Non c'é fuoco

"Kedves Mindenki!

Geri alant megkerdezte, maradok-e a csapattal vagy nem. Igazabol mar februarban megirtam egy igen hosszu levelet arrol, miert nem maradok, de azt megsem teszem be ide, mert felesleges lenne.

Roviden annyi, hogy sem kedvem, sem idom, sem penzem nem lenne arra, hogy maradjak.
Illetve a csapat mar regen elment egy olyan iranyba, amivel nem tudok es nem is szeretnek kozosseget vallalni.

Nem mondom, hogy banom ezt a bo ket evet, mert nem banom. Voltak nagyon jo reszei. Sokat nevettem es tanultam itt.

Azt tovabbra is fenntartom, hogy ha lesz olyan esemeny, amire szerintem johettek, meg fogom keresni a csapatot.

Tovabbi sok sikert nektek!

Maradok tisztelettel: Rabyn"

Ezt a kis bejegyzest irtam a CPs csoportba. Egy ujabb korszak lezarult, es egyaltalan nem banom.

Most ugyis masra fogom hasznalni a szabad energiaimat. Ha ugy alakul, akkor mttzni sem fogok tudni annyit, mert mas dolgom lesz. Ezt meg nem akarom elkiabalni, nehany embernek mar mondtam, es drukkolast kerek.

Valahol jo, hogy anno februarban megirtam azt az 5 oldalas levelet, amit fent emlitettem. Kiadtam magambol a duhomet es igy sokkal kevesbe banto uzenetet tudtam irni. Nem szeretem felegetni magam mogott a hidakat.

Provare

Egyszer egy okos ember azt mondta, az ut az ajtod elol indul, ki tudja merre kanyarog majd?

Nem tudom pontosan igy van-e az idezet, felig alszom meg. Nehezen kelek koran reggel, de ma muszaj volt. 

Kaptam egy linket hetfon es a "jo hat megprobalom" alapon elkuldtem ra az oneletrajzomat. Ma proba-szerencse alapon interjura megyek.

Vivodtam egy ideig, mert szeretem a kolykoket, kedvelem a kolleganoim egy reszet, jol kijovok a kozvetlen kolleganommel.

Es ennyi. Mas pozitivuma nincs a munkahelyemnek. A kolykeim jovore felsosok lesznek. A kolleganommel vagy egyutt hagynak vagy nem.

Elmondtam neki tegnap. Azt mondta, o is nezte es o is gondolkodik, hogy elmegy, mert ami itt megy az idegorlo.

Most mar csak az a kerdes, leszek-e eleg jo ide.

En szeretnem. Kihivas is es ha itt megallom a helyem, akkor barhol.

Update1: multhet szerdan egy oran at beszelgettem az interjuztatoval. Beszeltem a szakmamrol, a hobbijaimrol, Olaszorszagrol, Tolkienrol, sokmindenrol. Mar akkor be akarta hivni az igazgatot, de nem volt bent. Delutan jott egy e-mail, hogy probaorara varnak, menjek be megbeszelni a dolgokat es megismerni a csoportot. Hat en brutal boldog lettem ettol. Ezek szerint valamit jol csinaltam.
 

Update2:

Kedden megvolt az oralatogatas, es megbeszeltuk mit es hogyan tervezek. Egy fel pillanatra az igazgatoval is talalkoztam. Onnantol viszont olyan feszult es ideges voltam csutortok reggel fel tizig, hogy mindenre robbantam. Kiabaltam Bokival, a gyerekekkel, hisztis es nyugos voltam, beszoltam embereknek, es alig aludtam valamit. Pedig az ora vazlata mar akkor a fejemben volt, amikor kileptem az iskolabol. Aztan szerdan meg nyomtattam es fenymasoltam es fenymasolot kerestem es ott is nyomtattam es szerda ejjel alig aludtam.
Aztan csutortok reggel, 8:00-kor megszunt az idegesseg. Elindult az ora es en ismet nem lattam a felnotteket a teremben (ig, egy tanito, akinek part keresnek, az osztalytanito, az interjuztato, meg az isk.pszichologus) csak a gyerekeket. Csak az volt nekem a fontos, hogy ok elvezzek az orat, hogy jatszunk, hogy mosolyogjanak es nevessenek sokat.
Utana volt megbeszeles es engem ennyit meg soha nem dicsertek a zarotanitasom ota. Fejlesztendonek a dicseret adasat emeltek ki, de rogton mondtam,hogy a negyedikeseknek ennyi is eleg es en ehhez vagyok szokva. Mondtak, hogy latjak es nem is baj.
Utana kerdeztek meg a szulokkel valo kommunikaciorol, szoba hoztam a Balazst, Tolkient az mtt-t a taborokat, szoval sok-sok mindenrol volt szo. Azzal koszontek el, hogy megneznek meg masokat is, de mindenkepp hivni fognak. Most a hivast varom majus elso heteben. Aztan majd megltajuk.

Update: SIKERUL!!
Ur isten el sem tudom hinni. Sikerult.

Update4: matekot fogok tanitani masodikban. A Joistennek aztan van humorerzeke:)))

Fare amicizia

Tegnap este volt egy erdekes beszelgetesem a baratkozasrol, ahol megkaptam, hogy en nem baratkozom.
Azota is ezen filozom es nem teljesen erzem igaznak a vádat, de nem is ez a lenyeg.
Amiota elek, mindenhol azt hallottam vissza magamrol, hogy nyitott ember vagyok, kedves, baratsagos, es annak is tartom magam. Ha nem erdekelnenek az emberek, akkor nem beszelgetnek veluk, meg felszinesen sem.
De. Es itt ez egy fontos de. Nekem keves baratom van. Keves ember van, aki felhivnek az ejszaka kozepen, hogy assuk el vagy egessuk el a hullat. Ezeket az embereket is evek ota ismerem, evek ota a barataim.
Nagyjabol harom eve nem adom olyan konnyen a bizalmamat, mint elotte. De ez szerintem nem baj. Es persze, vannak tavolabbi baratok, ismerosok, haverok, es a barataimmal is mind mas es mas az, hogy kivel milyen az a barati viszony. Mas a baratsagom Balazzsal, aki a vilag masik felen el, mas Mikivel, akivel egyutt elunk meg egy ideig, megint mas mogyival es megint mas Dodieval vagy Mirranddal vagy Narbbal vagy sorolhatnam tovabb.
Egyik baratommal sem ugy lettunk baratok, hogy na most uljunk le es beszelgessunk, hanem tevekenyseg soran. Taborban, egyutt dolgozas alatt, vagy valami hasonlo. Evek ota Boki volt az elso ember, akit meg akartam ismerni, de ha o nem lett volna vevo arra, hogy ranyitok facebookon es nem tortenik meg a csoda, hogy rogton el tudtunk kezdeni beszelgetni, akkor most nem aludna itt mellettem. A direktbe ismerkedes nekem sosem ment jol.
A masik, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy probalkoztam en uj baratokat talalni, de nem sikerult. Abban a pillanatban, hogy Thereonnal szakitottam, vege is lett a felem iranyulo baratkozasnak is.
Es ha en egyszer megegtem magam, akkor nagyon nehezen nyulok ujra tuzbe. Ha egy emberben nagyot csalodok, utana kevesebb a bizalmam a tobbi ember fele is. Lehet, hogy ezzel emberekez vesztek el, akikkel akar puszipajtik is lehettunk volna, de azt gondolom, hogy azok,akikkel ez a lehetoseg fent all, azok a puszipajtijaim lesznek elobb-utobb ha a sors igy akarja.

Chiachiarare nel buio

Erosen kopik az olaszom es ennek nem orulok.
De most nem errol akartam irni, hanem arrol, hogy milyen nagyon fognak nekem hianyozni az esti beszelgeteseink a sotetben. Amikor megvaltjuk a vilagot, vagy, amikor a munkajat magyarazza, vagy amikor mind a ketten kiakadunk az adott house of carsd reszen, vagy amikor a lelkunket beszeljuk meg vagy amikor fogalmam sincs mirol beszel csak hallgatom a mellkasan fekve es tudom, hogy nem fogom tudni mirol volt szo, de csak beszeljen, mert szeretem hallgatni a hangjat es szeretek ugy elaludni, hogy o beszel en meg csak hallgatom.

Nem tudom megmondani, miota beszelgetek a sotetben, elalvas elott. Szerintem, amiota beszelni tudok. Ilyen sotetben beszelgetesekkor nyilik meg az ember a legjobban, mert a masik nem latja az arcat, de megis ott van. Ilyenkor lehet a legjobb fantazia jatekokat jatszani, mert a latas, mint olyan kikapcsol es sokkal konnyebb elkepzelni barmit.

Sotetben az egesz vilag, egeszen mas lesz.

Babák

Lassan tenyleg mindenkinek csaladja lesz, es azon gondolkodtam, mitol fugg az, hogy egy kisbaba milyen.
Ahogy elnezem a barati koromet, azt vettem eszre, hogy ott, ahol mind a ket szulo akarta, es varta a porontyot, mintha kevesebb lenne a problema, mint ott, ahol nem igy volt.
Vagy csak, mivel ketten vannak ra, konnyebben viselik az anyukak is a terheket es kevesbe faradnak el.
Nezem a sok kis porontyot es a szuleiket es annyi minden latszik ugy is, hogy nem mondjak ki. Ott ahol vartak a babat, mintha nyugisabb, kevesbe problemasabb lenne az egesz. Ott ahol, a szulok kozott problemak vannak, a gyerek is nyugosebb hisztisebb, tobbet sir, nehezebb vele.
Ez persze kesobbre is igaz, hogyha anya es apa kozott valami gond van, az meglatszik a gyereken is. Akkor is ha zart ajtok mogott veszekednek.

Olvastam egy cikket arrol, miert nem szabad a gyerek elott veszekedni.
Hogy mennyit arthat es mennyire rosszat tesz a kis lelkenek.
Nem tudom. Szerintem rosszabb az ha fojtott hangon veszekszunk es a gyerek csak a feszkot erzi, mintha kiuvoltozzuk magunkat aztan rohogunk rajta egy jot kesobb.

Aztan az is eszembe jutott, hogy olvasaltam egy cikket a Pikler Emmi modszerrol es hogy mennyire szimpatikus volt. Hogy anya nem a gyerek rabszolgaja, hogy hagyja a kolykot egyedul lenni, mert a pici babanak is kell neha az, hogy ne logjanak rajta.
Egyszer tuti elolvasom az egesz konyvet a temaban, mert a cikk alapjan azt hiszem ez all hozzam a legkozelebb.

Aztan olvastam Downos babakrol es azon filoztam, vallalnam-e ha Downos lenne. Azt hiszem, ha csak az, akkor igen. Mert egy downos embernek van lehetosege az onallo eletre. Azt hiszem nekem ez az egyik legfontosabb. Hogy a gyerekeim majd kepesek legyenek az onallo eletre es ne kelljen kotelezo modon masokra szorulniuk.

Ezt pedig, hogy onalloak legyenek, mar egeszen pici korukban el kell majd kezdeni. Peldaul azzal, hogy amirol tudom hogy kepesek ra, ne csinaljam meg helyettuk. Hogy mindig meghallgassam oket. Hogy megtanuljanak varni. Hogy megtanuljanak kuzdeni valamiert es ne adjak fel.

De hat erre nagyon jo kis peldakepek vannak a csaladban. Kezdve a dedszuleikkel nagyszuleikkel, es hat se en se Boki nem az a felados fajta.:)

