A jó beszélgetések

Ma elmentem Orsieval és Mirranddal beülni valahova. Nagyon ritkán ülök be valahova, pedig nagyon szeretek egy tea, kávé vagy cider mellett beszélgetni az életről. Rettentő jó volt velük beszélgetni mindenféléről. Odakint nagyon hiányoztak ezek a beszélgetések. Amikor tudod, hogy a másik figyel rád, és te is figyelsz rá, és olyan dolgokról beszélgettek, mint utoljára kamasz korotokban, csak most sokkal komolyabban lehet és közben mégis komolytalanul.
Aztán lesétálni a ráday-margithíd távot és közben még tovább beszélgetni és szőni a szót.
A vicces meg az volt, amikor mondtam Orsienak, hogy üljön már fel a csomagtartómra és legurulunk a hídról, mert akkor tuti elérjük a hévet. S tényleg. És vicces volt, ahogy ült mögöttem, és gurultunk és nevettünk.

Szeretek nevetni, akármikor szeretek nevetni. Nevetni és mosolyogni, és megint nevetni. S közben arra gondolni, hogy nevetni jó. Mert ezeket a nevetős pillanatokat soha senki sem fogja elvenni tőlem. Ezek azok az esték, amik mindig meg fognak maradni. A nevetős esték.

Vannak sírós esték is az emlékeim között,de sokkal kevesebb. Azokat is szeretem persze, mert kellettek és kelleni fognak majd még a jövőben is, de a nevetős esték jobbak. Mindig feltöltenek, mindig erőt adnak ahhoz, hogy folytatni tudjam, hogy ne adjam fel.

Mert feladni sohasem szabad. Küzdeni kell, és akkor lehet győzni is, és ha valaki győztes, akkor már tud segíteni másoknak is győzni. Mert én szeretek segíteni másoknak, és akarok segíteni azoknak, akikről úgy gondolom megérdemlik, hogy segítsek nekik.

Akkor is, ha sosem kérték.

Köszönöm ezt az estét nektek csajok!