Oke, ez hogy ket hete el vagyok zarva a vilagtol, kezd az oruletbe kergetni. Kezd megint "enigazabolsenkineksevagyokfontos" hangulatom lenni, pedig tudom hogy ez egy baromsag. Tudom hogy fontos vagyok es szeretnek. Tudom hogy Bokinak is fontos vagyok es szeret. Utoljara Genovaban ereztem ilyet, amikor sokig senki se volt online. Annyira szeretnek jonni-menni es csinalni a dolgokat es nem tehetem es ettol, meg a fejfajastol meg a sebfajastol es a napfeny hianytol kezdek bekattanni es vinnyogos hisztis picsava valni es ilyenkor nem szeretem magamat. Ma reggel addig jutottam, hogy elkezdtem sirni valami tok atlagos dolgon. Nem akarok ilyen lenni. Nem akarok senki terhere lenni azzal hogy allandon rairok,csak egy apro visszajelzest kapjak, hogy tudjak hogy letezem. Nehez most ez es a jovoheten meg mindig itt vagyok es a nyomorek verhigitot es adni kell meg 7 napig es mar faj a hasam tole es erzekeny. Istenem ha egyszer tulleszunk ezen en komolyan megunnepelem...
1 megjegyzés:
babám nem csak a hasadba lehet adni, hanem bárhova!!! comb, felkar, bárhol felszívódik. Én a felkaromba adom és a nővérek is oda adták a kórházban. Ülj ki az erkélyre napozni, vegyél fel valami biztonságos papucsot, délben nincs annyira szar idő és menj sétálni. Átmennék de hogy? :))))
Megjegyzés küldése