Ilyen most

Ott fáj, ahol a varratok vannak. Picit duzzadt is.

Elso het

Ma egy hete jarok dolgozni. Eddig beken hagynak, a gyerekek meg cukik. De fogy az energiam nagyon. 2-2,5 orakat megyek dolgozni az 1-1,5 helyett mert annyira lassu vagyok es a kozlekedes is szar. Iszonyatosan elfaradok tole. Raadasul a mutet ota egy-ket ejszaka volt, amire azt tudom mondani, hogy vegig aludtam es kipihentem magam. Ez ameddig otthon voltam nem volt baj, de most az. Kezdem ugy erezni, hogy az erom vegehez kozeledem es elobb-utobb elbogom magam es kiborulok, pedig nem szeretnek. Es faj. Minden este ugy erek haza, hogy isstenem csak tehessem le pihenni a labam. Pedig a mininalisat igyekszen terhelni. De faj. Huzodik a varrat(ami amugy tokszep) es neha erzem a csavart vagy a csontom faj vagy a terdhajlatom, csak hogy ne unatkozzak. Es kozben mennek es csinalnam es szar hogy nincs erom. Es szarul erzem magam h peldaul nem vallaltam ugyeletet hetfore pedig mondtak h eszukbe se jutottam. Annyira szeretnem bizonyitani, hogy idevalo vagyok es hogy szeretek itt es h a munkahelyem a fontossagi sorrend negyedik helyen van (en a csaladom a Boki a munkhely a barataim az mtt stb) es tenyleg jo itt nekem. Azzal egyutt jo h vannak hulyek. Tegnap minden gyereket meg tudtam dicserni es ez olyan jo volt. Es keszulok nekik es gondolok rajuk es nagyon zavar hogy en csak ulok es nem tudok odaszaladni ha szukseg van ram.

Küldetések sorozata

Szerdán a doki behajlította a lábamat és baromi jól szórakozhatott rajtam, amikor  közölte, hogy nem kell már éjszakára a merevítő és fürdésnél is levehetem, én meg felüvöltöttem, hogy IGEN IGEN IGEN!!! KÖSZÖNÖM!!!
Mogyival töltöttem a napomat, kávéztunk Dodieval és Galccal aztán a Cserpesben kipróbáltuk a GM szendvicset (finom) majd felugrottunk Idhrenhez és elmentünk a Jankáért. Estére azért már fájta lábam, de másnap vártak a gyerekeim.
Bementem a suliba (kettő, azaz kettő órán keresztül mentem dolgozni...) és miután elmeséltem pár kollégának, hogy mi a helyzet és hogy épp időben volt a műtét, hogy ne szakadjon szalag, mert akkor nem egy, hanem minimum három hónapot nem jövök, kimentem a tanáriból a termünk felé, és mintha egy filmjelenetet láttam volna. Az egyik diákom állt az ajtóban és látta, hogy jövök és bekiabált a többinek, hogy ITT VAN!!!!! A többi meg kirontott a teremből és rommá ölelgettek. Délután meg beszélgettünk, hogy kivel mi történt az elmúlt egy hónapban. Baromi cukik voltak. Ha eddig nem imádtam volna őket, hát most aztán végképp beléjük szerettem. Mindbe.

Este itthon jegelni kellett a térdemet, mert fájt és forró volt.

Pénteken már csak másfél óra volt bejutni, és izomláz van a vádlimban és nem aludtam jól, mert minden fordulásra felébredtem. Halál.
Este jött Boki, beszélgettünk, néztünk South Parkot, aludtunk, és én még mindig felébredtem a fordulásra.. És jég is kellett.

Ma semmittevős nap volt, egészen ötig, amikor is elindultunk a CP-s talira, hogy elhozzam a kulcstartóimat. Nagyon furcsa érzés volt az egész. Kicsit féltem is tőle (oké, nem is kicsit, hanem nagyon, mert március 15.-e óta nem találkoztam Thereonnal egy pillanatra sem, és nem tudtam, hogy ha találkozunk pofonvágom-e vagy csak levegőnek nézem vagy mi lesz). De nagyon viccesen jött ki az egész. Mi értünk oda előbb, aztán Gergő és csak utána Thereon meg Ákos. Köszöntek, és se közben, se utána nem nézett a szemembe, csak lopva pillantgatott oda hozzánk, és ezen én baromi jól szórakoztam. Már nem volt hatalma felettem, semennyi, már nem éreztem kellemetlenül magam attól, hogy ott van, hogy esetleg beszélnem kell hozzá, nem volt bennem a pofon érzés sem, egyszerűen semleges volt. Mint egy ember, akit nem ismerek. Furcsa, de nagyon jó érzés volt.

Itthon már semmit se csináltam szinte, csak játszottam meg ettem...

Ja és még délután megtettem pár lépést rögzítő nélkül a szobában, és ettől is baromi boldog voltam, meg attól is, hogy teljesen egyedül sikerült zuhanyozni.

A kis lelkem most boldog és egész. 5 hónap:)

Utolso egyenes nap

Vajon miert mindig akkor jut eszembe irni, amikor mar kilottem a gepet vagy a bkvn ulok? Utolso egyeneslabu nap van/volt es en mar nagyon nagyon varom hogy levehessem ezt a rogzitot. Elfogyott alola a labam es ket napig a gyogytornat se csinaltam rendesen, mert fajt es ami faj azt nem csinalom. Ma amikor kibontottam eszrevettem egy puklit a sipcsontomon. Megnyomhatta a rogzito es talan ezert is fajt. Nagyon remelem hogy holnaputan mar dolgozom. Majdnem teljesen atalltam az ejszakai eletmodra, pedig kuzdottem ellene rendesen. Viszont majdnem elerem a labfejem nyujtott labbal es a nyelvvizsgara kapott joghurtkeszitovel eletem eddigi legjobb joghurtjat sikerult megcsinalni.

DéEm

Tegnap is bementem egyedül a központig. Postán feladtam a számlákat, aztán bementem a DMbe hogy megnézzem,van-e az a szemhéjpúder, amit keresek (szerintem nem is létezik...Nagyon sötétsmragadtzöld és egy kicsit csillog. Lilából és kékből van ilyenem). Közben mellettem kamaszsrácok nézegették a parfümöket, majd odajött az egyik, hogy tudnék-e segíteni nekik parfümöt választani egy 15 éves lány számára. Megkérdeztem, hogy mit kell tudni a lányról, meg mennyi pénzük van rá.
Mire a srácok:
- Hát,.. Kedves, meg szép, meg szépen öltözködik, meg csinos is.

Persze ezt tökvörösen adták elő, nagyon cukik voltak. Sajnos nem tudtam nekik segíteni, csak annyit, hogy ne egymásra, hanem a papírcsíkokra fújják a parfümöt és akkor érzik is az illatát. Remélem a csaj örülni fog az ajándéknak.

Hazafele már nagyon elfáradtam, fájt a lábam a sok menéstől. Most már eléggé úgy érzem, hogy akadályoz a rögzítő. Az alvásban, a járásban, a mindenben, miközben nélküle még felemelni sem tudom a lábamat, mert még nem volt hajlítva.
Mondjuk a legjobban a fürdésben akadályoz, ezért a következő módszerrel zuhanyzom:

Betekerjük a celofánnal. 

Most le is ragasztottuk, hogy ne folyjon be a víz. 

De befolyt... 

Úgyhogy a rögzítő most szárad én meg élvezem, hogy szabadon van a lábam, akkor is, ha nem merem mozdítani.

Egyébként az élet szép, boldog vagyok és süt a nap és igyekszem minél többet megőrizni a jókedvemből, akkor is, amikor fáj, mert annyit rázza a busz, akkor is, amikor éjjel arra ébredek, hogy úgy fordultam, hogy alapjáraton ilyenkor hajlítanám, de most nem lehet és fáj, akkor is, amikor éjszaka, miután lekapcsoltam a gépet és már nem olvasok, nem tudok elaludni, mert már tervezgetem mi lesz akkor, amikor újra lesz lábam.:)

Egyedul szabadlabon

Ma teljesen egyedul mentem vasarolni. Brutaljo elmeny volt, nagyon kellett mar. Vettem mindenfelet aztan hazafele reflexbol szaladni akartam a buszhoz. Na ez remesen rossz otletnek bizonyult, mert a rogzito visszatartott es nem fajdalom de baromi kellemetlen erzes volt. Mondjuk a sofor jofej volt es megvart. Most igy kicsit azert jobb a kedvem. Baromi nyugos es faradt lettem igy a vege fele. Kedden volt az utolso szuri(istenem soha tobbet!!!!). De elfaradtam. A kitartasom es a mosolyom faradt el. Annyira hogy Miki meg is kerdezte minden rendben van-e, en meg mondtam hogy persze, csak elfaradtam. De most mar mindjart vege (fel ev... akkor kiveszik a csavart). Nagyon remelem, hogy megerte es kepes leszek tavasszal bringazni es kirandulni es a porontyokkal jatszani.

Kozben tovabb haladtam az Szjgben. Egyre tobbet nevetek rajta.

Es nem tudom mi vagyok epp, Kisherceg vagy Roka.

Szjg

Hetfo ota valami mindig faj. Hetfon-kedden a fejem tegnap es ma a labam. Faj ahogy gyogyul a seb es annyira osszement a labam, hogy ha nem figyelek, lecsuszik a rogzito a terdemre. Ettol persze nyugosebb vagyok es nehezebben alszom el. Simsezem meg olvasok. Szent Johanna Gimi 3.kotet ami arrol is szol, hogy a foszereplo  csaj a sajat hulyesege miatt hogyan kerul periferiara a baratai kozott. Most epp ott tartok, hogy a legjobb baratnoje a Virag osszeszed egy sracot es persze igy sokkal kevesebb ideje marad a foszereplore, az meg vernyakol, hogy jaj jaj de szar, hogy a dolgok valtoznak es oke h pasija lett a masiknak de azert nemar hogy o most hanyagolva van. Mondjuk itt csak 15 evesekrol van szo es sanszosan azert zavar engem ez a hozzaallas mert en sosem gondoltam igy. Valahogy mindig termeszetes volt szamomra, hogyha a barataim valakivel osszejottek, akkor ram kevesebb ido jutott, hiszen ha en jarok valakivel, akkor nekem is o az elso. Mondjuk en igyekszem ilyenkor sem elfelejteni a barataimat.  Erdekes konyv ez ebbol a szempontbol. Mi nagyon nem ilyen kamaszok voltunk. Persze a viszonzatlan szerelem meg a kuzdes, hogy legyen helyunk egy tarsasagban,(helo kriszana fele holdudvar ) megvolt de ennyire sose volt tragikus. Nekem legalabbis. En mas miatt ereztem magam egyedul, mert hala az egnek azert a barataim mellettem alltak mindig. Meg a csaladom. A masik erdekes a fiu-lany baratsag. A csaj nem veszi eszre hogx sokkal tobb a fiu baratjanak, mint barat es ezt rajta kivul mindenki latja. Tenyleg ennyire egyszeruek lennenk? Sanszosan igen.  Amugy siman ajanlott olvasmannya tennem a konyvet hetediktol. Rengeteg film es konyv es zeneajanlo van benne burkoltan es ez jo.

A sajat agyamra megyek

Oke, ez hogy ket hete el vagyok zarva a vilagtol, kezd az oruletbe kergetni. Kezd megint "enigazabolsenkineksevagyokfontos" hangulatom lenni, pedig tudom hogy ez egy baromsag. Tudom hogy fontos vagyok es szeretnek. Tudom hogy Bokinak is fontos vagyok es szeret. Utoljara Genovaban ereztem ilyet, amikor sokig senki se volt online. Annyira szeretnek jonni-menni es csinalni a dolgokat es nem tehetem es ettol, meg a fejfajastol meg a sebfajastol es a napfeny hianytol kezdek bekattanni es vinnyogos hisztis picsava valni es ilyenkor nem szeretem magamat. Ma reggel addig jutottam, hogy elkezdtem sirni valami tok atlagos dolgon. Nem akarok ilyen lenni. Nem akarok senki terhere lenni azzal hogy allandon rairok,csak egy apro visszajelzest kapjak,  hogy tudjak hogy letezem. Nehez most ez es a jovoheten meg mindig itt vagyok es a nyomorek verhigitot es adni kell meg 7 napig es mar faj a hasam tole es erzekeny. Istenem ha egyszer tulleszunk ezen en komolyan megunnepelem...

Séta

Tegnap itt voltak mogyiék és elmentünk játszóterezni. Először voltam kint, azóta, hogy hazajöttem a varratszedésről. Mankó nélkül mentünk, és jó volt. Janka hintázott, mi beszélgettünk, aztán itthon voltunk kicsit. Akkor már picit fájt a lábam. Este jött Boki, beadtuk a szurit. Rájöttünk Dodieval, hogy ha én csípem össze a  bőröm, akkor nem vernyákolok, hanem jobban kibírom, így azóta így csináljuk. Hajnali négyig (óraállítás szerintem háromig) beszélgettünk, és én nagyon hirtelen aludtam el.
Ma sétáltunk Bokival, nem túl nagy távolságot mentünk, mégis nagyon elfáradtam és a végére már éreztem a lábam. Annyira, hogy egész este már csak feküdtem és jegelni is kellett, mert újrarakni a fáslit meg a rögzítőt. Most kicsit jobb, nem fáj annyira, de azért fáj.

Azt hiszem most jön majd az az időszak, amikor haragudni fogok magamra, mert nem úgy működöm, ahogy szeretnék. Például csak egyesével tudom venni a lépcsőfokokat.:(

Yoo hooo Yoo hoooo

Ma reggel volt varratszedés. Bementünk a húgommal a kórházba, ahol összefutottam a másik csajjal, aki szarabbul járt, mint én, mert neki még 5 hét a rögzítő.
Szóval reggel 7-es busszal és 212-vel felmentünk és ott vártunk és vártunk és vártunk. Aztán a Nórit bevitték, mi meg a Bogival csak vártunk és vártunk. Aztán engem is bevittek. Mosolyogva mondtam meg kérdeztem mindent, hogy meddig lesz még rajtam (négy hét MÉG és három hétig még egyenes lesz a lábam...) mikor érheti víz, mikor szedhetem le, meg ilyenek. DE már nem kell mankózni. Persze este még használom, meg ha messzebb megyek, akkor használni fogom, de azért ha lehet, akkor nem. Borzasztó jó érzés volt ráállni a saját lábamra! MENNI, úristen én ennyire még sose örültem annak, hogy tudok járni! És gyönyörű idő is volt, olyan igazi kirándulós-sétálós-bringázós őszi idő. Jaj nagyon kis boldog voltam. De tényleg. Én ilyentől nagyon kis boldog leszek.
Aztán délután aludtam egy sort, aztán jött Dodie és baromi ügyesen beadta nekem a vérhígítót. Nem is fájt, csak vérzett utána. Szerintem neki is a bátorság kellett, meg nekem is. Még nevettünk is utána, hogy ÚRISTEN EZT HOGY???
Aztán jött Minc is és tökjól elvoltunk és kellett már.

Csak nagyon nagyon elfáradtam a mai napban. Ma kétszer is jegelni kellett a lábamat, és bár még alig múlt este 11, nemsokára aludni fogok azt hiszem.