Biztosan nagyon sokat fogok meg errol az egeszrol irni es altalaban ekezet nelkul, mert felalomban vagy utazas kozben jon ram az irhatnek. Igazabol csak ugy irnek rola, hogy miken filozom ezzel az egesszel kapcsolatban. Erdekesek a reakciok peldaul. Tobben kerdeztek, hogy megverjek-e. Nem hiszem hogy hasznalna es most mar ugyis mindegy. Ez nem egy visszacsinalhato dolog. Azt az embert, akibe beleszerettem, akivel a vilagot bejartam volna, akivel ejszakakat beszelgettunk at, ugysem kaphatom vissza, mert mar nem letezik. Szamomra nem. Tudom, hogy letezett, aztan eltunt valahol es magaval vitt valamennyit belolem, de az en dontesem volt, hogy nekiadom azt a reszemet. Sokan nem hiszik el nekem, de teljesen tisztaban voltam vele mibe vagok bele. Mik a veszelyei es mik lehetnek a lehetseges vegkimenetelek. Ami tortent, nem a legrosszabb, ami tortenhetett. Sokkal csunyabban is megtiporhattuk volna egymas lelket. En nem tagadom, hogy en is bantottam ot. Igaz sokkal kevesebbet es sokkal maskeppen. Rohejesnek hangozhat de sokat tanultam tole es magamrol mellette. Nem tudom o tanult-e tolem barmit is. Nagyon remelem, hogy igen. Nem bantam meg. Egyaltalan nem. Igen, persze sajog az utes helye, de nem verzik. Igen foglalkoztat es foglalkoztatni is fog meg sokaig, hiszen nem csak a pasim, a baratom is volt, sot sokkal tobb annal. Amikor rajottem, hogy tobbet gondolok rola, mint baratrol,azt irtam a naplomba, hogy olyan mintha a masik felem lenne, es tenyleg igy gondoltam. Pontosan tudtam, ereztem ha valami baj van, ha hazudik nekem vagy csak fullent, ha boldog. Ezert mondtam neki mar az elejen, hogy ra fogok jonni ha megcsalna vagy ha mar vege van. Erezni fogom. Azt hiszem o se vette ezt komolyan. Pedig szamtalanszor elmondtam. Nagyon kivancsi lennek ra hogy az o konyveben mi van a kovetkezo fejezetben. Mert a sajatomat sejtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése