Átlagos

A tűzijáték esetejen beszelgettunk Mirrandekkal es Mirrand mutatta,hogy most épp min dolgozik. Hazafele Boki mondta,hogy csak remelni tudja, hogy meg tud adni nekem mindent es hogy sajnalja,hogy nem tud ilyen izgalmas eletet biztosítani.
Mondtam neki, hogy en nem vagyom ilyen eletre. Igazából sosem vágytam.
En arra vagyom, hogy nyugodt es biztonsagos eletunk legyen, okos - szép - egészséges gyerekeink, állásunk,amit lehetőleg szeretünk meg egy szép kis otthon. Ennyi.
Ha meg nagyon unatkoznánk,mehetünk vadvizi evezni, hegyet mászni, motorozni,az is épp elég izgalmas.
Szeretem,hogy egy kvazi kiszámítható életem van,hogy tudom,hogy reggel felkelek,elmegyek dolgozni, hazajövök, hogy mikor érek rá, mikor mire szamitsak,kb.
Hogy mennyi pénzből kell gazdálkodni.
Én most boldog vagyok és elégedett az életemmel, akkor is ha ez másnak unalmas. Nekem épp elég izgalmat tartogat a következő tanév.:)

After tábor

Jó volt. Féltem tőle, hogy hogy állom meg a helyem, de azt gondolom, hogy megugrottam a lécet. Igyekeztem az embereket nem megölni, nem adni nekik olyat, amit ne lenne szabad, figyelni mindenkinek a mindenére és még így is volt két eset, amikor elbasztam. Egyszer Vikinek adtam mustáros cuccot, mert nem tudtam, hogy az is tilos és nem kérdeztem meg, másodszorra pedig Áginak nem csináltam ebédet, mert aznap háromfélét főztem és reggel derült ki, hogy a levest is meg kell csinálni és teljesen kiment a fejemből.
Ilyenkor szarul éreztem magam eléggé.
De egyébként jó volt. Szeretek főzni, szeretem előkészíteni az ételt és szeretem, amikor az embereknek ízlik, amit csinálok.
Jól elfáradtam ebben az egészben.
Aztán az is jó volt, hogy bárkivel beszélgethettem, nem voltak kötelező körök, mint amikor csapvez voltam.
Így is kaptam két visszajelzést, hogy jövőre az én csapatomban akarnak lenni emberek... Azért ez jó a lelkemnek na.
Meg olyan is volt, aki azt mondta, hogyha jövőre is én csinálnám a specko kaját, akkor ő is azt kérné mert ajj de jól nézett ki és biztos milyen finom volt.

Ami tanulság: Kell a karszalag a speckó étkezőknek, amire ráírjuk, hogy melyik kategória. Főleg akkor, ha nem olyan főz, aki ismeri őket.
Külön tűzhely, amire nem kell várni. 
Mindenképp együtt dolgozni a nagykonyhával. Egyeztetve a menüt, ahogy idén. Brutálisan sokat segített a dolgon, hogy a kaják alapját sokszor nem nekem kellett külön megcsinálni, viszont segítettem benne.
Két emberes meló.
A konyhának is KELL egy szabadnap a 11 napos tábor során. Ugyanis a konyha végig melózta az egész tábort és iszonyatosan elfáradtak a végére, és hát én még végigtolok így egy ilyet, de Anikó néni nem biztos.
A lakomás napra/napokra NE legyen meleg ebéd.
A specko kaját a lehető legjobban el kell különíteni a tálaláskor, így kisebb az esélye annak, hogy beleesznek mások.
Minden specko kajásról legyen egy lista, hogy mit tilos.

A GM-LM-TM-IR-vegán nagyon nehezen összeegyeztethető. Főleg az IR lóg ki a sorból durván. De azért igyekeztem megoldani.



Más most hirtelen ne mjut eszembe.
Vacsora!!!!

Nyomiság

Nem tudom írtam-e már, de úgy néz ki, a keményítő feldolgozással vannak problémáim, attól fájogat még mindig a hasam, akkor is ha tartom a diétát.
Viszont mivel ezt nem az a doki erősítette meg, aki elküldött a vizsgálatra, azért valahogy csak elmegyek hozzá is és rákérdezek, hogy mi van most. Nem akarok életem végéig disznóport szedni, egy mert drága, kettő mert rohadt macerás.
Az IR és a pajzsmirigy eredmény hivatalos eredménye még nincsen meg, de megkérdeztem Ádámot és szerinte minden rendben van.

Viszont, amiért írni kezdtem ma, az az, hogy lisztérzékeny csoportban megint belefutottam egy hiper csajba, aki csak azt hajlandó megvenni, és szerinte ez a helyes, amin rajta a jelölés, hogy GM.
Hát én éhen halnék. Meg tízszer ennyibe kerülne a kajám, mint most. Szerintem az ázsia bt-s fűszerek sem GM-ek, mert olyan helyen csomagolják.
Aha. Hát nekem eddig semmi bajom nem volt tőlük, és tudtommal illik ráírni a csomagolásra, ha olyan helyen készül, ahol lehet allergén. Szegénykémnek nagyon bonyolult élete lehet.

Most pedig jól megreggelizem a nem sterilen tartott reggelimet.:))

Tervek

Komolyan megfordult a fejemben, hogy amint megvannak az új ablakok, veszek sima,egyszerű fehér papírtapétát és letapétázom a három szobát. Oké a nagyban meg a középsőben csiszolni is kell, de utána már jó vagyok.
Aztán szépen festhetjük a hálót világoskékre(jégkék volt a neve a színnek,amit kinéztünk), a nagyot pergamenre a középsőt meg nemtom. Annak valami uniszex szín kell,ami világos és szép.
Az előszobához egyelőre nem tudok nyúlni, a konyha egy külön mese.
A kérdés az,hol lehet normális tapétát kapni, ami festhető de nem az a fűrészporos szutyok,mert azt nem szeretnék.
Meg persze kellenek majd segítő kezek is, csak előbb az ablakok legyenek meg.

Karakter

Momo megosztott egy novella pályázatot,ami felkeltette az érdeklődésemet. Egy fantasy világba kell karaktert írni,bemutatni.
Végigolvastam a világ leírását, és körvonalazódik is egy sztori, de elég képlékeny még. Az alap,hogy a kelta-tündéres világba írnám, egy elcserélt gyermek szemszögéből,vagy egy olyanéból,akinek az ikertestvérét vitték el a tündérek. Előbbi azért lenne érdekes,mert lazán mágia használót csinálnék belőle, utóbbi meg... Hmm lehet,hogy mégis azt írom meg inkább.:)

Mamete krónikák VI

Korán felkeltünk anyuval, hogy a kilences buszt elérjük. Persze késett. Aztán Luganoban ittunk egy cappuccinot meg vettünk egy kis ennivalót. A vonatjegyet megint csak segítséggel tudtuk megvenni és svájci frankban adott vissza az automata. De akkor már vettünk svájci csokit is. Trüffelt,meg nemtom mit,de veszett finom volt. A vonaton egy indiai pár mellé ültünk,akik nagyon meglepődtek azon,hogy bárki melléjük ül.
Milánóban előbb a csomagokat raktuk le a szálláson, megnéztem hova menjünk pizzázni meg hogyan kell a Dómhoz menni. Metróztunk, a dóm nagyon tetszett anyunak. Most bejártuk minden részét, én a tetejére is felmentem. Hát elképesztően szép volt. Aztán átsétáltunk a Forza kastélyhoz meg vettünk ajándékokat is. Anyu vett magának egy csinos kis kalapot is. Elmentünk vacsizni, de anyu nem bírta megenni az összes pizzáját, én csak egy szeletet hagytam. Magunkkal vittük a maradékot, de hűtő nélkül sajnos már nem volt jó reggelre.

Éjszaka megint alig aludtam.Zajos volt a szállás,sok a szúnyog. Reggelre fájt a fejem is. Leadtam a kulcsot, a recepción, aztán a pályaudvar mellett reggeliztünk.

Most,amikor ezt írom, épp a repcsin ülünk, anya olvas én meg bedugtam a fülem,mert már nagyon zavartak a repcsin ülő kölykök...

Nem tudom melyik olasz város lesz a következő, Velence vagy Firenze?:)

San Mamete krónikák IV-V

Tegnap nem írtam,mert nem nagyon csináltunk semmit. Majdnem délig aludtam, délután átbattyogtunk,megint az autók mellett... Cimába,ami a szomszéd falucska tőlünk balra, ha szemben állunk a tóval.
De persze semmi sem volt nyitva,viszont hazafele megtaláltuk a gyalogutat a két falu között.
Ma 10körül indultunk,átsétáltunk Cimába,mert ott van kávézó, (csak majdnem egy óra átérni). Megkávéztunk és ameddig a buszra vártunk, összeismerkedtünk egy török lánnyal,aki ide házasodott Menaggioba, és töri az olaszt. Be is jelölt facen:)
Mi Porlezzában leszálltunk a buszról és egy csomót sétáltunk. Találtam hattyútollakat ajándékba (Mametében nem volt, de ezek a hatyvak az egész tavat uralják), meg ettünk fagyit,meg egy eldugott kis kávézóban anya evett foccacciàt, meg szép volt a minden. Hazafele Cimáig mentünk a busszal, mert azt hittük nyitva lesz a bolt és tudok venni gyümölcslét, de nem volt. Viszont ameddig vártuk,hátha kinyit (félre olvastuk a kiírást) addig térdig bementem a tóba és találtam Tündének követ. Rettentően sajnálom,hogy nem tudtunk fürdeni. Olyan jó lett volna. Viszont jól leégett az arcom és a karom.
Hazafele megint sétáltunk Cimából.
Holnap irány Lugánó. Ott fogunk reggelizni, kávézni és nagyon jó lenne találni Valsoldás hűtőmágnest. Aztán Milánó, ahol elmegyünk a Dómhoz meg kicsit mászkálunk, bár ezután a csend után,ami itt van, fura lesz.
Aztán haza holnapután.

San Mamete krónikák III.

Harmadik éjszakája nem hagynak aludni a szúnyogok. Valamiért eleve szarul alszom itt,sokszor felébredek. Hajnalban,ha már ébren voltam,kimentem lefotózni a napfelkeltét,már amennyit láttam belőle.
Kilenc körül keltem, összeszedtük magunkat anyuval és átgyalolgotunk San Mametébe. Namost azt tudni kell,hogy itt nincsenek gyalogos utak. De annyira nincsenek,hogy Mametében a házak jó részének ajtaja is az úttestre nyílík. Úgyhogy elég kalandos volt átérnünk. Anyu elsírta magát a Mamete tábla alatt.
Előszőr kávéztunk, aztán felmentünk a templomhoz,ahol a Gasperiniek házasodtak, keresztelődtek, szóval fontos hely,majd bementünk a picike temetőbe,ahol a sírhelyeik vannak. Utóbbit csak tegnap tudtam meg,mivel írtam a facen az oldalnak,ami Gasperininek vab szentelve, hogy van-e múzeum vagy valami. Múzeum nincs, táblácska van, meg a ház meg a templom meg a temető. A templom után lejöttünk a házhoz,aminek épp nyitva volt a nagykapuja,úgyhogy gyorsan fotózkodtunk, meg fényképeztünk és sétáltunk tovább, mert anya félt,hogy elűznek minket onnan,ha jön valaki(ha jött volna valaki, én tuti kérek engedélyt hogy bemehessek vagy valami). A lábunkat meg a kezünket márthattuk csak a tóba,mert tilos benne fürdeni a hetvenes évek vége óta,ugyanis annyira szennyezett,hogy 100m mélyen már nincs is oxigén a vízben, csak foszfor. Egy csomó növényt raktak a tóba,hátha javul, de még évekig nem lehet benne fürdeni(viszont ha az én életemben eljön az idő,hogy fürdeni lehet a tóban, tuti visszajövök ide és belemártózom).
Vettünk végre buszjegyeket is egy nagyon kedves sráctól a papírboltban.
Hazafele is gyalogoltunk és nekem konkrétan halálfélelmem volt az autók miatt. Pedig figyeltek ránk.
Beültünk az Osteria di Lanternába ebédelni. Fogalmam sincs mit rendeltünk, de rák,hal,tintahal,sajt volt benne. Finom volt. Meg fagyiztunk is, a csaj elsorotla milyen fagyik vannak,mire anyu"pisztácia?" Erre a lányzó mosolyogva közöltr,hogy nincs és sosem volt. Nagyon nevettem magamban. Meg kávéztunk is.  Aztán hazajöttünk. Holnap sehova se megyünk, mert vasárnap lévén minden zárva lesz,pedig átmentünk volna Porlezzába, de így majd csak hétfőn. Ami baj,hogy nincs kávénk és anyunak kéne. Meg szúnyogírtó is kéne.
Meg aludnom kéne...

San Mamete krónikák II.nap

Miután este baromi nehéz volt elaludnom, letöltöttem ilyen kis "altató" alkalmazást, de a szúnyogok, a vihar és a nagyon puha ágy nem sokat segített.
Nyolckor így is kb. magamtól ébredtem. Azt,sikerült kiszaszerolni,hogy van egy Iperol a kettővel arrébb lévő faluban, oda meg elvisz a busz. Le is gyalogoltunk anyuval a buszhoz, de jegyet aaazt sehol se kapni. A sofőrnél sem. Viszont nagyon kedvesen szólt nekünk,hogy hol kell leszállni. Rögtön találtunk egy kávézót,ami engem mennyei örömmel töltött el, és anya evetr foccacciàt (az egy péksüti) én kaptam GM muffint, meg ittunk cappuccinot. Elkértem a wifi jelszót, aztán bementünk az Iperolba,ami olyan egy lidl,tesco vagy aldi. Szép nagy bolt. Mostanra az olaszom is kezd visszajönni, így nem esem annyira kétségbe ha valami nem kerek.
Anyunak borzasztóan tetszett,hogy itt a henteshez sorszámot húzol és úgy kapsz árut. Meg a nagy bolt is és hogy mennyiféle sajt van. Jól be is vásároltunk mindent,amit kellett. Hazafele egy ideig gyalogoltunk, aztán buszra szálltunk, ahol megint nem tudtunk jegyet venni. Állítólag a Mametében van jegy. Kíváncsi vagyok:))
Annyira elfáradtunk a házikóhoz feljövésben,hogy háromtól ötig aludtam. Ma nem is megyünk már sehova. Holnap viszont Mametében töltjük a napot. Holnapután meg Porlezzába megyünk át és hazafele sétálunk.

Ha nem fájna a bölcsességfogam(szúr.. jönne kifelé,csak jó kemény az ínyem) akkor nagyon jo volna.

Jó itt. Csak a Boki hiányzik.

San Mamete krónikák I.

Igazából ma még csak utaztunk, de azt sokat. 8:45-re jött értünk a taxi. Hamarabb értünk a reptére, de a gépünk jó egy órás késéssel indult. Így persze lekéstük a vonatot,amit kinéztem és a Cressognoba hozó buszt is. Csak hogy ne legyen egyszerű. Én akkor már veszett éhes és ideges voltam(2joghurt és egy fél bounty volt a mai kajám) és kétségbeestem,hogy mi lesz velünk. Mert persze találok én szállást Luganóban is, de na...
Értünk jött a hostunk, így most nézhetjük a tavat és lassan mehetünk aludni.:)