2017

Nos. A szokásos évi összegzés következik.
Már tavaly sem mentem végig hónapok szerint, most sem fogok. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a 2017-es évet akkor az a "fáradtság" szó lenne. Nagyon sokszor írtam le, hogy mennyire fáradt vagyok, és az is voltam.  Stresszes, és valóban nehéz év volt ez, sok sok változással.
Kezdve a fürdőszoba felújításával, amit ugye megelőzött néhány költözés is, hogy egyáltalán el tudjuk kezdeni.  Aztán áprilisban összeköltöztünk, májusban minősítettek. A tél meg hideg volt és hosszú. Sok új kihívásom volt 2017-ben. Kapásból a LEP gyerekprogikkal indult az év és a farsanggal folytatódott.  Megszervezni egy nyaralás anyukámmal, ami életünk egyik legszebb élménye lett (pedig ajj mennyit idegeskedtem akkor is). Főzni az emberekre a táborban (óriási teljesítménynek érzem) és újra felvenni a fonalat a suliban. Ez utóbbi megy most a legnehezebben. De erről sokat írtam már, hogy mennyire úgy érzem, hogy nem felelek meg az elvárásoknak. A szünetben tanulni, utána nézni akartam a dolgoknak és hát nem igazán jutott rá idő, mert az éves fáradtságot pihentem ki.
Idén derült ki a hiperinzulin is és sok olyan dolog, ami nem jó.
De azért összességében vidám év volt, sokat nevettem, sok mindent el tudtam engedni, sok-sok jó dolog ért és a minősítésen előadott rémálmon meg a mamaetei idegeskedésen kívül kevés dolog van, amit másképp csinálnék.

Az idei tervek közül a következők sikerültek:

- Megtartani a munkahelyem. - pipa, egyelőre még megvan. 
- Elmenni anyuval San Mametebe es esetleg masokkal. - pipa!:) 
- Elkezdeni es be is fejezni a lakasfelujitast. - elkezdtük! Már új ablakaink is vannak.
- Boldogga tenni masokat. - Erről mások tudnak vallani. 
- Lemenni a tatai fesztivalra mogyival. - Ez elmaradt, de azért mert nem volt olyan a program, ami érdekelt volna minket. 
- Valami uj dologba kezdeni,amit meg sosem csinaltam. - Tulajdonképpen a személyi edzőhöz járás azt hiszem ez a kategória. 

Amit 2018-ban szeretnék:

- Többet utazni. Akár külföldre is (Stavenger a célállomás idén).
- Képezni magam a nyűves matematikából.
- Megtartani az állásom.
- Az edzéshez írt terveket megvalósítani. Jobb állóképesség, úszógumi eltüntetése, hasizmok megerősítése, jobb erőnlét.
- A fentihez, hogy heti kétszer elmenjek edzeni.
- Többet találkozni élőben a barátaimmal.
- Kevesebbet nyomkodni a telefonom.
- Több relax időt adni magamnak.
- Befejezni az elkezdett könyveket.
- Játszani a gépen.
- Mosolyt csalni Boki és a családja arcára.
- Mosolyt csalni mások arcára.
- Elkezdeni normálisabban tartani az IR részét az étkezésemnek (ugyebár a GMmel szinte lehetetlen együtt).
- Még többet nevetni.

2018-ra is sok ötletem és vágyam van. A többsége, amit fent írtam, rajtam múlik.

Most pedig megyek és elkezdem a lencsesalátát..:)

Ilyenkor irigylem,azt,aki hisz.

Nem irom le az előzményt,meg hogy honnan jutott ez most eszembe. Tegnap este, miközben főztem a gyönyörű vacsorát, jött az információ,hogy egy ismerősöm elvesztette a gyerekét. Hülye kifejezés ez az "elvesztette"hiszen nem veszett el,pontosan tudjuk hol van, angyalka lett belőle,ahogy mondani szokták.

És akkor több dolog is eszembe jutott. Az egyik,hogy néha annyira pofáncsapnám azokat,akiknek egészséges, élő gyereke van,mégis állandóan nyígnak,hogy jaj de szar nekik,jaj de nehéz. Igen tudom,hogy az anyaság nehéz,de ha nekem egyszer gyerekem lesz, és egészséges lesz,minden áldott nap hálát adok majd azért,hogy mennyire szerencsés vagyok.
Aztán eszembe jutott az is,hogy vekenghetek en itt azon,hogy pénteken,jogosan,lecseszett a főnököm, de tulajdonképpen ez kutyafüle ahhoz képest, amin ez az ismerősöm most keresztül mehet.
Aztán az is, hogy ilyenkor mit lehet mondani,hogy lehet viselkedni?
Aztán meg, hogy ha van isten, akkor hogy engedhet ilyesmit,hogy gyerekek meghaljanak? Persze tudom az útjai,meg minden tanít valamire,meg ami nem öl meg az megerősít meg egy csomó blabla, de ha velem ilyesmi történne, én biztosan kitérnék a hitemből(pedig van, egész erősnek tartom de akkor is).

Nem kicsit ütött meg a dolog, mert a gyerekek halála értelmetlen halál. Ők még semmi rosszat nem tettek a világnak. De így esélyük sincs rá,hogy jót tegyenek.

Aztán amúgy eszeme jutott a Kék madár c.film (jó régi) jelenete,amikor a gyerekek az idő apónál vannak, és találkoznak a még meg nem született testvérük lelkével,aki elmondja,hogy mikor jön,hoz két betegséget,aztán elmegy. És a gyerekek nem értik,hogy akkor minek jön, és miért kell elmennie..

Első kör

Nődokis poszt jön,akit nem érdekel, az lapozzon tovább!

Úgy néz ki,végre találtam normális nődokit. Alaposan vizsgált,közben mindent,de mindent magyarázott,még új dolgot is megtudtam magamról. Történetesen azt,hogy "tölcsér alakú"a méhszájam. Namost,ha jól rémlik,ez nem éppen a legoptimálisabb dolog,ha gyereket akarunk majd (tkp.nem zár össze úgy,ahogy kellene,hanem kifele nyílik,ami a régi-régi időkben sok-sok vetélést okozott a nőknek). Viszont a petefészkeim perfektek, és továbbra is megvan a méhszájsebem,csak 20forintos nagyságúra nőtte magát. Fagyasztva lesz majd egyszer,ha megjöttek a tenyésztés eredmények. A doki először nem akart, de aztán mégis csinált rákszűrést, volt ultrahang is,ahol mindent elmondott,mit látok. Szerintem életemben nem láttam magam ennyire alaposan belülről.
Elmondtam neki is,hogy tervben van,hogy legyenek gyerekeink, csak nem most. Főleg így nem,hogy tkp.egy merő bacilustenger vagyok épp.
Jah és a csúcs az volt,amikor elmondtam neki,hogy eddig is 7 napig volt meg,csak nem fájt,mostviszont,lassan egy éve de, mire közölte,hogy ennek vagy hormonális oka van,vagy valami szervi és amikor ultrahangon nézegetett,akkor kiderült,hogy valsz.szervi, mert valami sötét kis folt van az egyik feléb a nyálkahátyának. Mondtam neki,hogy de mindig 5-7 napig volt meg. Mire mondta,hogy az a cucc,ami nem tudja mi, jó eséllyel mindig ott volt. Ha nem esnék teherbe,akkor kell vele foglalkozni,mert az egy szép nagy hasi műtét,amivel azt ott pontosan meg lehet nézni,ki lehet szedni.
Nem mondanám magam felhőtlenül boldognak,de most már legalàbb elindultunk valamerre, úgy számoltam,hogy mire rendben leszek odalent,addigra tényleg nyár vége lesz... Annál előbb meg csak akkor foglalkozom a gyerekem lesz témával,ha becsúszik egy...

SOAH

Szóval...
Nem szoktam reklámozni, de elég sokan tudják rólam,főleg akik aput ismerik, hogy félig zsidó vagyok. Ezt valahogy sosem tartottam igazán fontosnak, egészen az utóbbi pár évig,amikor is ismét elkezdett nem mindegy lenni honnan jöttél,ki vagy. Olyannyira,hogy Bokitól megkérdeztem,hogy nem zavarja-e,mert ha igen,akkor ne is kezdjünk bele semmibe. Furcsa érzés volt,hogy ezt a kérdést fel kellett tennem,de muszaj volt. Nem akartam, hogy gondot okozzon később.
Aztán meg elkezdtem a Lauderben dolgozni ahol egészen más erről beszélni.

