Hol volt hol nem volt....
Minden mese így kezdődik nem igaz? Azok is, amik jól végződnek és azok is, amik nem.
Szóval hol volt, hol nem volt, volt egyszer valamikor régen egy királylány. A királylánynak sok barátja volt, sok mindenkivel játszott, nevetett mosolygott. A kastélyába bárkit beengedett, szívesen látott. Volt egy vándorló varázsló, aki csak úgy betévedt a kastélyba, és elvarázsolta a királylányt. A királylány megbízott benne, sok-sok éjszakán át beszélgettek egymással, és a királylány lassan ráébredt, hogy beleszeretett a vándorló varázslóba, hogy fontosabbá vált neki saját magánál is. De a varázsló akkor másképp döntött, és a királylány elengedte őt, és onnantól szomorúan sétálgatott a virágoskertjében, vagy ült az ablakban egy pici reménnyel telve, hogy a varázsló egyszer majd visszajön. Becsukta a vár kapuit.
Amikor a varázsló újra megjelent, összetörve, elesetten, akkor a királylány, félve ugyan, de ismét elkezdett bízni benne. Segíteni neki, megpróbálta a lehetetlent, a lelket, amit elvettek a varázslótól, visszaadni neki. Ült vele nap-nap után a kastélyban, hallgatta, beszélt hozzá, nagyon sokat sírt, de mivel szerette, ezért nem adta fel. Sok dolog történt velük, sok szép és sok kevésbé szép dolog is.
A királylány egy nap azon kezdett gondolkodni hogyan tovább, hiszen az utóbbi időben sokat bántották már egymást. Van-e értelme annak, hogy a varázsló a kastélyban lakik? Akar-e ott lakni egyáltalán?
S amikor megkérdezte a varázsló nem akart már ott lakni.
S a királylány elengedte ismét, és újra becsukta a kastély kapuit, de most már nem ül az ablakban, nem várja vissza a varázslót. Csak szomorúan sétálgat a virágai között, ameddig nem érkezik valaki, aki méltó arra, hogy a kedvéért újra kinyíljanak a kastély kapui.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése