A bastardo fattyút jelent... Egyszer vagy kétszer hallottam itt, amikor egymásnak üvöltötték srácok...
Egyébként jó kis szó... tetszik...
Szóval az történt, hogy éppen nagyban chateltem több emberrel is, meg a falon is ment a diskurzus itt ott, tehát használatban volt a rendszer, amikor is felpattan nekem, hogy azonosítsam magam. Mondom hö? Mifa?? Mit csináljak? Beírom szépen a nevem, erre kidob, hogy nem létező személy, hamis név. MI?? Anyád jól van egyébként? (Ja mindezt olaszul mert olaszra volt állítva a face.) Várok tíz percet, próbálom megint, megint nem enged. Próbáltam a telefonszámommal, mire közölte, hogy ehhez a számhoz nem tartozik profil. Na itt már kezdtem nem kicsit nagyon ideges lenni, mert nem szerettem volna újra regisztrálni, kicsit macerás lett volna. Aztán valami isteni szikra pattanhatott az agyamban, mert középre beírtam a nicknevemet, amin a barátaim hívnak és, ami, becenévként megvan adva évek óta. S láss csodát BEENGEDETT! Hát azt hittem eldobom az agyamat meg a gépet is. Viszont most ott díszeleg a becenevem a vezetéknevem és a keresztnevem között. Nem lehet megváltoztatni. Nem örülök neki, mert ezen a becenevemen csak kevesen hívnak a barátaim közül...
Mert nálam úgy van, hogy a hivatalos helyeken,munkában az első keresztnevemet használom. A családom és a közeli barátaim ennek a becézését használják, a barátaim pedig a nicknevemen hívnak (már aki).
Szóval, most már kezdek lenyugodni, de volt egy bő fél órám, ameddig NAGYON ideges voltam.
2013. április 25., csütörtök
Álláskeresés indul!
Igazából a szakmai állásokat pályázgatom/nézegetem már egy ideje, most viszont ráálltam arra, hogy majdnem akármit!
Közben nagyon vicces kis állásokra bukkanok. A kedvencem eddig ez volt:
http://www.expressz.hu/fenott-tartalmu-oldal-munkatarsat-keres-45743647/
Úgy el tudom képzelni mi lehet a meló.:D
Megpályáztam egy egésznapos babysitter állást is egy olasz családnál. Jó lenne ha otthon is használhatnám még a nyelvet a nyelvvizsgán túl is, amiről ebben a percben azt gondolom, hogy biztos nem fog sikerülni, de persze ez hülyeség. Még nem kaptam levelet róla, hogy hol lesz pontosan maga a vizsga, de néztem a honlapot nincs még beosztás.
Szóval most ráállok az álláskeresésre, és nagyon remélem, hogy május végére már lesz valami, akármilyen meló. Nem vagyok válogatós ezen a téren. Csak fizessen és legyen kvázi tisztességes munka. (Szóval azért kurvának mégse mennék el, na.)
Közben nagyon vicces kis állásokra bukkanok. A kedvencem eddig ez volt:
http://www.expressz.hu/fenott-tartalmu-oldal-munkatarsat-keres-45743647/
Úgy el tudom képzelni mi lehet a meló.:D
Megpályáztam egy egésznapos babysitter állást is egy olasz családnál. Jó lenne ha otthon is használhatnám még a nyelvet a nyelvvizsgán túl is, amiről ebben a percben azt gondolom, hogy biztos nem fog sikerülni, de persze ez hülyeség. Még nem kaptam levelet róla, hogy hol lesz pontosan maga a vizsga, de néztem a honlapot nincs még beosztás.
Szóval most ráállok az álláskeresésre, és nagyon remélem, hogy május végére már lesz valami, akármilyen meló. Nem vagyok válogatós ezen a téren. Csak fizessen és legyen kvázi tisztességes munka. (Szóval azért kurvának mégse mennék el, na.)
2013. április 23., kedd
Hol volt, hol nem volt...
Negyedszer futok neki a bejegyzésnek. Ismeritek azt az érzést, amikor írnátok valamiről, tudjátok, hogy ott van, ki fog jönni, meg fog születni az írás, de még várat magára? Hát így vagyok most én is. Tudom, hogy mit szeretnék írni (egy mesét), nagyjából tudom is, hogy miről, csak valahogy mégsem megy. Pedig a wordot is megnyitottam vagy háromszor, hátha.
Egy mesét szeretnék írni, egy mesét azoknak a barátaimnak, akik szomorúak, egy mesét arról, hogy "nem igaz most a tél", hogy mindig van kiút, hogy mindig jobb lesz, hogy érdemes bízni a jövőben, hogy a legkisebb királyfi/királylány legyőzi a démonokat, a gonoszt, hogy végül elnyeri a jutalmát és boldogan él, míg meg nem hal.
Egy mesét szeretnék írni a reményről, a barátságról, a kitartásról, a kalandokról, az utazásról, a levélről, a mágusokról, íjászokról, vadászokról, tolvajokról, bárdokról, a kalandozókról és a mesélőkről.
Egy mesét, aminek nincsen eleje és nincsen vége, ami a tükrön túli világban is játszódhatna, vagy valahol máshol,ami bármi megtörténhet. Ahol repülni lehet, vagy ülni a holdon vagy megfogni a napsugarakat, ahol nincsen lehetetlen, ahol az adott szó, az ígéret megszeghetetlen.
Egy olyan mesét, ami nem feltétlenül mindig vidám, ami nem nem egyszerű, nem kiszámítható, de mégis az, ami igaz, mint minden mese.
Egy mesét szeretnék írni, ami rólunk szól, nekünk.
Egy mesét szeretnék írni, egy mesét azoknak a barátaimnak, akik szomorúak, egy mesét arról, hogy "nem igaz most a tél", hogy mindig van kiút, hogy mindig jobb lesz, hogy érdemes bízni a jövőben, hogy a legkisebb királyfi/királylány legyőzi a démonokat, a gonoszt, hogy végül elnyeri a jutalmát és boldogan él, míg meg nem hal.
Egy mesét szeretnék írni a reményről, a barátságról, a kitartásról, a kalandokról, az utazásról, a levélről, a mágusokról, íjászokról, vadászokról, tolvajokról, bárdokról, a kalandozókról és a mesélőkről.
Egy mesét, aminek nincsen eleje és nincsen vége, ami a tükrön túli világban is játszódhatna, vagy valahol máshol,ami bármi megtörténhet. Ahol repülni lehet, vagy ülni a holdon vagy megfogni a napsugarakat, ahol nincsen lehetetlen, ahol az adott szó, az ígéret megszeghetetlen.
Egy olyan mesét, ami nem feltétlenül mindig vidám, ami nem nem egyszerű, nem kiszámítható, de mégis az, ami igaz, mint minden mese.
Egy mesét szeretnék írni, ami rólunk szól, nekünk.
2013. április 22., hétfő
2001.04.22
Ez a nap életem egyik legmeghatározóbb napja volt. Minden évben írok róla, talán pont ezért.
Esett. Mit esett? Szakadt az a hülye eső. A Keletihez közeli mekibe mentünk, ahol először csak egy ismerős arcot láttam, Zsófiét. Mint kiderült egy környéken laktunk korábban, és egy iskolába is járhattunk egy ideig, azért volt ismerős. A többség az anyukájával vagy az apukájával érkezett, akik aztán vagy otthagytak minket, vagy nem. Nem láttuk egymást előtte, akkor még nem kerültek fel a netre mindenféle képek, nem volt ennyire intenzív a virtuális élet, mint most. Még vonalas telefonon hívtuk egymást.
Jó nap volt. Kanga tájékoztatott minket róla, hogy mikor, hogyan lesz a tábor, mennyibe kerül, ilyesmik. Aztán beszélgettünk játszottunk és mindenki ment haza.
A következő héten mogyi már nálunk ebédelt. Május elsején már együtt mentünk a ligetbe majálisozni, és mindenki nagyon várta azt a bizonyos tábort.
Azt hiszem a 2001-es volt életem egyik legszebb nyara. Életemben először tényleg barátokat szereztem, függetlenül attól, hogy merre laktak az országban, nem volt fontos, hiszen van net, van telefon, és fel lehet ülni a vonatra is, hogy meglátogassuk a másikat. Akkor kezdtem el az országot járni, hiszen Bábolna, Győr, messze van. A többségünk még általános iskolába járt (nem is tudom volt-e olyan, aki gimis volt akkor, mármint azokon kívül, akik 6-8 vagy 12 évfolyamos suliba jártak), vagy abban az évben kezdte meg a gimit.
Akkor lettem 15 éves, és emlékszem, hogy másnap már nem lett volna netünk, ezért a barátaim előrébb hozták egy órával a köszöntésem, én pedig ott ültem a gép előtt (akkor még csak egy nagy családi gép volt) és potyogtak a könnyeim.
Azt soha nem gondoltuk volna, hogy ennyire messze sodor minket egymástól az élet, hogy csak hellyel-közzel fogunk tudni a másikról, hogy lesznek, akik külföldön élnek majd (Balázs, Ping, Rumli), hogy 12 év múlva hányan lesznek házasok, vagy eljegyezve, hogy kiknek lesznek gyerekei, hogy kiből mi lesz. 12 éve még gyerekek voltunk. De boldog és szabad gyerekek, legalábbis azt hiszem. Mert persze megvoltak a saját problémáink, mint minden kamasznak, de ott voltunk egymásnak, és azt hiszem ez a fontos. Ott voltunk, és sokan még most is ott vagyunk.
Soha nem fogom letagadni, hogy jártam Harry Potter táborban, hogy ültem seprűn, hogy kvddicsizetem, hogy "varázslásról" tanultam, egy héten át. 44-en voltunk abban a táborban, és csak maroknyi emberről tudom, mi lett vele.
Azt nagyon sajnálom, hogy Kanga nem látja, (nem hiszem, hogy érdekli) hogy mi történt azzal a kupacnyi gyerekkel, akiket ő hozott össze, ő gyúrt egy csapattá azon a nyáron. Azt hiszem valahol büszke lenne ránk.
Esett. Mit esett? Szakadt az a hülye eső. A Keletihez közeli mekibe mentünk, ahol először csak egy ismerős arcot láttam, Zsófiét. Mint kiderült egy környéken laktunk korábban, és egy iskolába is járhattunk egy ideig, azért volt ismerős. A többség az anyukájával vagy az apukájával érkezett, akik aztán vagy otthagytak minket, vagy nem. Nem láttuk egymást előtte, akkor még nem kerültek fel a netre mindenféle képek, nem volt ennyire intenzív a virtuális élet, mint most. Még vonalas telefonon hívtuk egymást.
Jó nap volt. Kanga tájékoztatott minket róla, hogy mikor, hogyan lesz a tábor, mennyibe kerül, ilyesmik. Aztán beszélgettünk játszottunk és mindenki ment haza.
A következő héten mogyi már nálunk ebédelt. Május elsején már együtt mentünk a ligetbe majálisozni, és mindenki nagyon várta azt a bizonyos tábort.
Azt hiszem a 2001-es volt életem egyik legszebb nyara. Életemben először tényleg barátokat szereztem, függetlenül attól, hogy merre laktak az országban, nem volt fontos, hiszen van net, van telefon, és fel lehet ülni a vonatra is, hogy meglátogassuk a másikat. Akkor kezdtem el az országot járni, hiszen Bábolna, Győr, messze van. A többségünk még általános iskolába járt (nem is tudom volt-e olyan, aki gimis volt akkor, mármint azokon kívül, akik 6-8 vagy 12 évfolyamos suliba jártak), vagy abban az évben kezdte meg a gimit.
Akkor lettem 15 éves, és emlékszem, hogy másnap már nem lett volna netünk, ezért a barátaim előrébb hozták egy órával a köszöntésem, én pedig ott ültem a gép előtt (akkor még csak egy nagy családi gép volt) és potyogtak a könnyeim.
Azt soha nem gondoltuk volna, hogy ennyire messze sodor minket egymástól az élet, hogy csak hellyel-közzel fogunk tudni a másikról, hogy lesznek, akik külföldön élnek majd (Balázs, Ping, Rumli), hogy 12 év múlva hányan lesznek házasok, vagy eljegyezve, hogy kiknek lesznek gyerekei, hogy kiből mi lesz. 12 éve még gyerekek voltunk. De boldog és szabad gyerekek, legalábbis azt hiszem. Mert persze megvoltak a saját problémáink, mint minden kamasznak, de ott voltunk egymásnak, és azt hiszem ez a fontos. Ott voltunk, és sokan még most is ott vagyunk.
Soha nem fogom letagadni, hogy jártam Harry Potter táborban, hogy ültem seprűn, hogy kvddicsizetem, hogy "varázslásról" tanultam, egy héten át. 44-en voltunk abban a táborban, és csak maroknyi emberről tudom, mi lett vele.
Azt nagyon sajnálom, hogy Kanga nem látja, (nem hiszem, hogy érdekli) hogy mi történt azzal a kupacnyi gyerekkel, akiket ő hozott össze, ő gyúrt egy csapattá azon a nyáron. Azt hiszem valahol büszke lenne ránk.
2013. április 21., vasárnap
Top10 - magyar
Az előző bejegyzéshez hasonlóan álljon itt most 10 olyan magyar film, ami valamiért kedves a szívemnek.
1. Égig érő fű - Aki ezt a filmet nem látta, az sürgősen pótolja be. Hihetetlen kedves, szórakoztató és megható film ez arról, hogy bármit el lehet érni, ha el akarod, és persze a barátságról.
2. Szeleburdi család - Valahol az én családom is ilyen. Mindenkit befogad, mindent megold, csak az én apukám sokkal idegesebb fajta. Mi is évekig álmodoztunk A Kertes Házról, és nekünk is rettentő sok barátunk van.
2. Szeleburdi család - Valahol az én családom is ilyen. Mindenkit befogad, mindent megold, csak az én apukám sokkal idegesebb fajta. Mi is évekig álmodoztunk A Kertes Házról, és nekünk is rettentő sok barátunk van.
3. Barátom Boncza - Korábban már írtam erről a filmről (az előző blogon), így most csak a címét említem meg.
4. Valami Amerika - Ebben a filmben az az érdekes, hogy igazából annyira nem jó film, nekem viszont fontos. Aznap, amikor megnéztük moziban, halt meg a nagypapám, és a barátaim, Any és Hari, akikkel aznap találkoztam gyorsan elvittek moziba, hogy jobb kedvem legyen. Sikerült nekik.:)
5. Magyar Vándor - Hatszor láttam ezt a filmet legalább.Hatszor. Annyira jó a humora, az utalásai,a zenéje, hogy szerintem látni fogom még párszor az életem során. Idézgetni is szoktunk belőle. :)
6. Abigél - Ezt a filmet hamarabb láttam, minthogy a könyvet olvastam volna (szerintem még olvasni sem tudtam...) és nagyon tetszett. Tetszett a világa, a szabályok, a titokzatossága, ahogy a felnőttek titkai szépen lassan kiderülnek a gyerekek számára is. Valahol szerettem volna egy ilyen világban élni egy kicsit, ahol fontos, hogy összetartsunk, mert meg kell védeni egymást. Akkor még nem fogtam fel, hogy miért is viselkednek így a felnőttek, azt csak jóval később értettem meg.
7. Valahol Európában - Ezt a filmet azért nézették meg velünk anyáék,mert apa elvitt minket a musical bemutatójára, és hogy tudjuk már, hogy mit nézünk. Lehettem vagy 7 éves maximum 8. A filmből csak alig pár jelenetre emlékszem, például, amikor a végén elmondják, hogy kinek hogyan halt meg a családja, vagy amikor a főszereplő lány visszaemlékezik, hogy mit tett azért, hogy a családja éljen, mégis elhurcolták őket, meg persze a végére. Emlékszem, hogy azért kezdtünk el bohóckodni a barátnőmmel, mert nem akartunk sírni rajta, mert hát az egy baromira sírnivaló film. Ha most visszamennék az időben, szólnék anyának, hogy talán nem kéne velünk megnézetni, mert a színdarab fele annyira nem sokkoló, mint a film és szerintem kicsik voltunk mi még hozzá.
8. Kötelező olvasmány filmek - Kőszívű ember Fiai, Egri Csillagok, Koppányi aga testamentuma , ezeket azért veszem egy kalap alá, mert mindig kb. ugyanakkor adja őket a tv és olyankor meg is szoktuk nézni őket. Szerintem mind a három film jól sikerült. A háromból csak egy könyvet olvastam, azt is már egyetemistaként, az Egri Csillagokat. Ezekből is szoktunk idézgetni.:)
9. Indul a Bakterház - Ugye ezt nem kell magyaráznom?:)
10. Moszkva tér - Amikor a film játszódik én csak kb. 3 éves lehettem, de valahogy azóta sem változott sokat a világ. Pont az előttem érettségizőknél volt ugye a botrány, hogy kiderültek a tételek, és mi is pont ugyanannyira rettegtünk az érettségitől, mint ők.Mi sem tudtunk hogyan tovább, csak homályos elképzeléseink voltak róla, hogy mihez kezdünk UTÁNA. Mondjuk az én iskolában/osztályomban nem volt ekkora az összhang, nekem máshonnan voltak barátaim, akikkel nem is a moszkván, hanem a kálvinon, nyugatiban, deákon találkoztunk többször, de közülük is sokan másfelé vannak már.
S persze még ide sorolhatnék annyi filmet, amik mind utólag jutottak eszembe.:))
2013. április 20., szombat
Top10 - külföldi
Van ez a videó itt: https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=bhcdlBnofsA
Elkezdtem hát gondolkodni a számomra 10 legkedvesebb filmen.
Nagyon nehéz ezen filózni, mert rettentő sok filmet láttam az életem során. Nem sorrendben fogom őket most betenni, hanem, ahogy eszembe jutnak.
1. A Gyűrűk Ura - oké szerintem ezt nem kell magyarázni miért (most is éppen fut olaszul). Ha ez a film nincsen soha nem ismerem meg a barátaimat, sosem találkozom velük. 10 évvel ezelőtt került a moziba. 10... Durva...
3. State Buoni Se Potete - 5 éves voltam, amikor láttam. 5 sok mindent nem értettem belőle, de az, ahogy éneklik benne a címadó dalt, hát az teljesen megfogott. Akkor szerettem bele abba a nyelvbe, amit most nap-mint-nap használok.
4. Hair - Még nem tudtam olvasni, amikor anyuékkal megnéztem, szerintem véletlenül láttam. Tetszett a zenéje, a stílusa, a mindene. Később nagyon szerettem volna abban a korban élni, mert a szabadságot jelentette nekem. Kb. 16 éves koromig teljesen úgy is öltöztem, mint egy hippi sőt igazából a mai napig felfedezhetők a ruhatáramban hippi stílusú ruhák.
5. A Faun Labirintusa - Ez volt az első olyan film, amin mások előtt is sírtam. Ha kellene egy példát hoznom a tökéletes filmre, számomra talán ez lenne az.A látványvilága, a története, a zenéje, mind beleégett az agyamba.
6. Sült Zöld Paradicsom - A legszebb film a barátságról.
7. - Benni és Joon - Szvsz Jhonny Depp legjobb filmje.
8.- Sok Hűhó Semmiért - Eleve szeretem Shakespeare műveit, de ha Kenneth Branagh nyúl hozzájuk, akkor külön jól sikerülnek. Ennek a filmnek zseniális a szereposztása, a helyszíne, a látványa és a zenéje is.
9. Donnie Darko - Ezt a filmet nagyon sokára néztem meg, mert ez nem olyan, hogy mellette mosogat az ember. Elgondolkodtató... Nagyon is az.
10. Sörgyári Capriccio - Na ez a film a családomban alap. Szerintem már mindenki kívülről tudja.:)
Elkezdtem hát gondolkodni a számomra 10 legkedvesebb filmen.
Nagyon nehéz ezen filózni, mert rettentő sok filmet láttam az életem során. Nem sorrendben fogom őket most betenni, hanem, ahogy eszembe jutnak.
1. A Gyűrűk Ura - oké szerintem ezt nem kell magyarázni miért (most is éppen fut olaszul). Ha ez a film nincsen soha nem ismerem meg a barátaimat, sosem találkozom velük. 10 évvel ezelőtt került a moziba. 10... Durva...
2. Harry Potter - detto, mint a GyU.
3. State Buoni Se Potete - 5 éves voltam, amikor láttam. 5 sok mindent nem értettem belőle, de az, ahogy éneklik benne a címadó dalt, hát az teljesen megfogott. Akkor szerettem bele abba a nyelvbe, amit most nap-mint-nap használok.
4. Hair - Még nem tudtam olvasni, amikor anyuékkal megnéztem, szerintem véletlenül láttam. Tetszett a zenéje, a stílusa, a mindene. Később nagyon szerettem volna abban a korban élni, mert a szabadságot jelentette nekem. Kb. 16 éves koromig teljesen úgy is öltöztem, mint egy hippi sőt igazából a mai napig felfedezhetők a ruhatáramban hippi stílusú ruhák.
5. A Faun Labirintusa - Ez volt az első olyan film, amin mások előtt is sírtam. Ha kellene egy példát hoznom a tökéletes filmre, számomra talán ez lenne az.A látványvilága, a története, a zenéje, mind beleégett az agyamba.
6. Sült Zöld Paradicsom - A legszebb film a barátságról.
7. - Benni és Joon - Szvsz Jhonny Depp legjobb filmje.
8.- Sok Hűhó Semmiért - Eleve szeretem Shakespeare műveit, de ha Kenneth Branagh nyúl hozzájuk, akkor külön jól sikerülnek. Ennek a filmnek zseniális a szereposztása, a helyszíne, a látványa és a zenéje is.
9. Donnie Darko - Ezt a filmet nagyon sokára néztem meg, mert ez nem olyan, hogy mellette mosogat az ember. Elgondolkodtató... Nagyon is az.
10. Sörgyári Capriccio - Na ez a film a családomban alap. Szerintem már mindenki kívülről tudja.:)
2013. április 19., péntek
Összevviszaság
Most csak úgy kedvem van írni. Nem tudom miről fogok, csak írhatnék van. Biztosan másnak is szokott ilyen lenni, amikor csak írna mindenféléről, ami a fejében jár.
Például az egyik ilyen, hogy vajon miért vannak emberek,akik kategórikusan elítélik a Harry Pottert. Nem azt mondom, hogy csodálatos könyv, de olvasmányos könnyű, fenntartja az érdeklődést, jó a világa, jók a benne közvetített értékek, érdekes a stílusa (bár egyre jobban meg vagyok róla győződve, hogy ez a fordító érdeme, olaszul nem olyan leleményes a fordítás). Szóval nem egy rossz könyv, sőt. Mégis vannak, akik szerint maga az ördög műve és úristen miért akarnak emberek ilyet pocsék szart olvasni. Ha belegondolok én hányszor olvastam eddig.A német pótvizsgámon anno az segített át, hogy a feléig elolvastam németül a 4.kötetet és így belement a fejembe a nyelvtani szerkezet meg egy csomó minden. Most ugye olaszul nyomom, hátha hatásos lesz. Már eljutottam az első könyv feléig, most vagyok az első kviddics meccsen.
Szerintem kevés olyan ifjúsági könyv van, ami ennyire megosztó lenne a felnőttek társadalmában.
Arra is rájöttem, hogy a harmadik az egyetlen kötet, amiben senki sem hal meg, de Voldemort sem szerepel benne. Estel mondta, hogy és a másodikban? Hát ott ott van Myrtill, igaz ő 50 évvel ezelőtt halt meg, de hát Voldemortnak is az 50 évvel ezelőtti énje kerül elő.
Aztán, a napokban olvastam egy cikket (tán pont ma?) hogy emberek miért gyűlölnek sztárokat. A gyűlölet szerintem egy annyira erős negatív érzelem, hogy nem lehet az mondani egy idegenre: Gyűlölöm.Ahhoz ismerni kell a másikat,ha nem is jól, hogy tudd gyűlölni is. Hogy igazán gyűlölhesd, ahhoz pedig nagyon jól kell ismerni. Én sosem gyűlöltem senkit, utálni utáltam, de a gyűlölethez nekem több kell. Persze fellángoló gyűlölet létezik, amikor az ember szeretnék mondjuk lelökni a lépcsőn a másikat, hogy törjön össze mindene és nagyon, nagyon fájjon neki, de az elmúlik, olyan gyorsan, amilyen gyorsan jön.
Én inkább dühös szoktam lenni, és haragudni szoktam. A haragom viszont tartós. A dühöm is. Hiába tripla tűzjeggyel, nem lehet tőlem mást várni, azt hiszem.
Aztán meg várom már nagyon a hazamenést. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de annyi kaland vár rám otthon! Például végre, évek óta, olyan sisakom lesz, amilyet régóta szerettem volna. Nőies és szép is. És rettentő sokat szeretnék tekerni, egyedül is, de főleg másokkal. Szeretnék kirándulgatni a környéken a bringámmal, és a bringám nélkül is.:) Vár még a Beltain, egy csomó beszélgetés, kávék és teák, fagyik, séták a sötétben (szeretek nyáron éjszaka sétálni)és séták nappal.:) Vár valami új munka (még nem tudom milyen) és vár A Tábor is, ami önmagában is külön kalandot jelent.
Szóval sok minden.
Szeretnék kibékülni valakivel, akit megbántottam a télen (még mielőtt hazaértem volna) és szeretném a baráti kapcsolataimat rendbe hozni, életben tartani, szorosabbra fűzni.:) Szeretném, ha azok, akikkel itt kint sokat beszéltem, ezután is sokat beszélnének velem.
Várom a nyarat, mert úgy érzem, tényleg ez lesz az utolsó igazi szabad nyaram, és maximálisan ki akarom élvezni.
Például az egyik ilyen, hogy vajon miért vannak emberek,akik kategórikusan elítélik a Harry Pottert. Nem azt mondom, hogy csodálatos könyv, de olvasmányos könnyű, fenntartja az érdeklődést, jó a világa, jók a benne közvetített értékek, érdekes a stílusa (bár egyre jobban meg vagyok róla győződve, hogy ez a fordító érdeme, olaszul nem olyan leleményes a fordítás). Szóval nem egy rossz könyv, sőt. Mégis vannak, akik szerint maga az ördög műve és úristen miért akarnak emberek ilyet pocsék szart olvasni. Ha belegondolok én hányszor olvastam eddig.A német pótvizsgámon anno az segített át, hogy a feléig elolvastam németül a 4.kötetet és így belement a fejembe a nyelvtani szerkezet meg egy csomó minden. Most ugye olaszul nyomom, hátha hatásos lesz. Már eljutottam az első könyv feléig, most vagyok az első kviddics meccsen.
Szerintem kevés olyan ifjúsági könyv van, ami ennyire megosztó lenne a felnőttek társadalmában.
Arra is rájöttem, hogy a harmadik az egyetlen kötet, amiben senki sem hal meg, de Voldemort sem szerepel benne. Estel mondta, hogy és a másodikban? Hát ott ott van Myrtill, igaz ő 50 évvel ezelőtt halt meg, de hát Voldemortnak is az 50 évvel ezelőtti énje kerül elő.
Aztán, a napokban olvastam egy cikket (tán pont ma?) hogy emberek miért gyűlölnek sztárokat. A gyűlölet szerintem egy annyira erős negatív érzelem, hogy nem lehet az mondani egy idegenre: Gyűlölöm.Ahhoz ismerni kell a másikat,ha nem is jól, hogy tudd gyűlölni is. Hogy igazán gyűlölhesd, ahhoz pedig nagyon jól kell ismerni. Én sosem gyűlöltem senkit, utálni utáltam, de a gyűlölethez nekem több kell. Persze fellángoló gyűlölet létezik, amikor az ember szeretnék mondjuk lelökni a lépcsőn a másikat, hogy törjön össze mindene és nagyon, nagyon fájjon neki, de az elmúlik, olyan gyorsan, amilyen gyorsan jön.
Én inkább dühös szoktam lenni, és haragudni szoktam. A haragom viszont tartós. A dühöm is. Hiába tripla tűzjeggyel, nem lehet tőlem mást várni, azt hiszem.
Aztán meg várom már nagyon a hazamenést. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de annyi kaland vár rám otthon! Például végre, évek óta, olyan sisakom lesz, amilyet régóta szerettem volna. Nőies és szép is. És rettentő sokat szeretnék tekerni, egyedül is, de főleg másokkal. Szeretnék kirándulgatni a környéken a bringámmal, és a bringám nélkül is.:) Vár még a Beltain, egy csomó beszélgetés, kávék és teák, fagyik, séták a sötétben (szeretek nyáron éjszaka sétálni)és séták nappal.:) Vár valami új munka (még nem tudom milyen) és vár A Tábor is, ami önmagában is külön kalandot jelent.
Szóval sok minden.
Szeretnék kibékülni valakivel, akit megbántottam a télen (még mielőtt hazaértem volna) és szeretném a baráti kapcsolataimat rendbe hozni, életben tartani, szorosabbra fűzni.:) Szeretném, ha azok, akikkel itt kint sokat beszéltem, ezután is sokat beszélnének velem.
Várom a nyarat, mert úgy érzem, tényleg ez lesz az utolsó igazi szabad nyaram, és maximálisan ki akarom élvezni.
2013. április 16., kedd
Vivere (élni)
Ma megnéztem mennyi pénzt sikerült összegyűjtenem az elmúlt négy hónap alatt... Hát... Maradjunk annyiban, hogy hamar kell valami meló otthon.
Viszont rettentő sok élmény ért, és ezeket nem cserélném se forintra se euróra.
Kb. 2-2,5 hónap az itt töltött időből csupa szomorú színben játszik. Nem voltam boldog és ez nem kifejezés. Nagyon boldogtalan voltam. Nem tudtam, hogy mi lesz velem, hogy mire megyek haza, hogy mihez kezdek majd. Nem volt talaj a lábam alatt és ez nekem szokatlan érzés volt. Nem tudtam tervezni sem, pedig amióta az eszemet tudom mindig van A,B,C tervem az életre. Nem nagy tervek, csak a mi lesz ha-ra van egy válaszom.
Január-februárban nem volt semmim és még beteg is lettem. Iszonyatos volt. Utoljára nem is tudom mikor voltam ennyire boldogtalan, talán még a középiskolában. Ráadásul a tavasz is késett. Nagyon későn kezdett igazán sütni a nap, és ez a másik dolog, ami meg tud ölni engem. Ha nincsen fény. S itt nem volt.
Aztán pár hete, amikor először mentem egyedül kirándulni és jól tudtam magam érezni, elfeledve minden más bajomat, beszélgettem nevettem, hetek óta először. Valahol itt indultam el azt hiszem a gyógyulás útján. Egyedül voltam egy csomó idegen között és mégsem voltam teljesen egyedül. Ismeretlenek voltak és mégis beszélgettünk és ez jó volt. Nagyon jó.
Közben az idő is kezdett jobbra fordulni, többet sütött a nap, már nem sötétben keltem reggel.
Később kijöttek anyuék. Akkor éreztem igazán, hogy igen, kész vagyok hazamenni. Megmutattam nekik mindent (de erről a másik blogban már írtam), és éreztem, hogy kész vagyok.Jól vagyok. Nem vagyok még boldog, mert ahhoz még hosszú út vezet, de jól vagyok, meggyógyultam, majdnem, mint Éowyn.
Megint tudok mosolyogni, megint nevetek, énekelek a konyhában takarítás közben, játszom a kiskrapekkel, ugrálunk a kiscsajjal az utcán, szóval jobb. Határozottan jobban vagyok.
Mert élni jó. Élni kell. Lehet sokezer eurója valakinek, ha nincsen élete. Nekem van. Mert akarom, hogy legyen.
Szeretném, ha meg tudnám ezt mutatni másoknak is.Ha képes lennék rá, hogy átragadjon olyanokra, akiknek szüksége van rá, hogy érezzék, az élet akkor is szép, ha vannak iszonyatos időszakok benne.
Viszont rettentő sok élmény ért, és ezeket nem cserélném se forintra se euróra.
Kb. 2-2,5 hónap az itt töltött időből csupa szomorú színben játszik. Nem voltam boldog és ez nem kifejezés. Nagyon boldogtalan voltam. Nem tudtam, hogy mi lesz velem, hogy mire megyek haza, hogy mihez kezdek majd. Nem volt talaj a lábam alatt és ez nekem szokatlan érzés volt. Nem tudtam tervezni sem, pedig amióta az eszemet tudom mindig van A,B,C tervem az életre. Nem nagy tervek, csak a mi lesz ha-ra van egy válaszom.
Január-februárban nem volt semmim és még beteg is lettem. Iszonyatos volt. Utoljára nem is tudom mikor voltam ennyire boldogtalan, talán még a középiskolában. Ráadásul a tavasz is késett. Nagyon későn kezdett igazán sütni a nap, és ez a másik dolog, ami meg tud ölni engem. Ha nincsen fény. S itt nem volt.
Aztán pár hete, amikor először mentem egyedül kirándulni és jól tudtam magam érezni, elfeledve minden más bajomat, beszélgettem nevettem, hetek óta először. Valahol itt indultam el azt hiszem a gyógyulás útján. Egyedül voltam egy csomó idegen között és mégsem voltam teljesen egyedül. Ismeretlenek voltak és mégis beszélgettünk és ez jó volt. Nagyon jó.
Közben az idő is kezdett jobbra fordulni, többet sütött a nap, már nem sötétben keltem reggel.
Később kijöttek anyuék. Akkor éreztem igazán, hogy igen, kész vagyok hazamenni. Megmutattam nekik mindent (de erről a másik blogban már írtam), és éreztem, hogy kész vagyok.Jól vagyok. Nem vagyok még boldog, mert ahhoz még hosszú út vezet, de jól vagyok, meggyógyultam, majdnem, mint Éowyn.
Megint tudok mosolyogni, megint nevetek, énekelek a konyhában takarítás közben, játszom a kiskrapekkel, ugrálunk a kiscsajjal az utcán, szóval jobb. Határozottan jobban vagyok.
Mert élni jó. Élni kell. Lehet sokezer eurója valakinek, ha nincsen élete. Nekem van. Mert akarom, hogy legyen.
Szeretném, ha meg tudnám ezt mutatni másoknak is.Ha képes lennék rá, hogy átragadjon olyanokra, akiknek szüksége van rá, hogy érezzék, az élet akkor is szép, ha vannak iszonyatos időszakok benne.
2013. április 15., hétfő
Városnézés
Sosem értettem, hogy mi a nyaralás abban, ha az ember elmegy egy idegen városba (pláne egy idegen országba)és ki se teszi a lábát a szállásáról, nem nézi meg az adott város nevezetességeit (legalább párat), nem kóstol meg (ha megteheti) legalább egy helyi nevezetes ételt.Egyszóval magából a helyből, ahol van nem lát semmit.Ennyi erővel akkor ne menjen másik városba, hanem vegye be magát egy szállodába oszt kész.
Szerencsére, azért az öcsémék nem ilyenek voltak, ameddig itt voltak, bár ha kicsit lelkesebbek még pár száz dolgot mutattam volna.:)
Mert az más, ha az ember a barátait megy meglátogatni egy másik városba, de, amikor kifejezetten egy város miatt megy (függetlenül attól, hogy ott vannak-e a barátai), akkor szerintem nem aludni meg wellneselni indulunk.
Arra gondoltam, hogy szerzek egy kicsivel nagyobb, mondjuk 60 literes hátizsákot és csak azzal fogok majd menni külföldre nézelődni.
Szeretnék még sok helyet látni, főleg Olaszországban, de akár máshol is.
Nem tudom megcsinálom-e valaha a hátizsákkal Európában túrát, amit nagyon szeretnék (ehhez sok sok pénz kéne), de jó volna.
Szerencsére, azért az öcsémék nem ilyenek voltak, ameddig itt voltak, bár ha kicsit lelkesebbek még pár száz dolgot mutattam volna.:)
Mert az más, ha az ember a barátait megy meglátogatni egy másik városba, de, amikor kifejezetten egy város miatt megy (függetlenül attól, hogy ott vannak-e a barátai), akkor szerintem nem aludni meg wellneselni indulunk.
Arra gondoltam, hogy szerzek egy kicsivel nagyobb, mondjuk 60 literes hátizsákot és csak azzal fogok majd menni külföldre nézelődni.
Szeretnék még sok helyet látni, főleg Olaszországban, de akár máshol is.
Nem tudom megcsinálom-e valaha a hátizsákkal Európában túrát, amit nagyon szeretnék (ehhez sok sok pénz kéne), de jó volna.
2013. április 11., csütörtök
North and south
Ezt konkrétan Richard Armitage miatt néztem meg. Az a pasi egyszerűen gyönyörű. Mindene szép neki, a szeme, az arca, a mosolya, a keze... a hangja... Szóval aahh. szerelem.
De eddig nem tudtam, hogy mennyire jó színész.
Egyszerűen elhiszem neki, hogy ő egy 1800-as évek vége 1900-as évek eleje korabeli gyártulaj, aki kőkemény, de becsületes és tisztességes. Elhiszem neki, hogy szerelmes, hogy fáj a szíve (engem, engem vegyél feleségül!!!), látni a szemén, hogy mindjárt sír (és akkor feltámad bennem a vágy, hogy megsimogassam és mondjam neki, hogy ne félj minden rendben lesz), látni a tartásán, amikor megtörik és látni, amikor boldog. Egyszerűen zseniális.
A többi színész is jó, de hát én ugye miatta néztem meg a sorozatot (ezután más filmjeit is látni akarom). Hogy azért róluk is ejtsek szót, A Nicolast játszó pasit tuti láttam már valahol, és az öreg dajkát alakító nő is szeretnivaló. Meg persze Mrs. Thornton. Hogy az a nő hogy tudott végig ilyen fa arcot vágni, miközben a szeme mindent elárult...
Szóval ajánlom megnézésre ezt a sorozatot, függetlenül attól, hogy hány éves vagy, fiú/férfi vagy lány/nő, hol élsz, mit csinálsz, mi a hobbid stb.
Oldalt pedig a sorozat témája zongorán.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)