A mai napomat nagyban meghatározta egy kullancs, akit reggel vettem észre a hasamon. Nem voltam tőle túlzottan boldog, főleg, hogy nem sikerült kiszedni és beszakadt a feje neki. Na gyors telefon Ádámnak,aki nem vette fel, majd írás Tündének, hogy most mi a jó istent kell csinálni? Majd hívtam a házidokit, hogy hova menjek én ezzel.
A Fehérvári úti rendelőben elküldtek a bőrgyógyászatra, ahol majdnemhogy kiröhögött a nő, hogy ott állok pánikolva, hogy mit kell tenni. Hát hagyjam majd kijön, akkor van baj, ha piros kör kezd körülötte lenni. A gond az egyébként, hogy pont a nadrágkorcnál van, és mivel sokat piszkáltuk, ezért most ott nekem kicsit fájdalmas.
Hazaérés után, prüntyögtem itthon, megdicsértem a Szedert, mert jól viselkedett, nem pisilt-kakilt be,semmi olyasmit nem művelt, amit nem szabad neki.:)
Majd bringára pattantam, és irány Dru, hogy segítsek neki, mert ZH-t kellett írnia és nem volt kire bízni addig Blankát. Nagyon régen fogtam a kezembe ilyen icipici embert. Mindene pici és olyan kis tökéletes. De amikor elkezdett sírni, komolyan megijedtem, hogy úristen ilyenkor mit kell csinálni?Emlékszem anno Noyánál is a frászt kaptam hasonló helyzetben. Egy nagyobb gyereket már meg tudok nyugtatni, de az ilyen picikékkel még gondban vagyok.
Aztán olaszóra volt, ami tökjó volt szerintem, egész sok mindent tudtam mondani olaszul, meg Edina munkatársa is sokat segített. Azért még parázok ám, nem kicsit.
Hazafele is végig tekertem a Batyiig (ja odafele Batyi-hengermalom kb. 20 perc alatt megvolt),és közben néztem a várost és azon gondolkodtam, hogy milyen piszok szerencsés vagyok, hogy itt élhetek, mert ez egy gyönyörű város, és soha többé nem akarok hosszabb ideig máshol élni. Mert Budapestnek is megvannak a maga színei (főleg naplementekor) meg a hidak, a Duna, a Parlament, a Vár, a Gellért-hegy, minden olyan nagyon szép itt.
Ha majd nagyon elkeseredem, emlékeztessetek erre, hogy mennyire szeretek itt élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése