Évösszegző

Le akartam ülni a gépemhez,hogy írok egy éves beszámolót, de a gépem momentán halott, így most nem a szokásos havi bontást, hanem ilyen ömlesztett valamit fogok írni. 

2019 nehéz év volt. Tudtam,hogy nehéz lesz, mert a páratlan évek sosem könnyűek. Az utolsó félév az osztályommal iszonyú nehéz volt. Nagyon sokat küzdöttem velük, és komolyan azt gondoltam,hogy el fognak küldeni a suliból. De szerencsére inkább ped.aszisztens lettem,amivel mindenki jól járt. 

A tanév végén lett egy ronda rosszullétem, és a szentimrében töltöttem 12 órát a sürgősségin. Ennek hatására legalább elkezdtem kivizsgáltatni magam,megint, és kijött,hogy hát a bal petefészkemen sanszosan van egy endometriozis. Egy egész napot bőgtem,hogy soha SOHA nem lesz gyerekem. Egyébként is ez az érzés volt bennem egy ideje,mert ebbe a testbe? Hagyjukmár... 

Szerettem volna végigbringázni a nyarat, de nem lehetett,mert a szívem se teljesen százas. Legközelebb talán nyár közepén-végén, de inkább csak 2021ben fogok bringára ülni. 

Voltunk Bakonybélben planetáriumban, ami tökjó volt, meg Sason falunapon,ahol hazacipeltem a Jankat a hátamon.

Szeptemberben véglegesítettek a suliban. 

Ami azért jött nagyon jól,mert augusztus ötödikén sikerült egy pozitív terhességi tesztet csinálni(meg még egyet meg még egyet) és szeptember másodikán már 8 hetes voltam, szívhanggal,mindennel. El is mondtam a főninek, hogy hát ez a szitu, de a 12.hétig nem szeretném nagydobra verni. 

Októberben még azt mondták, kisfiú,most úgy néz ki,lány, de majd megkérdezem ha megyek. 

Az ősz főleg ezzel telt, meg egy nagyon kevés mttvel. Eléggé kiestem a szórásból, de ez azt hiszem normális. 

2019ben egész sok könyvet olvastam. Vajákot, most a térség köteteket, Victoriat,Poldarkot, az összes Lucy M.Montgomery könyvet, Grecsót, elég vegyes társaság.:) 

Moziban a legmeghatározóbb talán a Downton Abbey volt. 

Volt itthon a Balázs, aminek nagyon örültem.

Májusban voltunk az öcséméknél Angliában. 

Októberben Bokival elmentünk Genovába, ami nagyon jól sikerült. Szükségünk volt már rá. 

Kettőnk kapcsolata is erősödött az elmúlt egy évben. Szoktunk vitatkozni, főleg a lakásfelújítás miatt, és sokszor türelmetlenek is vagyunk egymással, de igyekszünk mind a ketten, hogy megbeszéljük ha problema van. 

Ő nagyon aggódik a gyerek miatt, én kevésbé. Tudom,hogy alkalmasak,képesek vagyunk rá, és nekem ez elég. 

2020 életem legváltozatosabb éve lesz. Áprilisban megszületik a gyerekünk, és hogy utána mi lesz,arról fogalmam sincs.:) 

Dolgok, amiken lazán felhúzom magam

Csak ma három olyan dolog volt a facebookon (tudom ne facebookozzak) amin simán felhúztam magam.
Az egyik egy ismerősöm megosztása a rákkal és annak gyógyításával kapcsolatban. Hogy aki akar az meggyógyul, aki nem az nem, és különben is minden azon múlik  mit eszünk.
Hát meg egy túrót.
Kommentfolyamban már kifejtettem, mi a problémám a poszttal, tudom, hogy jót akar, csak ez nem ezen múlik. Iszonyúan tud zavarni, amikor valaki egy eü problémával kapcsolatban azzal jön, hogy de csak akarni kell és meggyógyulsz. Hát persze, mert az emberek szeretnének betegek lenni, meg belehalni a betegségbe. Jó, nyilván van aki lusta, meg van aki szarik bele, de azért a nagytöbbség, úgy gondolom, inkább meggyógyulna. Én speciel uttálok beteg lenni. NAGYON utálok.

A második, hogy most már nem csak a kórházi csoportban, hanem a kismamásban is feljött, hogy "de mennyit kell fizetni az orvosnak, szülésznőnek, csecsemősnek?" és akkor jönnek az ilyenek, hogy a rendelési díja tízszeresét. Hát az nálunk konkrétan több, mint a havi keresetem, és én azt gondolom, hogy mindenkinek a saját pénztárcájához mérten kell fizetni. Már, ha kell. Mert persze, ha felfogadok valakit, akit éjjel kettőkor is hívhatok, hogy jöjjön, annak az idejét fizetem meg. De olyan horribilis összegeket mesélnek emberek, hogy őszintén csodálkozom honnan van rá pénzük. Oké, nekünk is sanszosan fogadott orvos lesz, meg szülésznő, meg én ugye szeretném a dúlát is, de ha azt mondják, hogy bejöhet velem két ember amúgy is, akkor az utolsóról le tudok mondani. De ha nem lennénk abban a szerencsés helyzetben, hogy fizethetünk ezekért a dolgokért, akkor nem tenném annak a kárára, hogy akár a gyerek, akár mi nagyobb hiányt szenvedjünk bármiben is.

A harmadik, amin ma felhúztam magam, az a táplálkozás. Egy csajszi már másodszor oszt meg egy témában egy cikket, hogy jajdemilyenjó ha valaki cukormentesen étkezik. Már eleve a cikk címe hazudik, mert cukormentesen nem lehet étkezni. Hozzáadott cukor mentesen igen. És persze tökjó, ha valaki odafigyel erre, de a legutóbbi cikkben, anyuka leírja, hogy ja, őő megeszik egy sütit, de a gyerekeknek nem lehet, és azzal takarózik, hogy mert gyerekként rászoktatták. Jéjzus, mindannyian kaptunk csokit-cukrot gyerekként, de ha nem akarok olyat enni, amiben van, akkor nem eszem. Borzasztóan nehéz, de megoldom.


Egyébként is feszültebb vagyok mostanában, ami majd persze elmúlik, csak a frontok meg a hülyék kicsit kikészítenek.:))

hajléktalankérdés

Tegnap megjelent egy 444-es cikk az Erzsi for presidenten(egy ideig a gazdiját is követtem,aztán kijelentette, hogy aki az MKKP-ra szavaz az a fidesz győzelméz segíti elő, ezért kikövettem) hogy egy fazon lerúgdosott a villmosról egy hajléktalant. 

Megnéztem a videót, a srác először KÉRTE a homlesst,hogy szálljon már le,mert büdös! A homless meg nekiállt kötözködni a kétliteres tablettással a kezében,na ezután lett lerakva. 

Beírtam kommentbe, hogy nem,nem a jó módszert választotta emberünk,viszont abszolút megértem. Szálltam már le a bkvról,főleg az utóbbi időben,mert felszállt a büdös-koszos hajléktalan és konkrétan hányingerem lett miatta. 

Sajnálom őket(nem mindet)mert ez embertelen,ahogy élnek, de be lehet menni a szállóra fürdeni, vannak adomány ruhák, lehet mosni, és tudom,hogy lehet emberhez méltóan viselni ezt is,mert látom. Látom azokat,akik a Fedél Nélkült árulják, akik beülnek a könyvtárakba, akik dolgozni próbálnak. Ők nem hugyozzák össze a Móriczot, a bkvt, tudnak magukról, nem kötözködnek.

Egyszer a nyugatiban hallottam két hajléktalant veszekedni, pontosabban az egyik üvöltött a másikkal,hogy attól még,hogy nincs hol lakni,nem hagyhatja el magát, KÜZDENI KELL! 

Persze azt is tudom,hogy sokan a munkásszállók, a Lipót világából "szabadultak". 

De nekem is jogom van a tiszta bkvhoz, ahhoz,hogy ne legyek rosszul miattuk, hogy le tudjak ülni a megállóban.. 

Hát nemá,na.

Jó rég írtam ide, ezt valahogy mégis inkább ide írom,aztán vagy bemásolom a facebookra,vagy nem. 

Két hete volt egy vitám, egy számomra ismeretlen hapsival arról,hogy mennyire szabad gyereket vállalni ebbe a világba. Mert hogy a klíma, meg a bolygó,meg a túlnépesedés... Én hiába hoztam fel ellenérvnek,hogy de a háborúk idején is születtek gyerekek, hogy ennyi erővel a házból se lépjünk ki,mert mi lesz ha... 

Aztán ma szembejött egy komment egy ismerősömtől, aki leírta,hogy hát ha visszacsinálhatná,nem szülne,mert a bolygó,meg a klíma meg a jövő... 

És valamiért felbasztam magam rajta. Először is,biztos nagyon király lehet egy gyereknek így élni. Másodszor, én még mindig azt gondolom,hogy a gyerekek okkal érkeznek erre a földre. Okkal születnek fiúnak vagy lánynak, egészségesnek vagy betegnek, oka van annak,hogyha valakinek nem sikerül,ahogy annak is ha valakinek igen. 

Ki tudja,hogy lehet hogy az én gyerekem lesz,aki feltalálja a hiperhajtóművet,amivel el lehet repülni a Marsra. Vagy a megoldást az ivóvízre. 

Lehet,hogy én vagyok túl optimista, de hogy nincsenek álmatlan éjszakáim a klímaszorongás miatt, se gyomorgörcsöm, az biztos. 

Hazaút

Na a hazaút az izgalmas volt...
Először is szakadt az eső,de addig pont nem, ameddig kiértünk az állomásra. A 11:19-es vonat(az előző) 75 percet késett, tehát tulajdonképpen két vonatnyi ember akart felférni egy vonatra, ami a 12:19es volt, de ugye az is késett kb.fél órát. Mire Milánóba értünk ez a késés egy óra lett.. kettő helyett háromra értünk a városba, és mire kiverekedte magát a busz a szakadó esőben a reptérre,elmúlt négy is. Ötkor volt hivatalosan kapuzárás.
Szerencsére nem akadtunk fent a biztonsági részen, sőt a repülő is késett, mert dörgött,villámlott, így az se volt biztos, hogy hazajövünk tegnap.
De a végére a nap is kisütött,fel is szálltunk,minden jó lett.:)
A 100E meg kalandjárat, szegény turisták sokszor nem tudják,hogy rossz jegyet vettek rá.:(

Genova 3

Elmentünk kávézni, aztán szépen le az akváriumhoz. Előtte még belefutottunk egy mozis múzeumba,meg is beszéltük,hogy majd visszafele benézünk. A hajót is kinéztük,meddig lehet felmenni. Boki ivott egy újabb kávét, én csak vizet, aztán bementünk az akváriumba. Hát én majdnem bőgtem a boldogságtól. Mindent megnéztünk,minden állatot, mindent elolvastunk, vettünk fókás hűtőmágnest,mert a fókák felső nézete perszehogy le volt zárva, de lentről láttuk őket. Nagyon nagy élmény volt, bár elég hamar körbejártuk. Utána felmentünk a hajóra,ami már nem olyan sok dologból áll, mint régen. :( Nincsenek priccsek és a harang se kongatható. De azért jó volt. Aztán ebédeltünk pizzát,aminek én a felét hazavittem, (vagyis Boki hozta) de a mozis múzeumot megnéztük. Egész érdekes volt. Aztán haza, este meg boltba. Nagyon elfáradtunk mind a ketten,nekem fájt a lábam is rendesen. Jó kis izomláz van benne. Bokinak meg Milánó óta fáj a térde,úgyhogy végig fásliztuk a lábát.

Ma már csak összepakoltunk, reggeliztünk, szakadt az eső...:( De legalább addig nem esett,ameddig fontos volt nem esnie.
A vonatok persze késnek, egy ki is maradt így jó nagy tömeg szállt fel a vonatra. Át kellett verekedni magunkat rajtuk. Boki eleve ideges ha utazunk, most meg pláne.
De már úton vagyunk Milanoba, remelem több gebasz már nem lesz.

Genova 2

Tegnap felkerekedtünk, elmentünk a Spianatahoz(kilátó terasz) aztán oda,ahol laktam, a család még mindig ott lakik. Aztán végigsétáltunk azon az úton,amin én olyan sokszor a kertbe. Kicsit megváltozott,de még mindig szép és békés. Utána a főtérre, majd vettünk enni Bokinak,aki amúgy egy hős, mert fájós lábbal jött végig. Aztán el a via Balbira és egy felvonóval fel a várba, aminek most a kiállítását is láttam!:) Egy tengerészről szól, aki bejárta a fél világot. Utána egy siklóval mentünk és végül hazafele be a boltba,ahol 10 percünk volt vásárolni és ezen nagyon nevettünk. Egész nap sokat nevettünk és magyaráztam és jaj nagyon jó volt. Este meg a választások eredményeit követtük,meg vacsoráztunk.
Szép nap volt, nagyon nagyon szép.
Ma megnézzük a FÓKÁKAT!!! FÓÓKÁÁT!!meg a kalózhajót meg a vicoliban a piacot. Ha nem esik, meg beülünk egy puccos helyre pizzázni, ami a kikötőben van.
A lábaim sajognak, estére minden is fáj.
De azért nagyon jó itt, így, vele kettesben. Hogy én tudom mi merre, mit érdemes megnézni,látni,hogy ő is lelkes. Nagyon rég pihentünk így és nagyon szükségünk volt már rá, mert megesznek a hétköznapok.

Most lassan felkeltem, jól megregglizünk,iszunk kávét valahol és hajrá.