É finito

Szóval ùgy jó 15 éve kezdett el fájni a térdem. Mondták, hogy lùdtalp, meg járashiba, aztan eljutottam a budai gyerekkórházba dr.Körmendihez, aki megműtött és azt mondta, hogy hát kb.10 évet jósol neki, akkor, ha a helyzet nem változik, el fog szakadni a szalag. Bringáztam sokat, ahogy mondta, és reménykedtem. Talán az a három évvel ezelőtti bringás baleset, talán a túra a CinqueTerran indította be a folyamatot, nem tudom. Azt tudom, hogy tavaly májusban azt hittem eplusztulok, úgy fájt.
Nem tudom, hogyha Boki nincs, belevágok-e a műtétbe. Biztosan, csak nem így. Rengeteg erőt adott nekem az, hogy ő mellettem volt végig. Hogy a családom, a barátaim mellettem voltak. Erőt adtak a diákjaim és a tudat, hogy jobb lesz. Jobbnak KELL lennie ezután.
Amikor megbeszéltük az orvossal a mùlthèt csütörtököt, nagyon féltem. A fájdalomtól, attól, hogy mi lesz, hogy fogom bírni megint. Eljött velem az öcsém és ez sokat segìtett. Tényleg hip-hop kint volt a csavar. Az utolsó nagy feladat a mai varratszedés volt.
És ezzel vége.
Most könnyűnek érzem a lábam és a térdem és nem fáj, nem feszít, nem nyom, nem mozdul nehezen. Rá tudom helyezni a teljes testsúlyom, tudok futni es tudok szabadon mozogni.

Nagyon is megérte ez a bő fél év.
Nagyon is.

Scioppero

Most nem tudom megnezni a szotarat, hogy igy irjak-e de azt hiszem igen, hogy sztrajk.
A tegnapi tuntetesen bejelentettek hogy sztrajkolni fogunk.
Remelem tenyleg fogunk. Nekem mondjuk az jutott eszembe, hogy addig hova rakom a gyerekeket, de majd megoldom valahogy. Biztos lesz kollega, akire rabizhatom. Vagy felajanlom hogy ameddig a tobbiek sztrajkolnak en figyelek az osszesre.
Kerdes, hogy a munkahelyemen ez mennyire mukodhet. Eleve nem igazan ert egyet a fonokseg ezzel az egesszel. Nem tudom miert. Anno ertekezleten azt mondtak majd elmulik ez is.
Talan feltik a fenekuket, amit meg is ertek. A tobbsegnek csaladja van.
Csak ne ereznem hogy aki viszont kiallna ezert, azt akadalyozzak.
En aznao helyettesitek, tudtommal.
Szeretnek ebben reszt venni, de okosan kell csinalnom. A sajat osztalyomat kivihetnem magammal de nem veluk leszek.
Hat majd meglatjuk.
Mindenesetre remelem most tenyleg elindult valami es jobb lesz minden.

Un anno fa

Ha egy evvel ezelott nekem valaki azt mondja, hogy most boldog parkapcsolatban leszek egy olyan ferfival, aki szeret engem es aki hagyja, hogy szeressem, es akivel lehet tervezgetni, hat en kirohogom.
Egy eve annyira nem biztam volna senkiben sem, hogy az felelmetes. Egy eve vegigbogtem egy ejszakat, es vegig gondolkodtam, hogy mi legyen.
Egy eve ejjel mogyinak irtam meg a dolgokat, aztan irtam a hugomnak, hogy jojjon at es ne nevessen ki.
Egy eve latott Miki eloszor sirni, es nagyon nagy szuksegem volt akkor az olelesekre.
Egy eve azon gondolkodtam, hogyan tovabb. Mit fogok csinalni.
Egy eve oriasit csalodtam egy emberben, akire korabban az eletemet is rabiztam volna.
Egy eve lezarult egy kokemeny korszaka az eletemnek.
Egy eve megfogadtam, hogy amit hoz az elet azzal elni fogok. Ha ez egyejszakas kalandokat jelent, akkor azzal, ha mast akkor azzal.
Egy eve nagyon boldogtalan voltam.

Akkor nem hittem el, csak tudtam, hogy jobb lesz minden. Tudtam, hogy jo dontest hoztam, ha nehezen is. Tudtam, hogy ennek igy kellett lennie.

A kovetkezo harom honapom arrol szolt, osszeszedjem magam. Minden reggel panikroham. Minden este ajulasig huztam magam, hogy almok nelkul aludhassak. De, ahogy Genovaban, marciusban, most is tudtam, hogy en mindent megtettem, en jobbat erdemlek es el fog jonni. Az tartott eletben, hogy dolgoztam, es a csaladom es a barataim. Hogy volt miert felkelni reggel. Celjaim voltak, aztan lett romai repjegy es szepen lassan kezdtem helyrejonni. Rengeteg srac keringett akkor korulottem es nekem nagyon jolesett, hogy flortolnek, udvarolnak, kedvesek es figyelmesek velem. Nem akartam senkitol semmit. Nem akartam bantani masokat, mert akkor csak arra lettem volna kepes, hogy a sajat fajdalmamat atontsem a masikba. Nem lett volna jo.

Aztan... A sztori tobbi reszet mar ismeritek. 9 honappal ezelott, egy meleg nyári estén ültünk a Gellért hegyen, néztuk a varost, es Boki megcsokolt. En meg boldog voltam. Nagyon nagyon boldog. Mert tudtam, hogy ot nem fogom bantani, hogy nem kell felnevelnem, nem nekem kell majd mindig a felnottnek lenni. Hogy talan ra vartam.

Es most boldog vagyok. Boldog vagyok amikor almaban hozzam bujik, amikor rohogve jatszunk ejszakaba nyuloan, amikor megbeszeljuk a problemakat, amikor a terveit hallgatom, amikor viragot kapok vagy a reggeli habos kavet.
Amikor varom haza.

Most jo nekem. Nagyon jo.
De ahhoz, hogy mindezt ertekelni tudjam, es megbecsuljem, kellett az a masfel ev, amit egy evvel ezelott lezartam.

Tutto bene

Tegnap ilyenkor azt kivatnam legyen mar ma ilyenkor, mert tulleszek rajta.
Bementem a korhazba, kitoltottuk a papirokat, aztan a megjott ocsem es nem sokkal kesobb hivtak a mutobe. Na kb.ott kezdtem el bogni, amikor felfekudtem az asztalra, kozben a Mutyurt szorongattam meg nyomorgattam. Mondtam az aszisztens neninek meg az apolo bacsinak h ne haragudjanak mert sirok es sajnalom, nagyon nagyon sajnalom. Ez a stressz meg a tu fobia miatt van. A doki ugy adta be az erzestelenitot, hogy nem is fajt. Csak szurt. De persze sirtam, es nyoszorogtem. Aztan megvartuk mig hat es elkezdtek ott mindenfelet csinalni en meg hirtelen megnyugodtam. Szoltak, amikor a csavart vettek kifele es mondtam, hogy ahh ez legalabb ismeros fajdalom, ilyen, ha raterdelek veletlenul. Nevettek ok is, en is. Pedig fajt. De valahogy ha a szuras megvan, onnantol konnyebb. Nem is sirtam tovabb. A vegen a dokibacsi meg is dicsert es mondta, hogy ezt a csavarkivetel dolgot sokkal nehezebben viselik masok, en meg mondtam neki, hogy a tuszuras utan en mar barmit. Nekem az a kritikus pont. Van aki a pokoktol fel, en a tuktol. Ennyi.

Megkaptam a csavart.:) es mindenki nagyon kedvesen bant velem es nagyon kedvesek voltak vegig es ez nagyon nagyon jolesett. Holnap kotescsere, aztan egy varratszedes jovoheten es vege van.

Abitare insieme

Akartam bejegyzest irni arrol, hogy milyen egyutt lakni, de valahogy nem megy.

Mert azt az erzest nehez leirni,amikor minden este mellette alszom el es minden reggel mellette ebredek. Amikor habos kavet csinal nekem, amikor mar ugy vasarolok a boltban, hogy tudom o minek orulne es az is bekerul a kosarba, amikor egyutt szaradnak a ruhaink a fregolin, amikor csak ulunk a fotelban es diablo3zunk, amikor ugy nezunk valamit, hogy en a kanapen, o az agyban fekszik es csak a kezunk er ossze es az is eleg, amikor reggel bezarom az ajtot es amikor este komolyan igenybe veszi a lockpick tudasomat a bejutas (a bejarati ajto mindig mashogy nyilik).

Szoval felsotolhatom ezeket, de ez nem irja le, azt, amit erzek.

Hogy milyen jo.