L'ultimo giorno

Gondolkodtam rajta, hogy ennek a bejegyzesnek "Az IGAZI olasz eleterzes" cimet adjam. Ebed utan elindultam nezelodni, ajandekokat venni. Ket szemelynek nehezen talaltam, de megugrottam a problemat. Utana setaltam a villa borgheseben vagy ket orat, aztan lejottem a Pantheonhoz fagyizni,mert itt van tolcseres fagyi (4 gomboc egy adag 4!!!!!) Fogalmam sincs milyet ettem, csak raboktem egyre amire azt mondtak, hogy GM. Most itt ulok Pantheon elott egy lepcson. A hatam mogott szokokut, elttem a Pantheon maga, meg lovaskocsik, es utcazeneszek jatszanak gitaron. Elkoltottem minden penzecskem, meg valtanom is kell a holnapi buszjegyre. De nem banom. Jo volt itt lenni. Mindent megcsinaltam, amit elore elterveztem, a szokokutban pancsolast, a Vatikant a Colosseumot, a Tengert, a fagyit, pizzat, tesztat. Rengeteg fotot keszitettem, es nagyon jol ereztem magam, igy egyedul is. Szeretnek meg ide visszajonni, de akkor mar nem egyedul(mondjuk amikor kesz lesz a Trevi kut), megmutatni annak, vagy azoknak, aki velem jon, ami nekem tetszett. A kicsi utcatak(sikator fuggo vagyok) a finomabbnal finomabb eteleket, a fagyit, a regi romai legiosnak oltozott bacsikat, hogy milyen erzes csak ugy ulni egy lepcson es nezni a varost, ami olyan nagyon sokszinu es elo es lukteto, nappal is. Ahol sok mosolyt kaptam idegen emberektol is, es ahol a levegovel lehet beszivni a tortenelmet. Feltem, hogy csalodni fogok majd, mert annyira vartam, hogy itt legyek, mert Romat latni KELL mielott az ember meghalna, vagy elvesztene a lehetoseget az utazasra.  Annyira mas, mint Genova vagy Milano vagy Pisa volt. Mintha Budapestet akarnank mondjuk Szegeddel vagy Peccsel osszehasonlitani. Nem, elni nem tudnek itt, de azt mashol sem, barmennyire is beleszerettem az orszagba tobb, amikor kint eltem. A kovetkezo uticel Velence vagy Firenze.