Az elso nonapi emlekem az, hogy apu egy csokor hóviraggal ebreszt. Ameddig otthon laktam, minden evben kaptam viragot. Arra is emlekszem, amikor talan negyedikben a fiuk viragot hoztak nekunk es lesegitettek a kabatot es kinyitottak az ajtot es talan mintha csokit is kaptunk volna, ok pedig borzaszto buszkek voltak magukra, hogy ferfikent viselkedhettek es ugy is kezeltuk oket. 10 evesen egy nap a vilag. Volt aki kesobb is megtartotta a jo szokasat, amit ezen a napon tanult. En szeretem a nonapot. Nekem nem a csicsat jelenti es nem azt hogy kifogasoljam hogy az ev tobbi napjan miert nem ennyire figyelmes. Pontosan tudom a nonap eredrtet es igazabol rem szomorunak tartom, hogy a csapbol is az folyik most hogy minek, hiszen ne csk egy napra es hogy a bantalmazott nok es a bantalmazott gyerekek es milyen alsagos unnep ez bla bla bla... ennyi erovel akkor semmilyen unnepet ne tartsunk mert minek. Persze lehet, hogy en vagyok tul jo helyzetben, pedig iden csak a diakjaimtol kaptam viragot, de az nagyon jolesett. En azt gondolom kellenek ilyen napok. Kell gyereknap, nonap es igazabol ferfinap is kellene, ahogy apak napja es anyak napja is van. Mert kellenek az unnepek ahhoz, hogy ne bolonduljunk bele a hetkoznapokba. A viragcsokrot, amit diakomtol kaptam kiszaritom es ajtodisz lesz belole a valentinnapi csokrommal egyutt es ha ranezek, akkor mindig lesz okom mosolyogni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése