Rájöttem, hogy nem írtam ám a szóbeliről. Pedig esküszöm akartam, csak annyi minden más járt a fejemben.
Szóval múlthét kedden felpattantam a bringámra, és kitekertem szépen a BME-hez szóbelizni.Rohadtul ráizgultam a dologra, talán az érettségi-óta nem izgultam ennyire. Akkor annyira leblokkoltam,életemben először, hogy azt se tudtam, hogy József Attila fiú-e vagy lány, pedig a kedvenc tételem volt. Előttem bement egy pasi, mikor kijött kérdeztem tőle, hogy amúgy mit kell bent csinálni? Mondta, hogy nyugi, beszéljek magamról, aztán lesz két kép az egyikről beszéljek és aztán egy szitu. Ok, a szitu menni fog.
Bementem, előadtam, hogy ki vagyok, honnan, mit csináltam eddig, merre jártam, mit csinálok most, beszélgettünk a futárkodásról (végre tudom, hogy mondják olaszul), aztán jött a két kép. Na amikor megláttam, hogy az egyik a környezetvédelem, majdnem elnevettem magam. Az egyetlen olyan tétel, amiről megszólalni se tudnék, így a jövőről beszéltem inkább.Hogy a képen szereplő pasi utazni szeretne autóval, be a világot, a világ csodáit megnézni, extrém sportolni meg ilyenek, és hogy én mit várok a jövőtől. Aztán olaszul kellett bankszámlát nyitni. Az tényleg ment, mert a párbeszédekben egész jó vagyok. Érteni mindent értettem, egy dolgot nem hallottam rendesen, akkor mondtam is, hogy elnézést de nem hallottam rendesen, és megismételték. Nagyon kedvesek voltak és nagyon pozitív volt, ahogy viselkedtek velem. Remélem, hogy meglesz, mert félek tőle, hogy nem. Még 4 nap mire kiderül.
Utána felcsörgettem mindenkit, és Mírranddal olyan sokat beszélgettem, hogy elsétáltam a BME-től a Tímár utcáig.
Mostanában sokat sétálok így. Csak legyen megint kicsit melegebb.
Tegnap meg gyereknap volt nálunk.:)
Belegondolva egészen sűrűek a napjaim egyébként. Aminek örülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése