni csütörtökön este fél12-kor mert addig bírtam ébren lenni. Egyszerűen nem ment tovább, pedig istenbizony próbáltam, okulva a tavalyiból, amikor éjfélkor az összes rokonom felhívott. (Ez ilyen hagyomány nálunk). Éjfélkor csörgött is a telefonom, Thereon hívott mosolygós hanggal, és Boldog Születésnapot kívánt. Ezután én mosolyogva aludtam vissza. (Ezúton is köszönöm a családom többi tagjának, hogy nem keltettek fel). Reggel felkeltem, kivettem az előző nap vett sütit a hűtőből (a másikat bent hagytam Mikinek) aztán mentem dolgozni és nagyon vártam már az egy órát, hogy leléphessek Dodieval csini dolgokat vadászni. Mindenkinek elmondtam, hogy születésnapom van, mint egy kisgyerek. Aztán fagyiztunk, meg vettünk nekem egy nagyon helyes kis szoknyát, egy felsőt, szóval jól lejártuk a lábunkat, de találtunk csinos dolgokat.
Utána mentem Thereonhoz, akivel még hazajöttünk az íjamért, mert másnapra kellett, és hazafele sikerült belefutni egy olasz szigetlakóba, meg vicceseket látni a kerékpárúton, a 86-os ablakából.
Szombaton baromi sokáig aludtam, és fel se tűnt, hogy Thereon nem akarja, hogy átmenjek vele a másik házba a cuccokért, hanem hagy prüntyögni, meg hogy annyira sietteti az embereket, hogy érjünk már fel, meg hogy előre megy, mert annyira normálisan éreztem, hogy persze előre megy, hát sok a cucc a hátán. Meg nem fordult a fejemben, hogy valamire készül. Tavaly se nagyon vittük túlzásba az ünneplést, meg tudom, hogy ő nem szereti ünnepelni az ünnepeket (ettől még én nem fogok róla leszokni).
Telt is az este szépen, a saját medrében, beszélgettünk, iszogattunk, sütögettük a kis kajánkat, aztán egyszer csak Geri meg Thereon eltűntek, és hoztak tortát Kingának, akinek szintén mostanában volt a születésnapja. Én azt gondoltam, hogy hát egy torta van, végül is tök normális dolog, én eleve majdnem vittem fel magammal, hogy ne a többieknek kelljen vele szenvedni, hogy szerezzenek nekem. Aztán megint eltűnt a két fiú és én is kaptam tortácskát.:)) És akkor már kicsi boldog buborékká váltam, és ott vigyorogtam összee-vissza. Mint kiderült, a torták voltak a szatyorban, és azért sietett felfele Thereon, hogy nehogy elolvadjon, és nem is a szomszéd lakásba ment,  hanem tortáért.
Utána, mikor már kezdett hideggé válni az idő, felmentünk a házba, és még beszélgettünk egy kicsit a fiúkkal, és akkor Thereon meg Geri összenéz, hogy na itt az idő, és Thereon letérdelt elém, hogy Boldog Születésnapot! És átadott egy dobozt, bennem meg megállt az ütő egy pillantra, hogy mostezmiezmostez? A dobozban meg egy gyöönyörű karkötő volt, ami azért érdekes, mert csak a húgomnak szóltam róla, hogy szeretnék egyet kapni, mert nincsen karkötőm, és szeretnék. Ők meg szépen összeszövetkeztek Thereonnal és így lett nekem.:) És most már nem kicsi boldog buborék, hanem naaagy boldog buborék lettem.:)

Aztán elmentünk aludni, és arra aludtam el, hogy a többi srác kint még beszélget elalvás előtt és néha nagyon röhögtem magamban azokon, amiket mondtak, és olyan jó volt reggel kijönni a szobából és leülni kávézni a többiek közé, és reggelizni és olyan kis idilli volt a lelkemnek és egy kicsit azt éreztem, hogy nyár van, és hogy megint tartozom valahova, ha csak egy kicsit is, és ez jó érzéssel töltött el.

Szóval most boldogság van a kis lelkemben.:)

Köszönöm!:)

Nincsenek megjegyzések: