Felig alszom

Biztosan nagyon sokat fogok meg errol az egeszrol irni es altalaban ekezet nelkul, mert felalomban vagy utazas kozben jon ram az irhatnek.  Igazabol csak ugy irnek rola, hogy miken filozom ezzel az egesszel kapcsolatban. Erdekesek a reakciok peldaul. Tobben kerdeztek, hogy megverjek-e. Nem hiszem hogy hasznalna es most mar ugyis mindegy. Ez nem egy visszacsinalhato dolog. Azt az embert, akibe beleszerettem, akivel a vilagot bejartam volna, akivel ejszakakat beszelgettunk at, ugysem kaphatom vissza, mert mar nem letezik. Szamomra nem. Tudom, hogy letezett, aztan eltunt valahol es magaval vitt valamennyit belolem, de az en dontesem volt, hogy nekiadom azt a reszemet. Sokan nem hiszik el nekem, de teljesen tisztaban voltam vele mibe vagok bele. Mik a veszelyei es mik lehetnek a lehetseges vegkimenetelek. Ami tortent, nem a legrosszabb, ami tortenhetett. Sokkal csunyabban is megtiporhattuk volna egymas lelket. En nem tagadom, hogy en is bantottam ot. Igaz sokkal kevesebbet es sokkal maskeppen. Rohejesnek hangozhat de sokat tanultam tole es magamrol mellette. Nem tudom o tanult-e tolem barmit is. Nagyon remelem, hogy igen. Nem bantam meg. Egyaltalan nem. Igen, persze sajog az utes helye, de nem verzik. Igen foglalkoztat es foglalkoztatni is fog meg sokaig, hiszen nem csak a pasim, a  baratom is volt, sot sokkal tobb annal. Amikor rajottem, hogy tobbet gondolok rola, mint baratrol,azt irtam a naplomba, hogy olyan mintha a masik felem lenne, es tenyleg igy gondoltam. Pontosan tudtam, ereztem ha valami baj van, ha hazudik nekem vagy csak fullent, ha boldog. Ezert mondtam neki mar az elejen, hogy ra fogok jonni ha megcsalna vagy ha mar vege van. Erezni fogom.  Azt hiszem o se vette ezt komolyan. Pedig szamtalanszor elmondtam. Nagyon kivancsi lennek ra hogy az o konyveben mi van a kovetkezo fejezetben. Mert a sajatomat sejtem.

Perché no?

Az elmult egy hetben azon gondolkodtam, miert nem akarok most senkit. Ma jottem csak ra. Nem akarok bantani es fajdalmat okozni es tudom, hogy csak bantanek es fajdalmat okoznek. Nem azert, mert ne lennek kepes szeretni vagy szerelembe esni, hanem mert a Thereon altal elkovetett dolgokat mason vernem le, ahogy o is engem buntetett mindazert, amit nem en kovettem el. Nem akarom hogy masnak azert fajjon, mert en meg nem keszultem fel arra, hogy ne egy illuziokepet lassak. Azt hiszem most inkabb az olyan estekre van szukseg mint a mai, amikor teljesen szabadon hulyeskedtunk Felixxel meg hogy harom tok ismeretlen sraccal csocsoztunk. Most tul sok uj embert se akarok megismerni kozelebbrol. Most csak onmagamert akarok felelos lenni egy kicsit.

Egyedulallo

Vegul nem a facera irom ki ezt, csak ide. Mennyire hulye szo ez azokra, akik nincsenek parkapcsolatban. En akkor is egyedulallo es megismetelhetetlen vagyok, ha parkapcsolatban vagyok.  Nem tudom mivel lehetne jol kifejezni ezt az allapotot. Talan a szingli tenyleg jo kifejezes. 19 eves korom ota nem voltam igazan szingli. Na jo Genovaban oktobertol majus egyig, de tulajdonkeppen akkor sem voltam ugy egyedul mint most. Akkor legalabb volt kire gondolni es most meg ez sincsen, ami egy borzasztoan szokatlan erzes. Amiota az eszemet tudom mindig volt valaki, akire gondolhattam. Gyerekkent a kis szerelmeim, kesobb az elso pasim majd a masodik a harmadik, aztan a Balazs aztan Drizzt aztan megint picit a Balazs aztan a Gabor aztan Alyr aztan kis szunet utan Thereon. De most senkise nincsen es ez nagyon furcsa. A valakire gondolas erzese hianyzik. Mert persze baromira hianyzik az hogy beszelgessek Thereonnal de az utobbi idoben amugy se sokat beszelgettunk. Inkabb csak en probaltam beszelni vele, de a meseimben este legalabb volt egy  "hos". Most a hosno egyedul kuzd meg az ellenseggel. Hianyoztak azok a beszelgeteseink amiket meg regen skypon csinaltunk. Igen azt hiszem azok hianyoznak a legjobban. Es sokat fogok rola beszelni meg, mert fontos volt a szamomra. O talan fel sem fogta mennyire. Anyukam szerint ezt el se kellett volna anno kezdeni. De en tudom, hogyha akkor nem kezdjuk el, abba sokkal jobban belehaltam volna. Keptelen lettem volna vegignezni ahogy mas lanyokkal van, ahogy masra mosolyog. Igazabol meg most se szeretnem latni, ha egy mod van ra. Azt hiszem en mar oreg vagyok ahhoz, hogy olyasvalaki baratja legyek, akibe beleszerettem. Haromszor csinaltam es egy kivetellel nem mondhatnam, hogy hudejoljartam. Nem akarok mar tobbet olyat, hogy en nevelem fel a paromat, hogy mindig en legyek a felelos fel a kapcsolatban. Fogalmam sincsen hol fog velem szembejonni az az ember, akinek egyedulallo leszek, es akinek az en seggembol sut a nap es forditva. Biztos lesz egy ilyen, csak turelmesnek kell lennem. Talan konnyebb lenne turelmesnek lenni, ha a mesekben ujra lenne hos, aki megmenti a kiralylanyt.

Nem kérek kommenteket, köszönöm.

Hol volt hol nem volt....
Minden mese így kezdődik nem igaz? Azok is, amik jól végződnek és azok is, amik nem.

Szóval hol volt, hol nem volt, volt egyszer valamikor régen egy királylány. A királylánynak sok barátja volt, sok mindenkivel játszott, nevetett mosolygott. A kastélyába bárkit beengedett, szívesen látott. Volt egy vándorló varázsló, aki csak úgy betévedt a kastélyba, és elvarázsolta a királylányt. A királylány megbízott benne, sok-sok éjszakán át beszélgettek egymással, és a királylány lassan ráébredt, hogy beleszeretett a vándorló varázslóba, hogy fontosabbá vált neki saját magánál is. De a varázsló akkor másképp döntött, és a királylány elengedte őt, és onnantól szomorúan sétálgatott a virágoskertjében, vagy ült az ablakban egy pici reménnyel telve, hogy a varázsló egyszer majd visszajön. Becsukta a vár kapuit.
Amikor a varázsló újra megjelent, összetörve, elesetten, akkor a királylány, félve ugyan, de ismét elkezdett bízni benne. Segíteni neki, megpróbálta a lehetetlent, a lelket, amit elvettek a varázslótól, visszaadni neki. Ült vele nap-nap után a kastélyban, hallgatta, beszélt hozzá, nagyon sokat sírt, de mivel szerette, ezért nem adta fel. Sok dolog történt velük, sok szép és sok kevésbé szép dolog is.

A királylány egy nap azon kezdett gondolkodni hogyan tovább, hiszen az utóbbi időben sokat bántották már egymást. Van-e értelme annak, hogy a varázsló a kastélyban lakik? Akar-e ott lakni egyáltalán?

S amikor megkérdezte a varázsló nem akart már ott lakni.

S a királylány elengedte ismét, és újra becsukta a kastély kapuit, de most már nem ül az ablakban, nem várja vissza a varázslót. Csak szomorúan sétálgat a virágai között, ameddig nem érkezik valaki, aki méltó arra, hogy a kedvéért újra kinyíljanak a kastély kapui.

Adottsag

Nahat milyen meglepo, az istennek se birok elaludni, cserebe kattog az agyam. Peldaul azon, hogy az utobbi idoben nagyon sokan mondtak, hogy szep vagyok. En ezt rettento sokaig nem hittem el, hiszen a szep lanyokba beleszeretnek a fiuk es belem soha senki se volt szerelmes(vagy nem tudok rola). Most mar tudataban vagyok ennek, es amiota alexanderre jarok es a tartasom is valtozik, az emberek is mashogy neznek ram. Am arrol, hogy szep vagyok, nem tehetek. Nem teszek erte semmit. Ezt osztotta a gep. 2012ben jegyeztem meg narbnak, hogy kurvara sokat erek vele... es ezt a velemenyemet azota is tartom. A szepseg mulando, ahogy oregszem, egyre kevesbe leszek majd szep, de ezt termeszetesnek tartom. Sokkal nagyobb erenynek erzem ha valaki lelkiismeretes, van erkolcsi moralja, muvelt, jo a humora, megbizhato, az ertekrendje nem a penz korul forog, ha valaki megdolgozik valamiert. A szepseg raadasul relativ, mindenki mast tart szepnek, es koronkent is valtozik(peldaul a reneszanszban en kifejezetten csunyanak szamitottam volna, ahogy a huszas evekben is, amikor a kisfius nok voltak a divat). Nem mintha nem esne jol a popp lelkemnek, amikor azt mondja valaki, hogy szep vagy.  :)  (es elfelejtettem a mondanivalom tobbi reszet, ugyhogy megprobalok aludni vegre.)

Nőnap

Az elso nonapi emlekem az, hogy apu egy csokor hóviraggal ebreszt. Ameddig otthon laktam, minden evben kaptam viragot. Arra is emlekszem, amikor talan negyedikben a fiuk viragot hoztak nekunk es lesegitettek a kabatot es kinyitottak az ajtot es talan mintha csokit is kaptunk volna, ok pedig borzaszto buszkek voltak magukra, hogy ferfikent viselkedhettek es ugy is kezeltuk oket. 10 evesen egy nap a vilag. Volt aki kesobb is megtartotta a jo szokasat, amit ezen a napon tanult. En szeretem a nonapot. Nekem nem a csicsat jelenti es nem azt hogy kifogasoljam hogy az ev tobbi napjan miert nem ennyire figyelmes. Pontosan tudom a nonap eredrtet es igazabol rem szomorunak tartom, hogy a csapbol is az folyik most hogy minek, hiszen ne csk egy napra es hogy a bantalmazott nok es a bantalmazott gyerekek es milyen alsagos unnep  ez bla bla bla... ennyi erovel akkor semmilyen unnepet ne tartsunk mert minek. Persze lehet, hogy en vagyok tul jo helyzetben, pedig iden csak a diakjaimtol kaptam viragot, de az nagyon jolesett. En azt gondolom kellenek ilyen napok. Kell gyereknap, nonap es igazabol ferfinap is kellene, ahogy apak napja es anyak napja is van. Mert kellenek az unnepek ahhoz, hogy ne bolonduljunk bele a hetkoznapokba. A viragcsokrot, amit  diakomtol kaptam kiszaritom es ajtodisz lesz belole a valentinnapi csokrommal egyutt es ha ranezek, akkor mindig lesz okom mosolyogni.

Szerelem

Ma abban a megtiszteltetesben volt reszem, hogy vigyazhattam a kis kiralylanyra. Ketszer is elaludt nekem! Masodszorra asszem a dumboban elhangzott altatodalt dudoltam, mar a hugomnak is bejott, es keresztben fekve rajtam, elaludt. Meg lattam sokat nevetni es jatszani a hekivel, aki egy hos! Ugy turte h a fulet/szemet/farkat abuzalta a Janka, mintha semmi se tortent volna. Tapszert is csinaltam es megprobaltam kendobe kotni a kiscsajt de nem ment valami jol. De legalabb a kendovel is lehetett jatszani. Brutalisan elfaradtam de nagyon jo volt. :)

Insomnia

Eeees megint nem tudok rendesen aludni... tegnap ejjel peldaul azt almodtam, hogy egy taxiban mentem haza a csaladommal, amiben pluszba ult egy fura szagu szemuveges hajlektalan es a timar utcanal ki akart szallni fizetes nelkul, de az ocsemmel elkaptuk es megvertuk. Utana kis zold beka szeru lenyek ozonlottek a csatornakbol, hogy atvegyek az uralmat a fold felett de ablaktisztito sprayel lefujva meg lehetett oket olni, mert attol osszeasszott kis bekak lettek. Hajnali negy ora nulla perckor felebredtem es valami hasonloan nyomasztot almodthattam utana, mert azzal az erzessel keltem. Hetfo este meg valamikor kislampat kapcsoltam. Nem emlekszem mikor eeees most se tudok aludni pedig reggel hatkor kelek!!!!! Gyaaa... es a hetvege megint zsufi. De legalabb van fizu!:)

A nagy haz

A heten mar dolgozom, ennek megfeleloen iszonyatosan faradt is vagyok. Valamiert hetforol keddre negy orat aludtam es most ennek iszom a levet. Tegnap este viszont Thereonnal aludtam es arra ebredtem, hogy magahoz huz. Allitolag dobaltam magam meg nyoszoroghettem is, mert utobbira emlekszem, ellobire nem. Nem tudom mit almodtam, de az hogy atolelt, azonnal megnyugtatott. Mostanaban amugy is nehezen alszom es sok hulyeseget almodom. Az egyik ilyen alom az volt tegnap, hogy egy gigantikus hazba mentunk nyaralni sokan. Irdatlan nagy haz volt oriasi terasszal es sajat konyvtarral es csodalatos kilatassal a hegyekre. Ott volt Dodie, mogyi, meg egy csomo masik regen nem latott gyerekkori barat. Csak a Balazsra vartunk, akinek kesett a gepe de csak orak kerdese es megerkezik, es valami nagyon fontos esemeny volt amugy es mondtam, hogy de nelkule nem kezdhetunk, es Any megjegyezte hogy de hat hozzaszokhattunk mar hogy mindig kesik. De en tudtam, hogy jonni fog, mert megigerte es mindig betartja a szavat.  Aztan felebredtem. Azt hiszem hianyzik nekem a Balazs. Iden talan nem is nagyon beszeltunk meg.  Talan marciusban sikerul elkapni egymast skypon.

Pensieri (gondolatok)

Fáradt vagyok. Ez biztos a betegség miatt van, de van a betegségnek egy jó oldala is. Van egy pici időm pihenni és mindenféléken gondolkodni két alvás között.

Az egyik ilyen gondolkodásom alatt rájöttem, hogy mit szeretek nagyon, és tudom, hogy írtam már erről, de akkor is szeretem...

... szeretem azokat a reggeleket, amikor én ébredtek előbb, és még alig van világos, és nézhetem, ahogy alszik. Óvatosan hozzáérni, hogy fel ne ébredjen, megsimogatni az arcát vagy a hátát, a karját, és hozzábújni.
Azokat az estéket is szeretem, amikor én még nem alszom és már sötét van, és hallom őt elaludni. Pontosan tudom mikor alszik el, mikor álmodik rosszat, mikor kell felébreszteni.

Szeretem ezeket a nyugodt, békés perceket.

Szeretem, amikor ő ébred korábban és magához húz, amikor megölel, vagy megsimogatja a karomat. Szeretem az illatát, és szeretem, amikor nevet valamin, és mostanában egyre többet nevet.

Nem tudok elég hálás lenni a barátainak, akik nem hagyták magára, nem hagyták belesüppedni a szomorúságba, hanem segítettek neki kimászni belőle. Szüksége van rájuk, és ők is éreztetik vele, hogy szükségük van rá.

Aztán a táboron is gondolkodtam. Várom is, tartok is tőle, hogy milyen lesz. A szervezők jó részét nem ismerem, és nem tudom ők mit hallottak, tudnak rólam.

Aztán azon is gondolkodtam, hogy az elmúlt egy hónapban én is sokkal többet nevetek és sokkal inkább teljes szívemből. Szeretek ott dolgozni, ahol dolgozom, kezdem egyre jobban megismerni a gyerekeket, és ők is engem, és nagyon nagyon dühös vagyok magamra, hogy betegszabira kellett mennem, mert egy csomószor érzem, hogy dee tudnék én menni dolgozni, de aztán tíz perc után annyira szarul vagyok, hogy rá kell jönnöm, okkal írt ki a doktornéni.

Viszont legalább picit gyurmázom. Meg olaszozom is.