Utazás a trollokkal ötödik fejezet

Szóval miután kiszálltunk a kocsiból, nekivágtunk egy újabb hegynek. Ez valamiért kevésbé volt megterhelő,pedig többet kellett mászni. De valahogy élveztem. Eleve úgy keltem reggel,hogy ma rendben vagyok magammal,tetszik a tükörképem.
Aztán fent a tetőn fotóztam össze-vissza,mint egy őrült. Fogtam a Vándort és itt is-ott is csináltam képet a Preikestolenen. Közben egy jegyespárt fotóztak talpig cuccban. Mondom Bokinak,hogy nézdmár mekkora menő, aszondja erre: jó akkor most elvonom a figyelmed, és térdre ereszkedett.Én meg azonnal megkérdeztem,hogy "De most tényleg?" És már bőgtem is. Persze a kérdés elhangzása után igent mondtam.
A gyűrű viszont nagy az ujjamra,mert a hüvelykujjamon hordott gyűrű alapján van a méret.:)) De ettől még gyönyörű,csodálatos,elképesztő.
Sosem hittem,hogy egyszer valaki megkér. Persze álmodoztam róla,de nem hittem el igazán.
Aztán végighívtam mindenkit,hogy "Itt ülök a Preikestolen tetején és menyasszony vagyok!!!"
Volt,aki sikított,volt aki sírt, volt aki csak nem jutott szóhoz. Boki a családtagjaimat hivogatta,hogy áldásukat adják ránk.
A gyűrű most a nyakamban lóg,mert félek,hogy elvesztem.
Hazafele még elmentünk a viking kardokhoz,aminek nem jut eszembe a neve,de nagyon epic.
Most meg itthon ülök,várok a soromra a fürdéshez.
Nagyon nagyon boldog vagyok. Nagyon.