Ja és tegnap fagyiztunk is! És azt mondta ez a fagyi a legjobb,amit valaha evett!:))

Genova újra 1

A repcsit gond nélkül elértük,a reptéren még találkoztunk Ickeekkel is,felszálltunk, leszálltunk, busszal be Milanoba...es itt követtük el az első hibát. Nem ültünk le kávézni...
Aztán a másodikat ott,hogy elmentünk a Dómhoz,ahol "kedves" néger srácok csak a kezünkre kötötték a kis madzagot. Boki rájuk sózta az összes apróját,csak hagyjanak már békén.
A dóm belül még mindig szép. Viszont... A teteje az nem az:((( Felújítás alatt áll és erről sehol nem volt info és 10 euro volt felmenni fejenként és totál csalódottak voltunk. Ráadásul lekéstük miatta az olcsóbbik vonatot is. És mekiben se volt finom a hambi,de hirtelen nem volt más.
De aztán végre Genova!
Bokinak tetszettek a pálmafák, a kis utcák, elfoglaltuk a szállást, és elindultunk boltba,közben kicsit bolyongtunk is. A nagy coop még mindig megvan és még ugyanott vannak a dolgok is,ahogy emlékeztem,így hamar megtaláltam mindent.:)
Aztán hazajöttünk enni(gnocciii peeeestoooo) és nagy nehezen összekapartuk magunkat,hogy lemegyünk a kikötőbe. Még mindig szép és még mindig rengeteg az ember.
Altatni nem kellett, nagyon jó volt. Ketten lenni, nézni, mesélni,hogy itt ezt csináltam,ott meg azt.
Én másfél órája felkeltem, Boki még alszik, de lassan ébresztem,hogy dél körül el is tudjunk indulni. Kell majd még venni felvágtottat(sonka SOOONKAAA) meg megvenni a belépőt az akvariumba, előre, meg ilyesmik.
Sajnos esik, de meleg van, úgyhogy ma fagyizok!

Am.a kajára odafigyelek, bár elvileg nem kell számolgatnom, de most ihatok narancslét(imádom)meg ehetek gyümölcsöt meg joghurtot. Itt van vanilias joghurt,amit nagyon szeretek. És eszem majd holnap pizzát. Vagy valami helyi finomat.

Boki ma foccacciat fog enni, illetve kávézni fogunk. Megpróbálom a cappuccinot, hátha azzal nem lesz gond.

Jó itt lenni. Nyugalom és békesség van most,pedig nagyon idegesen indult. Bárcsak többet lehetnénk, akkor megmutatnék még néhány távolabb levő dolgot is. Meg persze,ha nem esne az eső. De hoztunk esőkabátot, és csak pötyörög.

Genova

És megyünk!
A bal kezem fásliban,mert beütött a szokásos őszi,néha tavaszi inhuvely gyulladás. De én tudom,hogy így is jó lesz!:)
Napi poszt lesz,mint Rómánál,Mameténél és Norvégiánál. Sajnos kedden már jövünk is,de amit tudok,megmutatom Bokinak.

És megnézzük a fóókákaaaat!!

Vekerdy

Amikor reggel láttam a halálhírét két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy most ezzel lesz tele a minden. A másik,hogy most egy jó ideig nem lehet majd kritizálni az elveit.

A szakma miatt is,meg amúgy is elég sokat olvastam tőle, és mindig az volt az érzésem,hogy gyereket utoljára a nyolcvanas években látott. Hogy egyszerre akarja nagy teherrel sújtani a szülőket a gyerek érdekében,de közben valósítsd meg magad.

Szinte istenítette a waldorfot, könyvet is írt róla, de arra a kérdésre ő sem tudta a választ, mit csináljon az anya, aki dolgozik, de a waldorfban nincs napközi, és mi lesz azokkal,akik a waldorfból kerülnek ki,de nem találnak munkahelyet,mert waldorf munkahely nincs. Ahogy azzal sem tudott mit kezdeni,hogy a waldorf szellemisége miatt sok gyereknél későn derül ki a tanulási zavar is.

Voltak jó ötletei,ezt nem tagadom. Például a szabad játék fontossága, a közös idő a gyerekkel, és azt is tudom,hogy sokat köszönhet neki a mai magyar pedagógus társadalom. Ezeket az érdemeket nem vitatom.
Sosem vitattam.

Mégis mindig úgy éreztem,hogy amit Vekerdy mond az valahol hamis.
Nem tudom,pedig érdekelne,hogy a felesége, a gyerekei hogyan élték meg az ő sztárpszichologusi létét.
De biztosan nem lehetett könnyű.

Kíváncsi vagyok, mi lesz most,ki lép a helyére, ha valaki egyáltalán, mikor talalnak róla is valami"rosszat"..