Az utobbi idoben nem egy ferfi/fiu ismerostol hallottam hogy szamara az sertes hogyha azt mondjak neki, olyan vagy mint az apad! Vajon mit kovethettek el a generacionk apai, amiert a fiaik nem akarnak rajuk hasonlitani? Milyen bunoket, mennyi fajdalmat okozhattak az anyainknak es nekunk, gyerekeknek. A lanyok/nok pedig azt mondjak, nem akarom elkovetni azokat a hibakat, amiket anyam. Ezt meg en is megfogalmaztam par eve. Nem is nagyon ismerek olyat, aki hasonlitani szeretne a szuleire es elmult mar 12 eves. Nem akarjuk azt dolgozni, nem akarunk ott es ugy elni, ahogy a szuleink. Nem feltetlenul tobbet akarunk, csak valami mast. Nem tudom az o generaciojuk is igy van-e vagy csak mi kaptuk a nyakunkba hogy pont a szuletesunk kornyeken valtozott akkorat a vilag, amivel szinte lehetetlen volt lepest tartani es ez kihatott a szuleink kapcsolatara is. Most, hogy vegig gondolom, nem is nagyon tudok olyat mondani, akinek nem valtak el a szulei vagy nem logott a levegoben a valas. Csoda hogy ezek utan mi nem tudjuk hogyan kell hazassagban boldogan elni? Csak egy elkepzelesunk van arrol milyet NEM akarunk es milyen hazastarsak es szulok nem akarunk lenni. En peldaul nem akarok egyedulallo anya lenni. Nem akarok egyedul kuzdeni egy csaladert. S azt hiszem a barati koromben levok hasonloan nem akarnk ugy elni, mint a szuleik. Mi azt hiszem csak boldogok akarunk lenni es boldogga tenni a masik embert, akit a tarsunkul valasztunk.
1 megjegyzés:
Azt hiszem, hogy a kulcs a rendszerváltás. A szülők még egy egészen más világban éltek, ahhoz szoktak hozzá, annak a lehetőségeiben gondolkodtak, és a rendszerváltás után felnőtt generációnak már teljesen idegen az az értékrend, sőt, bizonyos szempontból még káros is lehet. A "lehúztunk 40 évet a zoknihegesztőgyárban, és egyszer voltunk még Bécsben is fagyasztóládáért" manapság az "elvesztegetett élet" címkével jelenik meg (és igazság szerint jogosan). A nagyobb baj, hogy új értékek még nem alakultak ki teljesen, és a jelenlegi huszon- és harmincévesek között nem ritkák a teljesen kevert, a két korszak elemeit jól-rosszul elegyítő, de gyakran teljesen életképtelen életfelfogásra utaló példák.
Sajnos úgy látom, hogy a Te vágyad még ki is lóg a sorból, mert a legtöbb ember megáll ott, hogy "csak boldog akarok lenni" és az "és boldoggá akarom tenni a másik embert" meg sem jelenik, vagy csak szólam marad. Rólad tudom, hogy nem, hogy valós tartalma van, de sajnos ezt látom ritkábbnak. Ld. még farkastörvény, önzés, és tsai... :/
Megjegyzés küldése