Amikor még élt a nagypapám sosem mesélt a háborúról. A nagymama igen. Nekem. Mert engem elég felnőttnek tartott hozzá,hogy elmesélje,hogyan álltak a Duna partján, hogyan bújtak a pincében,amikor bombáztak. Sokkal többet nem mesélt. Az utolsó három hetében tudtam meg tőle sok mindent,úgy,hogy nem is volt magánál, csak kiabált,mert a háborút látta. Félt.
Az első video majdnem két óra. Ezen a nagyi van és még csak ezt volt erőm megnézni. Elmesélte,hogy az ő nagyszülei tartottak széder estét,hogy egészen a háborúig ő is tartotta a pénteket,hogy a keresztény barátnőjétől megkérdezte,amikor a sárga csillagot fel kellett varrni,hogy "akkor most le fogsz köpni?" Mire az megölelte és közölte vele,hogy hogy képzelhetsz rólam ilyet? Hogy a szanatóriumban mennyire óvták,hogy a dédapám munkaszolgálatban ölték meg, a nagyi öccse pedig lányruhában volt bújtatva. Hogy egyszer kivitték őket az óbudai téglagyárba de valami csoda folytán nem lőtték le. Hogy a gettóban napi szinten a pincébe mentek és amikor megjöttek a szovjet katonák nem akarták elhinni,hogy nem a németek-e azok.
És közben folyton mondta, hogy ő még szerencsés volt,mert nem bántották és tbc-sen csinálta ezt az egészet végig. És sokat beszélt rólunk, az unokáiról,hogy nekünk szebb világot kíván és azért is ment bele ebbe az interjúba,mert ezt,ami akkor történt nem szabad elfeledni. Sőt még azt is elmondta, hogy a háború után kezdett úgy gondolkodni,hogy mindenki egyenlő,pedig előtte a cigányokat ő se szerette,de a háborúban megtanulta,hogy nem a származás számít vagy a hit vagy a politikai felfogás,hanem az ember.
Aztán egyszer csak hirtelen ott ült mellette a nagyapám és nekem itt törött el a mécses, főleg,amikor megszólalt mert rádöbbentem,hogy elfelejtettem már milyen volt a hangja. Mutogattak képeket rólunk (1999-es a felvétel) és olyan nagyon nagy szeretettel beszélt rólunk a nagymamám,hogy én sose gondoltam volna,hogy ennyire fontosak vagyunk neki mind a hárman.

És akkor kimegyek az utcára és soros plakátokat látok, a rádióban állítsuk meg brusszelt folyik(meg a soros meg a migrancs) a saját közeli, általam értelmesnek tartott ismerőseim közül többen is benyalták ezt a mocskot és ilyenkor eszembe jut a nagymamám és a nagypapám,akik pont attól féltek és azt jósólták majd húsz éve,hogy visszatérhet az,amit ők átéltek. Hogy félni kell majd,hogy nem lehet majd beszélni, hogy megverhetnek,lelőhetnek azért,aki vagy,amit gondolsz,amit hiszel.

Meg persze az is eszembe jutott,hogy remélem büszkék ránk, és olyan emberekké váltunk,akiknek szerettek volna.

És ha összeszedem az energiáimat, nekiugrom a nagyapám sztorijának is,ami nehezebb lesz,mert majdnem 4 óra a felvétel és ő sokkal-sokkal több borzalmat élt át,mint a nagyi,viszont azt gondolom ez is hozzátartozik az én történetemhez. Hogy honnan jöttem,ki vagyok.

Az Ajtó

Szabó Magda egyik,ha nem a legerősebb regénye ez. Amikor olvastam,már akkor kiakadtam azon,hogy az írónő mennyire mérhetetlenül önző volt.
Kb.egy hónapja megnéztük anyuval meg a húgommal a Spirit színházban a darabot. Ajánlom mindenkinek,megdöbbentő élmény volt.
Van egy jelenet a könyvben,amin már akkor is elbőgtem magam,amikor olvastam,mert kegyetlen. (És itt most spoiler következik).

A főszereplő,Emerenc vendéget vár,aki nem jön el. Nem emlékszem pontosan a könyvben mit tesz, azt tudni lehet,hogy fontos vendég. Készül nagyon. Mivel nem jön minden,amit főzőtt-sütött neki kidobásra kerül. Minden.
A darabban csak simán hallani,ahogy összetörnek az edények.
A film,mert igazából erről akarok írni, szerintem erre az egy jelenetre épült fel,és túl korán ellövi.
A filmben lesz egy kutyája az író házaspárnak, és amikor jön a telefon,hogy a várt vendég nem jön, vele eteti meg zokogva az étel egy részét Emerenc, erre ér haza az írónő és rákiált,mire Emerenc elkezdi ütni a kutyát,aztán simogatni csókólgatni és bocsánatot kérni tőle.
Brutálisan erős jelenet és Helen Mirren hozza a tőle elvárt alakítást. Fel sem merült bennem,ahogy este néztem a filmet,hogy amit látok az színészet, ahogy a színházban sem,ahol Hegyi Barbara alakította Emerencet.

Durván érzelneket felkavaró sztori ez. Főleg,hogy most amúgy is kicsit feldúlt vagyok,mert mikor máskor találja meg az öcsém a nagyszüleim SOAH videóit a neten(apa rakta fel) ha nem most.
Tegnap megnéztem a nagymamámat,de erről majd egy másik posztban írok.

Téli depi 1.

Uuuuutálom,amikor nem süt a nap,pms van, hideg van, minden faj, nyuzott es hisztis vagyok es semmi se jo.
Most a fulem is faj, de nem jo fekudni,nem jo semmisenem.
Ha megerkezik a kanapenk,ezek a napok lesznek, amikor bekoltozom a kanapera egy nagy kanna teával es ki se maszom onnan csak pisilni.
Ilyenkor nem szeretem magam, es csodalom,hogy Boki el bir viselni,mert en magamat nehezen. Mindenkibe belekotnek,veszekednek, es mint a kisgyerek csapkodnek es hisztiznek(és közben rohadtul faj a jobb petefeszkem...)
Es habfurdom sincs.
Es csokit se lenne szabad enni.
Pláne nem inni.
Es elfogytak az angol sorozataim is,pedig most olyan szívesen neznek egy kis Victoriat... Az Outlander baromira ellaposodott, es Kata meselt rola,hogy mi lesz a tovabbiakban (mert megkertem) es valsz.ezt a sorozatot is csak becsületbol fogom vegig nezni,mint peldaul a Once Upon a Timet,amit mar szinkronnal hallgatok mosogatas kozben vagy a Grimmet,amit szinetn szinkronnal tolok,mert annyira lenyegtelen,hogy mi tortenik benne.

Es nem tudom meg kinek mit adok karacsonyra.... A barataimnak vannak tippjeim(kesziteni fogok nekik finomakat). De a csaladomnal nincs otletem. Talan ott is sutni fogok valami sutit. Ocsemeknel peldaul az egszerubb.
Apu ajandekat meg kell rendelnem, anyuet ki kell talalnom,vagy találnunk a tesoimmal. A nagyinak is kell valami. Bokiera meg otletem sincs. Pedig valami olyat szeretnek,aminek orul. Bar nagyon gondolkodom a valhallas karacsonyi pulcsin,mert az vicces.
Jojjon meg a decemberi fizu... Elkoltom jol.

Placebohatas?

Tegnap megjott a kollegam,erre en huztam meg a hatam,mert felemeltem egy gyereket,aki nem tudott labra allni.
De most nem is errol akartam.irni,hanem a rozsaszin tearol meg a landzsasutifu cukorrol.

Mert hát ugye beteg vagyok,kohogok. Valamikor regen a hazidokim azt mondta,landzas utifu szirupot kell inni. Na azt mar.nem.kapni,de van cukorka hurra. Elszopogatok kettot-harmat es tadamm,sokkal kevesbe köhögok.hogy ez a cukor hatasa-e tenyleg vagy a tudat,hogy ez segithet,att nem tudom.

A masik,hogy mint minden nonek nekem.is vannak mindenfele noi bajaim. Felfazom,fajok,visszatero gyulladas stb. A dokik basznak ezen igazan segiteni, pedig a multkor mar majdnem sirva kertem a nődokit,hogy adjon valami olyat,ami ezt megoldja,mert nem.normalis dolog 31 evesen allando fajdalommal elni.
Aztan keresgeltem a neten,hogy milyen teakat ajanlanak, mer anyu egyszer meselte,hogy egy baratnojevel.kozoltek,hogy oruljon a ket szep gyerekenek,tobb nem lesz, mert ciszta meg fertozes... A csaj elkezdett cifkafark teat inni es fel evvel.kesobb terhes volt a harmadik,harom evvel kesobb a negyedik gyerekevel.
Ugyhogy rakerestem,hogy nekem milyen tea kell es a DMnek van egy noi teaja,ami rozsaszin dobozos. Ket hete iszom minden este egy kanal.mezzel es mar jobb. Valamikor tavaly ilyentajt ittam egy hónapig es akkor is jobb volt minden. Nem csodaszer,de segít. Persze itt is lehet,hogy csak az van,hogy hiszek benne,de amilyen borzalmas ize van,nem hiszem,hogy csak placebo.

Nem hat meg

Hetfon ket kolykomet eltiltottam egy jatektol,mert engedely,szolas es minden nelkul jatszottak fent. Tudjak jol,ha szolnak,az esetek 90%-ban megengedem,hogy fent maradjanak. De nem szoltak. Tegnap a kettobol az egyiket a babzsak dobalastol is eltiltottam,mert haromszor szoltam,hogy ne a teremben,hanem odakint dobaljon.

Eljött a delutan, jottek nekem konyorogni,hogy de engedjem jatszani, ne legyek mar ilyen,leci-leci-leci.
Nem engedtem. Sot kozoltem,hogyha meglatom,hogy jatszik az adott jatekkal,akkor az egy hetbol,ket het lesz.
Ha szemmel olni lehetne,halott lennek.

Nagyon nehez sokszor az,hogy ne engedjek az ilyen konyorgesnek,de tudom,hogyha engedek,akkor hosszabb tavon nekem lesz nehezebb. Masodik eve vagyunk egyutt,pontosan tudjak a szabalyokat, keves van,de azt kokemenyen tartom.

Raadasul most beteg vagyok. Vasarnap kezdodott egy kis takonykorral, tegnap mar kohogtem es elment a hangom. A torkom nem faj,de minden lelegzetvetelt erzek. Es kozben helyettesitek is. Jol jellemzi a helyzetet,hogy otthon hagytam a konyvemet, a szamlakat...delutan fordulhatok szamlat fizetni.

Kozben ugy nez ki talaltunk olyan kanapet,ami mindkettőnknek tetszik,magyar termek es igazabol olyanra csinaljak,amilyenre.mi akarjuk. Olyan harom hete ezzel szenvedunk.

Elkepsztoen faradt vagyok, tegnap este,miutan megfoztem egy gyors nagyon csipos vacsit, és hajat mostam, csak fekudtem az agyban es kikelni se volt erom. Csoda,hogy nem vagyok meg lazas,bar en tegnao mar annak ereztem magam.
Nem szeretem,amikor ez van. Nyomi/beteg vagyok.:(

Elpusztulok

Nem szoktam erről írni,de most annyira fáj,hogy le kellett ülnöm a villamoson. Egy merő hideg fájdalom vagyok körbe a hasam-derekam. Fázom és rettentő nehezen keltem fel fizikailag az ágyból. Nagyon szar.
Vajon létezik olyan derékmelegítő,ami nem csúszik a nyakamba? Mert beruháznék egyre...

Talán ennek is köszönhető a tegnapi kiakadásom az emberiségre,de főleg a felnőttekre. Tegnap döbbentem rá,milyen mérhetetlenül magányosak a mai gyerekek. Hogy az önálló fasza csajnak tűnő kislány nem tud sírni a társai előtt,pedig nagyon megbántották. Hogy a másik elbújik,ha bánata van. Hogy nem tudjàk,hogy mi is az a barát. Hogy nem bíznak sem egymásban,sem bennünk. Úr isten egy 9 éves gyerek nem bízik az emberekben, hát milyen világot élünk mi? Ahol nem érzik,hogy nyugodt szívvel fordulhatnak a felnőttekhez, egymáshoz ha baj van??!!?!

Megkérdeztem anyut, hogy csak én éltem egy buborékban vagy mi azért nem voltunk ennyire magányosak? Azt mondta nem voltunk. Hogy több idő volt ránk,pedig a felnőttek akkor is dolgoztak.

Olyan mondatok és problémák estek ki a gyerekek száján,amit kamaszoktól hallasz.

És akkor ott ülök köztük és szívem szerint mindet magamhoz ölelném és megnyugtatnám,hogy biztonságban van.

De akkor hazudnék..

Képesség

Napok óta érlelődik bennem ez a poszt.
Amikor a dietetikus kimondta,hogy mit lehet ennem és mit nem, képtelen voltam utána sírni. Csak bolyongtam a westendben és éreztem,hogy bőgni kéne de nem ment. Amikor az öcsém jelezte, hogy hazajönnek karácsonyra,képtelen voltam sírni, pedig nagyon meghatott. Amikor anyukám meghatódott azon,hogy megvan a pénz a pohárban alvós fogaira, nem tudtam vele sírni,pedig szerettem volna.
Nem tudom mióta vagyok képtelen rá. Pedig érzem, feszít, tudom,hogy ott van a sírás és nem tudom mikor és hol fog belőlem kitörni. Csak veszem a mély levegőket és nem hagyom lecsöppenni a könnycseppet,mert mindig az van,hogy ott és akkor nem lehet.
Nagyon sok sírás rekedt bennem és tudom,hogy ez rossz. Jó lenne végre kiadni magamból de még az mtts sírós videók sem segítenek.

Vajon hányan vagyunk még képtelenek erre?