Most már be merem vallani, hogy rettentően féltem ettől a hétvégétől, hogy nem fogok tudni mihez kezdeni magammal és csak ücsörögni fogom és nézni, ahogy a többiek jól érzik magukat. Több mint egy éve nem voltam MTTsekkel több napos rendezvényen. Tényleg tartottam tőle, hogy milyen lesz.
De jó volt. Sőt nagyon jól éreztem magam. Rég nevettem ennyire sokat egyszerre, szinte folyamatosan mosolyogtam valamin, meg nagyon nagyon sokat nevettünk, olyanokkal is, akikkel előtte még sosem beszéltem. Persze ehhez azt hiszem az is hozzájárult, hogy igazán ismeretlen ember számomra nem volt, a nevét mindenkinek tudtam, és olyan se, akivel valami el nem rendezett konfliktusom lenne, és hát a többséggel együtt szerveztem már ezt vagy azt. Jó volt ülni a kályha körül és röhögni azon, ahogy Csaszi üvölt, jó volt együtt aludni másokkal egy szobában, hahát játszani, közösen vacsorázni és reggelizni, és mosolyogni sokat.
Olyan volt, mintha egy nagyon nagyon hosszú út után hazaértem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése