Olasz utan ultem a metron es bambultam ki a fejembol. Felszallt mellem egy srac, akinek a ladajaban, amit cipelt, krumpli, banan es valami csontos hus volt. Mar epp azon filoztam, megkerdezem mit fog fozni, amikor megkerdezte, hogy kelenfoldig megyek-e es ha igen, szabad velem beszelgetni? Mondtam neki, hogy persze nyugodtan. Elkezdett valami orszagromlasrol beszelni, majd eljutottunk oda, hogy en tanitok. Erre mondta, hogy tisztel erte, ha hivatasbol csinalom, de a jelenlegi iskolarendszer pocsek es nem figyel az egyenre es mindenkit egyformava akar tenni. Nem probaltam meggyozni, mert amugy is leszalltunk, hogy nem teljesen van igaza. Elkoszont, hogy orul, hogy talalkoztunk. Sajnos nem kerdeztem meg mit fog fozni a kosara tartalmabol. Az jutott utana eszembe, hogy milyen ritka, hogy az emberek csak ugy beszelgetni kezdjenek az utcan vagy a bkvn. Mindenki konyvbe, ujsagba, a telefonjaba bujik. Pedig szerintem tok erdekes dolgokat lehet megtudni ilyenkor. En szinte mindig szivesen beszelgetek idegenekkel, nenivel a postai sorbanallas kozben, bacsival a varoban, fiatal csajszival a buszon. Azt hiszem ez latszhat is rajtam, mert mindig megtalalnak az emberek es csak mondjak es mondjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése