Bastardo facebook...

A bastardo fattyút jelent... Egyszer vagy kétszer hallottam itt, amikor egymásnak üvöltötték srácok...

Egyébként jó kis szó... tetszik...

Szóval az történt, hogy éppen nagyban chateltem több emberrel is, meg a falon is ment a diskurzus itt ott, tehát használatban volt a rendszer, amikor is felpattan nekem, hogy azonosítsam magam. Mondom hö? Mifa?? Mit csináljak? Beírom szépen a nevem, erre kidob, hogy nem létező személy, hamis név. MI?? Anyád jól van egyébként? (Ja mindezt olaszul mert olaszra volt állítva a face.) Várok tíz percet, próbálom megint, megint nem enged. Próbáltam a telefonszámommal, mire közölte, hogy ehhez a számhoz nem tartozik profil. Na itt már kezdtem nem kicsit nagyon ideges lenni, mert nem szerettem volna újra regisztrálni, kicsit macerás lett volna. Aztán valami isteni szikra pattanhatott az agyamban, mert középre beírtam a nicknevemet, amin a barátaim hívnak és, ami, becenévként megvan adva évek óta. S láss csodát BEENGEDETT! Hát azt hittem eldobom az agyamat meg a gépet is. Viszont most ott díszeleg a becenevem a vezetéknevem és a keresztnevem között. Nem lehet megváltoztatni. Nem örülök neki, mert ezen a becenevemen csak kevesen hívnak a barátaim  közül...

Mert nálam úgy van, hogy a hivatalos helyeken,munkában az első keresztnevemet használom. A családom és a közeli barátaim ennek a becézését használják, a barátaim pedig a nicknevemen hívnak (már aki).

Szóval, most már kezdek lenyugodni, de volt egy bő fél órám, ameddig NAGYON ideges voltam.

Álláskeresés indul!

Igazából a szakmai állásokat pályázgatom/nézegetem már egy ideje, most viszont ráálltam arra, hogy majdnem akármit!
Közben nagyon vicces kis állásokra bukkanok. A kedvencem eddig ez volt:
http://www.expressz.hu/fenott-tartalmu-oldal-munkatarsat-keres-45743647/

Úgy el tudom képzelni mi lehet a meló.:D

Megpályáztam egy egésznapos babysitter állást is egy olasz családnál. Jó lenne ha otthon is használhatnám még a nyelvet a nyelvvizsgán túl is, amiről ebben a percben azt gondolom, hogy biztos nem fog sikerülni, de persze ez hülyeség. Még nem kaptam levelet róla, hogy hol lesz pontosan maga a vizsga, de néztem a honlapot nincs még beosztás.


Szóval most ráállok az álláskeresésre, és nagyon remélem, hogy május végére már lesz valami, akármilyen meló. Nem vagyok válogatós ezen a téren. Csak fizessen és legyen kvázi tisztességes munka. (Szóval azért kurvának mégse mennék el, na.)

Hol volt, hol nem volt...

Negyedszer futok neki a bejegyzésnek. Ismeritek azt az érzést, amikor írnátok valamiről, tudjátok, hogy ott van, ki fog jönni, meg fog születni az írás, de még várat magára? Hát így vagyok most én is. Tudom, hogy mit szeretnék írni (egy mesét), nagyjából tudom is, hogy miről, csak valahogy mégsem megy. Pedig a wordot is megnyitottam vagy háromszor, hátha.

Egy mesét szeretnék írni, egy mesét azoknak a barátaimnak, akik szomorúak, egy mesét arról, hogy "nem igaz most a tél", hogy mindig van kiút, hogy mindig jobb lesz, hogy érdemes bízni a jövőben, hogy a legkisebb királyfi/királylány legyőzi a démonokat, a gonoszt, hogy végül elnyeri a jutalmát és boldogan él, míg meg nem hal.
Egy mesét szeretnék írni a reményről, a barátságról, a kitartásról, a kalandokról, az utazásról, a levélről, a mágusokról, íjászokról, vadászokról, tolvajokról, bárdokról, a kalandozókról és a mesélőkről.
Egy mesét, aminek nincsen eleje és nincsen vége, ami a tükrön túli világban is játszódhatna, vagy valahol máshol,ami bármi megtörténhet. Ahol repülni lehet, vagy ülni a holdon vagy megfogni a napsugarakat, ahol nincsen lehetetlen, ahol az adott szó, az ígéret megszeghetetlen.
Egy olyan mesét, ami nem feltétlenül mindig vidám, ami nem nem egyszerű, nem kiszámítható, de mégis az, ami igaz, mint minden mese.

Egy mesét szeretnék írni, ami rólunk szól, nekünk.

2001.04.22

Ez a nap életem egyik legmeghatározóbb napja volt. Minden évben írok róla, talán pont ezért.
Esett. Mit esett? Szakadt az a hülye eső. A Keletihez közeli mekibe mentünk, ahol először csak egy ismerős arcot láttam, Zsófiét. Mint kiderült egy környéken laktunk korábban, és egy iskolába is járhattunk egy ideig, azért volt ismerős. A többség az anyukájával vagy az apukájával érkezett, akik aztán vagy otthagytak minket, vagy nem. Nem láttuk egymást előtte, akkor még nem kerültek fel a netre mindenféle képek, nem volt ennyire intenzív a virtuális élet, mint most. Még vonalas telefonon hívtuk egymást.
Jó nap volt. Kanga tájékoztatott minket róla, hogy mikor, hogyan lesz a tábor, mennyibe kerül, ilyesmik. Aztán beszélgettünk játszottunk és mindenki ment haza.

A következő héten mogyi már nálunk ebédelt. Május elsején már együtt mentünk a ligetbe majálisozni, és mindenki nagyon várta azt a bizonyos tábort.

Azt hiszem a 2001-es volt életem egyik legszebb nyara. Életemben először tényleg barátokat szereztem, függetlenül attól, hogy merre laktak az országban, nem volt fontos, hiszen van net, van telefon, és fel lehet ülni a vonatra is, hogy meglátogassuk a másikat. Akkor kezdtem el az országot járni, hiszen Bábolna, Győr, messze van. A többségünk még általános iskolába járt (nem is tudom volt-e olyan, aki gimis volt akkor, mármint azokon kívül, akik 6-8 vagy 12 évfolyamos suliba jártak), vagy abban az évben kezdte meg a gimit.
Akkor lettem 15 éves, és emlékszem, hogy másnap már nem lett volna netünk, ezért a barátaim előrébb hozták egy órával a köszöntésem, én pedig ott ültem a gép előtt (akkor még csak egy nagy családi gép volt) és potyogtak a könnyeim.

Azt soha nem gondoltuk volna, hogy ennyire messze sodor minket egymástól az élet, hogy csak hellyel-közzel fogunk tudni a másikról, hogy lesznek, akik külföldön élnek majd (Balázs, Ping, Rumli), hogy 12 év múlva hányan lesznek házasok, vagy eljegyezve, hogy kiknek lesznek gyerekei, hogy kiből mi lesz. 12 éve még gyerekek voltunk. De boldog és szabad gyerekek, legalábbis azt hiszem. Mert persze megvoltak a saját problémáink, mint minden kamasznak, de ott voltunk egymásnak, és azt hiszem ez a fontos. Ott voltunk, és sokan még most is ott vagyunk.

Soha nem fogom letagadni, hogy jártam Harry Potter táborban, hogy ültem seprűn, hogy kvddicsizetem, hogy "varázslásról" tanultam, egy héten át. 44-en voltunk abban a táborban, és csak maroknyi emberről tudom, mi lett vele.

Azt nagyon sajnálom, hogy Kanga nem látja, (nem hiszem, hogy érdekli) hogy mi történt azzal a kupacnyi gyerekkel, akiket ő hozott össze, ő gyúrt egy csapattá azon a nyáron. Azt hiszem valahol büszke lenne ránk.

Top10 - magyar

Az előző bejegyzéshez hasonlóan álljon itt most 10 olyan magyar film, ami valamiért kedves a szívemnek. 

1. Égig érő fű  - Aki ezt a filmet nem látta, az sürgősen pótolja be. Hihetetlen kedves, szórakoztató és megható film ez arról, hogy bármit el lehet érni, ha el akarod, és persze a barátságról.

2. Szeleburdi család - Valahol az én családom is ilyen. Mindenkit befogad, mindent megold, csak az én apukám sokkal idegesebb fajta. Mi is évekig álmodoztunk A Kertes Házról, és nekünk is rettentő sok barátunk van. 

3. Barátom Boncza - Korábban már írtam erről a filmről (az előző blogon), így most csak a címét említem meg.

4. Valami Amerika - Ebben a filmben az az érdekes, hogy igazából annyira nem jó film, nekem viszont fontos. Aznap, amikor megnéztük moziban, halt meg a nagypapám, és a barátaim, Any és Hari, akikkel aznap találkoztam gyorsan elvittek moziba, hogy jobb kedvem legyen. Sikerült nekik.:)

5. Magyar Vándor - Hatszor láttam ezt a filmet legalább.Hatszor. Annyira jó a humora, az utalásai,a zenéje, hogy szerintem látni fogom még párszor az életem során. Idézgetni is szoktunk belőle. :)

6. Abigél - Ezt a filmet hamarabb láttam, minthogy a könyvet olvastam volna (szerintem még olvasni sem tudtam...) és nagyon tetszett. Tetszett a világa, a szabályok, a titokzatossága, ahogy a felnőttek titkai szépen lassan kiderülnek a gyerekek számára is. Valahol szerettem volna egy ilyen világban élni egy kicsit, ahol fontos, hogy összetartsunk, mert meg kell védeni egymást. Akkor még nem fogtam fel, hogy miért is viselkednek így a felnőttek, azt csak jóval később értettem meg. 

7. Valahol Európában - Ezt a filmet azért nézették meg velünk anyáék,mert apa elvitt minket a musical bemutatójára, és hogy tudjuk már, hogy mit nézünk. Lehettem vagy 7 éves maximum 8. A filmből csak alig pár jelenetre emlékszem, például, amikor a végén elmondják, hogy kinek hogyan halt meg a családja, vagy amikor a főszereplő lány visszaemlékezik, hogy mit tett azért, hogy a családja éljen, mégis elhurcolták őket, meg persze a végére. Emlékszem, hogy azért kezdtünk el bohóckodni a barátnőmmel, mert nem akartunk sírni rajta, mert hát az egy baromira sírnivaló film. Ha most visszamennék az időben, szólnék anyának, hogy talán nem kéne velünk megnézetni, mert a színdarab fele annyira nem sokkoló, mint a film és szerintem kicsik voltunk mi még hozzá. 

8. Kötelező olvasmány filmek - Kőszívű ember Fiai, Egri Csillagok, Koppányi aga testamentuma , ezeket azért veszem egy kalap alá, mert mindig kb. ugyanakkor adja őket a tv és olyankor meg is szoktuk nézni őket. Szerintem mind a három film jól sikerült. A háromból csak egy könyvet olvastam, azt is már egyetemistaként, az Egri Csillagokat. Ezekből is szoktunk idézgetni.:) 

9. Indul a Bakterház - Ugye ezt nem kell magyaráznom?:) 

10. Moszkva tér - Amikor a film játszódik én csak kb. 3 éves lehettem, de valahogy azóta sem változott sokat a világ. Pont az előttem érettségizőknél volt ugye a botrány, hogy kiderültek a tételek, és mi is pont ugyanannyira rettegtünk az érettségitől, mint ők.Mi sem tudtunk hogyan tovább, csak homályos elképzeléseink voltak róla, hogy mihez kezdünk UTÁNA. Mondjuk az én iskolában/osztályomban nem volt ekkora az összhang, nekem máshonnan voltak barátaim, akikkel nem is a moszkván, hanem a kálvinon, nyugatiban, deákon találkoztunk többször, de közülük is sokan másfelé vannak már.

S persze még ide sorolhatnék annyi filmet, amik mind utólag jutottak eszembe.:)) 

Top10 - külföldi

Van ez a videó itt: https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=bhcdlBnofsA

Elkezdtem hát gondolkodni a számomra 10 legkedvesebb filmen.

Nagyon nehéz ezen filózni, mert rettentő sok filmet láttam az életem során. Nem sorrendben fogom őket most betenni, hanem, ahogy eszembe jutnak.

1. A Gyűrűk Ura - oké szerintem ezt nem kell magyarázni miért (most is éppen fut olaszul). Ha ez a film nincsen soha nem ismerem meg a barátaimat, sosem találkozom velük. 10 évvel ezelőtt került a moziba. 10... Durva...

2. Harry Potter - detto, mint a GyU.

3. State Buoni Se Potete - 5 éves voltam, amikor láttam. 5 sok mindent nem értettem belőle, de az, ahogy éneklik benne a címadó dalt, hát az teljesen megfogott. Akkor szerettem bele abba a nyelvbe, amit most nap-mint-nap használok.

4. Hair - Még nem tudtam olvasni, amikor anyuékkal megnéztem, szerintem véletlenül láttam. Tetszett a zenéje, a stílusa, a mindene. Később nagyon szerettem volna abban a korban élni, mert a szabadságot jelentette nekem. Kb. 16 éves koromig teljesen úgy is öltöztem, mint egy hippi sőt igazából a mai napig felfedezhetők a ruhatáramban hippi stílusú ruhák.

5. A Faun Labirintusa - Ez volt az első olyan film, amin mások előtt is sírtam. Ha kellene egy példát hoznom a tökéletes filmre, számomra talán ez lenne az.A látványvilága, a története, a zenéje, mind beleégett az agyamba.

6. Sült Zöld Paradicsom - A legszebb film a barátságról.

7. - Benni és Joon - Szvsz Jhonny Depp legjobb filmje.

8.- Sok Hűhó Semmiért - Eleve szeretem Shakespeare műveit, de ha Kenneth Branagh nyúl hozzájuk, akkor külön jól sikerülnek. Ennek a filmnek zseniális a szereposztása, a helyszíne, a látványa és a zenéje is.

9. Donnie Darko - Ezt a filmet nagyon sokára néztem meg, mert ez nem olyan, hogy mellette mosogat az ember. Elgondolkodtató... Nagyon is az.

10. Sörgyári Capriccio - Na ez a film a családomban alap. Szerintem már mindenki kívülről tudja.:)

Összevviszaság

Most csak úgy kedvem van írni. Nem tudom miről fogok, csak írhatnék van. Biztosan másnak is szokott ilyen lenni, amikor csak írna mindenféléről, ami a fejében jár.
Például az egyik ilyen, hogy vajon miért vannak emberek,akik kategórikusan elítélik a Harry Pottert. Nem azt mondom, hogy csodálatos könyv, de olvasmányos könnyű, fenntartja az érdeklődést, jó a világa, jók a benne közvetített értékek, érdekes a stílusa (bár egyre jobban meg vagyok róla győződve, hogy ez a fordító érdeme, olaszul nem olyan leleményes a fordítás). Szóval nem egy rossz könyv, sőt. Mégis vannak, akik szerint maga az ördög műve és úristen miért akarnak emberek ilyet pocsék szart olvasni. Ha belegondolok én hányszor olvastam eddig.A német pótvizsgámon anno az segített át, hogy a feléig elolvastam németül a 4.kötetet és így belement a fejembe a nyelvtani szerkezet meg egy csomó minden. Most ugye olaszul nyomom, hátha hatásos lesz. Már eljutottam az első könyv feléig, most vagyok az első kviddics meccsen.
Szerintem kevés olyan ifjúsági könyv van, ami ennyire megosztó lenne a felnőttek társadalmában.
Arra is rájöttem, hogy a harmadik az egyetlen kötet, amiben senki sem hal meg, de Voldemort sem szerepel benne. Estel mondta, hogy és a másodikban? Hát ott ott van Myrtill, igaz ő 50 évvel ezelőtt halt meg, de hát Voldemortnak is az 50 évvel ezelőtti énje kerül elő.

Aztán, a napokban olvastam egy cikket (tán pont ma?) hogy emberek miért gyűlölnek sztárokat. A gyűlölet szerintem egy annyira erős negatív érzelem, hogy nem lehet az mondani egy idegenre: Gyűlölöm.Ahhoz ismerni kell a másikat,ha nem is jól, hogy tudd gyűlölni is. Hogy igazán gyűlölhesd, ahhoz pedig nagyon jól kell ismerni. Én sosem gyűlöltem senkit, utálni utáltam, de a gyűlölethez nekem több kell. Persze fellángoló gyűlölet létezik, amikor az ember szeretnék mondjuk lelökni a lépcsőn a másikat, hogy törjön össze mindene és nagyon, nagyon fájjon neki, de az elmúlik, olyan gyorsan, amilyen gyorsan jön.
Én inkább dühös szoktam lenni, és haragudni szoktam. A haragom viszont tartós. A dühöm is. Hiába tripla tűzjeggyel, nem lehet tőlem mást várni, azt hiszem.

Aztán meg várom már nagyon a hazamenést. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de annyi kaland vár rám otthon! Például végre, évek óta, olyan sisakom lesz, amilyet régóta szerettem volna. Nőies és szép is. És rettentő sokat szeretnék tekerni, egyedül is, de főleg másokkal. Szeretnék kirándulgatni a környéken a bringámmal, és a bringám nélkül is.:) Vár még a Beltain, egy csomó beszélgetés, kávék és teák, fagyik, séták a sötétben (szeretek nyáron éjszaka sétálni)és séták nappal.:) Vár valami új munka (még nem tudom milyen) és vár A Tábor is, ami önmagában is külön kalandot jelent.
Szóval sok minden.

Szeretnék kibékülni valakivel, akit megbántottam a télen (még mielőtt hazaértem volna) és szeretném a baráti kapcsolataimat rendbe hozni, életben tartani, szorosabbra fűzni.:) Szeretném, ha azok, akikkel itt kint sokat beszéltem, ezután is sokat beszélnének velem.

Várom a nyarat, mert úgy érzem, tényleg ez lesz az utolsó igazi szabad nyaram, és maximálisan ki akarom élvezni.

Vivere (élni)

Ma megnéztem mennyi pénzt sikerült összegyűjtenem az elmúlt négy hónap alatt... Hát... Maradjunk annyiban, hogy hamar kell valami meló otthon.

Viszont rettentő sok élmény ért, és ezeket nem cserélném se forintra se euróra.
Kb. 2-2,5 hónap az itt töltött időből csupa szomorú színben játszik. Nem voltam boldog és ez nem kifejezés. Nagyon boldogtalan voltam. Nem tudtam, hogy mi lesz velem, hogy mire megyek haza, hogy mihez kezdek majd. Nem volt talaj a lábam alatt és ez nekem szokatlan érzés volt. Nem tudtam tervezni sem, pedig amióta az eszemet tudom mindig van A,B,C tervem az életre. Nem nagy tervek, csak a mi lesz ha-ra van egy válaszom.
Január-februárban nem volt semmim és még beteg is lettem. Iszonyatos volt. Utoljára nem is tudom mikor voltam ennyire boldogtalan, talán még a középiskolában. Ráadásul a tavasz is késett. Nagyon későn kezdett igazán sütni a nap, és ez a másik dolog, ami meg tud ölni engem. Ha nincsen fény. S itt nem volt.

Aztán pár hete, amikor először mentem egyedül kirándulni és jól tudtam magam érezni, elfeledve minden más bajomat, beszélgettem nevettem, hetek óta először. Valahol itt indultam el azt hiszem a gyógyulás útján. Egyedül voltam egy csomó idegen között és mégsem voltam teljesen egyedül. Ismeretlenek voltak és mégis beszélgettünk és ez jó volt. Nagyon jó.
Közben az idő is kezdett jobbra fordulni, többet sütött a nap, már nem sötétben keltem reggel.
Később kijöttek anyuék. Akkor éreztem igazán, hogy igen, kész vagyok hazamenni. Megmutattam nekik mindent (de erről a másik blogban már írtam), és éreztem, hogy kész vagyok.Jól vagyok. Nem vagyok még boldog, mert ahhoz még hosszú út vezet, de jól vagyok, meggyógyultam, majdnem, mint Éowyn.
Megint tudok mosolyogni, megint nevetek, énekelek a konyhában takarítás közben, játszom a kiskrapekkel, ugrálunk a kiscsajjal az utcán, szóval jobb. Határozottan jobban vagyok.

Mert élni jó. Élni kell. Lehet sokezer eurója valakinek, ha nincsen élete. Nekem van. Mert akarom, hogy legyen.

Szeretném, ha meg tudnám ezt mutatni másoknak is.Ha képes lennék rá, hogy átragadjon olyanokra, akiknek szüksége van rá, hogy érezzék, az élet akkor is szép, ha vannak iszonyatos időszakok benne.

Városnézés

Sosem értettem, hogy mi a nyaralás abban, ha az ember elmegy egy idegen városba (pláne egy idegen országba)és ki se teszi a lábát a szállásáról, nem nézi meg az adott város nevezetességeit (legalább párat), nem kóstol meg (ha megteheti) legalább egy helyi nevezetes ételt.Egyszóval magából a helyből, ahol van nem lát semmit.Ennyi erővel akkor ne menjen másik városba, hanem vegye be magát egy szállodába oszt kész.

Szerencsére, azért az öcsémék nem ilyenek voltak, ameddig itt voltak, bár ha kicsit lelkesebbek még pár száz dolgot mutattam volna.:)

Mert az más, ha az ember a barátait megy meglátogatni egy másik városba, de, amikor kifejezetten egy város miatt megy (függetlenül attól, hogy ott vannak-e a barátai), akkor szerintem nem aludni meg wellneselni indulunk.

Arra gondoltam, hogy szerzek egy kicsivel nagyobb, mondjuk 60 literes hátizsákot és csak azzal fogok majd menni külföldre nézelődni.

Szeretnék még sok helyet látni, főleg Olaszországban, de akár máshol is.

Nem tudom megcsinálom-e valaha a hátizsákkal Európában túrát, amit nagyon szeretnék (ehhez sok sok pénz kéne), de jó volna.

North and south

Dodie jóvoltából (kiküldte dvd-n) sikerült megnéznem a fenti címet viselő sorozatot. Ez egy 4 részes BBC csoda. Szeretem a BBC sorozatokat, mert igényesek. Igényesek a jelmezek, a színészek kiválasztása, a díszlet, a zene minden igényes benne. A következő részek spoileresek lesznek sorry.:)

Ezt konkrétan Richard Armitage miatt néztem meg. Az a pasi egyszerűen gyönyörű. Mindene szép neki, a szeme, az arca, a mosolya, a keze... a hangja... Szóval aahh. szerelem.
De eddig nem tudtam, hogy mennyire jó színész.

Egyszerűen elhiszem neki, hogy ő egy 1800-as évek vége 1900-as évek eleje korabeli gyártulaj, aki kőkemény, de becsületes és tisztességes. Elhiszem neki, hogy szerelmes, hogy fáj a szíve (engem, engem vegyél feleségül!!!), látni a szemén, hogy mindjárt sír (és akkor feltámad bennem a vágy, hogy megsimogassam és mondjam neki, hogy ne félj minden rendben lesz), látni a tartásán, amikor megtörik és látni, amikor boldog. Egyszerűen zseniális.
A többi színész is jó, de hát én ugye miatta néztem meg a sorozatot (ezután más filmjeit is látni akarom). Hogy azért róluk is ejtsek szót, A Nicolast játszó pasit tuti láttam már valahol, és az öreg dajkát alakító nő is szeretnivaló. Meg persze Mrs. Thornton. Hogy az a nő hogy tudott végig ilyen fa arcot vágni, miközben a szeme mindent elárult...

Szóval ajánlom megnézésre ezt a sorozatot, függetlenül attól, hogy hány éves vagy, fiú/férfi vagy lány/nő, hol élsz, mit csinálsz, mi a hobbid stb.

Oldalt pedig a sorozat témája zongorán.

Jó gyerek, rossz gyerek

Amikor két éve (úristen két éve volt!) állásinterjúra rohantam nyelvvizsga után, megkérdezte tőlem a kolléga, hogy milyen a rossz gyerek?

Mondtam neki, hogy erre mindig mindenki azt a választ várja, hogy rossz gyerek nincsen, csak nehezen kezelhető, vagy rosszul nevelt, de szerintem igenis létezik rossz gyerek.

Az a rossz gyerek, aki szánt szándékkal árt a másiknak és nem bánja meg a tettét utána sem. Aki élvezi, ha másokat bánt.

Találkoztam ilyen gyerekekkel, és borzasztó volt látni, hogy létezik a jelenség.

Kíváncsi vagyok felteszi-e ezt a kérdést nekem még valaha valaki állásinterjún.

A költészet napja

Lázár Ervin - A Négyszögletű kerekerdő

DÖMDÖ-DÖMDÖ-DÖMDÖDÖM

Mikkamakka nagy rikoltozásra ébredt. Majd beszakadt a dobhártyája. Nem csoda, mert éppen az ő fülébe rikoltoztak. Hárman is. Nevezetesen Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült oroszlán, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl és Vacskamati.

- Te meg Maminti lesztek a döntőbírók! - üvöltötte éppen Bruckner Szigfrid.

Mikkamakka először is befogta a fülét.

- Miféle döntőbíró? - kérdezte akkor.

De nem vette le a kezét a füléről, mert amazok hárman egyszerre kezdtek kiabálni. Sőt odajött Nagy Zoárd is, a lépkedő fenyőfa, s nem sokkal később Ló Szerafin, a kék paripa.

Most már öten üvöltöztek.

- Éntőlem megszakadhattok az ordibálásban - mondta Mikkamakka -, addig úgysem veszem el a kezem a fülemről, amíg nem kezdtek csendesen és egyenként beszélni.

Aromót választották szószólónak, Mikkamakka levette a füléről a kezét.

- Arról van szó, kérlek szépen, hogy Bruckner Szigfrid azt állítja, ő itt a legnagyobb költő - kezdte Aromo -, és bármelyikünknél szebb verset tud kitalálni. Egyszóval henceg...

- Még hogy én hencegek! Igenis... - Mikkamakka újra befogta a fülét.

Mindenki Bruckner Szigfridnek támadt.

- Hadd mondja végig Aromo.

Az oroszlán elhallgatott.

- Elhatároztuk hát - folytatta Aromo -, hogy költői versenyt rendezünk. Mindenki költ egy verset, és a végén te meg Maminti, a kicsi zöld tündér eldöntitek, hogy melyik kapja az első díjat.

- Természetesen az én versem - mondta magabiztosan Bruckner Szigfrid, de megint lehurrogták.

- Jól van - mondta Mikkamakka -, ezen ne múljon.

Fölült a tisztás szélén egy emelvényre Maminti mellé.

- Ki akar versenyezni? - kérdezte.

Mindenki fölemelte a kezét, még Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót és Dömdödöm is. Valamennyien papírt és ceruzát ragadtak, és vadul nekiláttak. Csak úgy sistergett a sok ceruza. Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el a verssel. Föl is állt, hogy elszavalja.

A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.

Huhú, fiúfütty, lengettek, rengettek, fütyörésztek, fityirésztek a többiek.

- Ez nem vers, kikérem magamnak! - dühöngött Bruckner Szigfrid.

- Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers?! - méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.

Mikkamakka ráncolta a homlokát.

- Hát bizony - mondta aztán -, kedves Lajos, ez tényleg nem vers.

- Miért - lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos -, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?

Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:

- Csak!

És lássuk be, igaza volt.

Rögtön színre is lépett a második versenyző. Maga Bruckner Szigfrid. Pózba vágta magát, az égre emelte tekintetét, és nekikezdett:

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
a szobában lakik itt bent?

- Állj - mondta Mikkamakka -, ezt nem te írtad!

- Hát kicsoda? - háborgott Bruckner Szigfrid. - Ki az ördög írta volna, itt van, nézd meg a papírt, nem az én írásom ez?!

- Jó, jó - vágott közbe Mikkamakka -, de ezt már régen megírta Petőfi Sándor. Mi meg abban állapodtunk meg, ha jól emlékszem, hogy mindenki a saját versét adja elő.

- Úgy van! - helyeseltek a többiek.

- Ki az a Petőfi Sándor?! - kiabált Bruckner Szigfrid. - Sohase hallottam a nevét.

- Elég szégyen - mondta Maminti -, de a verset akkor is ő írta. Légy szíves, saját költeményt előadni.

- Na jó - mondta Bruckner Szigfrid. - Tudok én mást is. Ide süssetek!

Póz, arc az ég felé. Nekikezdett:

Ej, kend, tyúkanyó, mi a kő,
itt bent lakik a szobában?

- Hohó - hadonászott Aromo -, ugyanazt mondod kitekerve! És ráadásul rím sincs benne.

- Rímnek kell benne lenni? - kérdezte Bruckner Szigfrid Mikkamakkát.

- Hát nem árt - mondta az -, de ne az Anyám tyúkját mondjad. Akárhogy forgatod, úgyis ráismerünk.

- Na jó - mondta újra Bruckner Szigfrid -, akkor nem az Anyám tyúkját mondom.

Elkezdte:

- Apám tyúkja, írta Bruckner Szigfrid.

Ej, tyúkapó, mi a kő, itt bent
lakik a szobában kend?

- Megölni, lelőni, szétvágni, elzavarni, kirúgni, szétfűrészelni! - dühöngtek a többiek.

- Így nem lehet szavalni! - háborgott Bruckner Szigfrid.

- Bizony nem - mondta Mikkamakka. - Jobb is, ha abbahagyod. Itt csalással nem élsz meg. Halljuk a következőt!

Bruckner Szigfrid elsompolygott onnan, s Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa ugrott a helyére. Szavalt, csak úgy zengett.

Legszebb állat az anakonda,
de nem tudja ezt ama konda,
ha ráterelnék ama kondát,
széttiporná az anakondát.

- Ugyan, miféle vers ez! - mondta szemrehányóan Aromo. - Ilyen erővel azt is mondhattad volna:

Legszebb állat az anaménes,
de nem tudja ezt ama ménes,
ha ráterelnék ama ménest,
széttiporná az anaménest.

A többiek tapsoltak, tetszett nekik Aromo gúnyolódása. Sőt, hogy köszörüljön a költőtudo­mányán esett csorbán, Bruckner Szigfrid is megszólalt:

- Vagy azt is mondhattad volna:

Legszebb állat az anacsorda,
de nem tudja ezt ama csorda,
ha ráterelnék ama csordát,
széttiporná az anacsordát.

Nagy Zoárd tobozai vöröslöttek a méregtől.

- És azt nem mondanád meg, mi a csudát jelent az az anacsorda meg anaménes?

- Ugyanazt, amit az anakonda - kiabált közbe Vacskamati -, azaz semmit!

- Az anakonda igenis egy állat - bizonygatta Nagy Zoárd.

- Ki ismeri? - tette föl a kérdést Mikkamakka.

- Senki - zúgták a többiek.

- Nem ér! - hadonászott Nagy Zoárd. - Tessék megnézni a Természettudományi kislexikonban. Ha nincs benne, vágjanak föl tűzifának.

- Kinek van Természettudományi kislexikonja? - kérdezte Mikkamakka.

- Senkinek - felelték kórusban.

- Ezen ne múljon - szólt ekkor Maminti, és elővette zöld varázspálcáját. - Csiribi, legyen itt egy, csiribá, természettudományi, prics, kislexikon, prucs!

És már ott is volt a lába előtt.

Nosza, nekiestek, lapozták, csak úgy sistergett.

- Hányadik betű az ábécében az a? - kérdezte Vacskamati.

- Hátulról vagy elölről számítva? - érdeklődött Aromo, de akkor már Nagy Zoárd diadallal felkiáltott:

- Itt van, az ötvenkilencedik oldalon! - És olvasta:

- „Anakonda (Eunectes murinus): állat, tíz métert is elérő, dél-amerikai óriáskígyó. Áldozatát körülgyűrűzi és összeroppantja.”

- Hát legyen neked ez a legszebb állat - mormogta Aromo, de mit volt mit tenni, el kellett fogadni Nagy Zoárd versét, íme kiderült, van anakonda nevű állat.

- Jöhet a következő - intett Mikkamakka. Ló Szerafin méltóságteljesen fölállt, középre ballagott, meghajtotta magát:

Ha elpusztul a tulok,
szarvából lesz a tülök,
de ha én elpüsztülök,
belőlem nem lesz tulok.

- Hát az biztos - kiabálták a többiek -, mert már most egy nagy tulok vagy!

- Még hogy elpüsztülök - vihogott Bruckner Szigfrid. - Elpüsztülök a rühügéstől.

- Csend legyen! - kiáltott Mikkamakka. - Ki következik?

- Én - mondta Vacskamati. - Egy egészen rövid verset írtam.

- Halljuk!

Szerda ablakában
csütörtök ül,
és ordít
csütörtökül.

Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:

- Miért csütörtökül ordít?

- Mert csütörtök - mondta Vacskamati -, ha péntek, péntekül ordítana.

- Idegen nyelveket nem tud? - akadékoskodott Bruckner Szigfrid.

- Nem - mondta Vacskamati -, ez egy műveletlen csütörtök.

Mikkamakka megrázta az elnöki csengőt.

- Elég - mondta. - Halljuk Aromót!

Aromo fölényes mosollyal sétált a tisztás közepére. Rázendített:

bálomböki bag u fan
bálombökö big a fún

- Nem ér - ordított közbe Bruckner Szigfrid -, egy hangot se értek belőle! Arról nem volt szó, hogy hottentottául is lehet verset írni.

- Eszed tokját hottentotta - háborgott Aromo -, ez igenis magyarul van!

- Akkor én megeszem a fülem - mondta Bruckner Szigfrid.

- Már meg is sózhatod - felelte Aromo.

- Hadd mondja végig - próbált rendet teremteni Mikkamakka.

Aromo újra belefogott:

bálömböki bag u fan
bálombökö big a fún
búlámbákö bög i fan
balúmbaká bög ö fin
bilambúka bág ö fön
bölimbakú bag á fön
bölömbika búg a fán

- Ez semmi - mondta Ló Szerafin -, így egy gyerek is tud verset csinálni, ha ugyan ez egyáltalán vers.

- Igenis vers! - jelentette ki Mikkamakka, akinek úgy látszik, tetszett ez a bálömböki. - S ha azt hiszed, hogy olyan könnyű ilyet írni, rajta, bizonyítsd be! Írj egyet!

- Nem is kell leírnom - mondta Ló Szerafin -, kapásból is elmondhatom.

- És már mondta is:

kómirelű kőtyual
kamórile kütyőul
kumaróli ketyüől
kőmuraló kityeül
kőmürula kótyiel
kemürőlú katyóil
kimerülő kutyaól

- Jó, jó, de ennek semmi értelme sincs. Mi az, hogy kimerülő kutyaól? - szólt Aromo. - Kimerülhet egy zseblámpaelem vagy esetleg egy hegymászó, de egy kutyaól!

- Esetleg elfárad - vetette közbe Vacskamati. - Miért ne fáradhatna el egy kutyaól?

- Vagy a kutya nagyon nyomja belülről - kelt Bruckner Szigfrid is Ló Szerafin védelmére.

- Rendben - mondta Aromo -, de a módszer, ahogy a verset írtam, mégis az én találmányom.

- Ez igaz - hagyták helyben a többiek.

- Találmánynak nem rossz - epéskedett Nagy Zoárd -, csak versnek.

Mikkamakka megint csengetett.

- Halljuk az utolsó versenyzőt!

Nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm.

Így szavalt:

Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm

- Nem ér! - rikoltozott Bruckner Szigfrid. - Akkor én meg azt mondom, hogy:

Prampapam, prampapam,
prampa-prampa-prampapam

- Nono - mondta Mikkamakka -, csak azért kiabálsz, mert nem tudod, mit jelent Dömdödöm verse.

- Miért, mit jelent?

- Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.

- Engem is? - kérdezte gyanakodva Bruckner Szigfrid.

- Persze, téged név szerint is megemlített - mondta Mikkamakka.

- Éljen Dömdödöm - kiáltott Bruckner Szigfrid -, adjuk neki az első díjat!

- Adjuk! - kiabálták a többiek.

Mikkamakka és Maminti egy babérkoszorút helyezett Dömdödöm fejére.

- Te győztél - mondták neki.

- Majd kölcsönadhatod a krumplifőzelékembe - veregette meg a győztes vállát Bruckner Szigfrid.

Dömdödöm meg boldogan elindult az erdő felé, és fennhangon dúdolgatta a győztes verset.

Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm.

Tudni és nem tudni

Erről is írtam már korábban, de visszatérő témája az életemnek a tudás. Mármint a másokról való tudás. Ha bármelyik ifjaknak írt regényt elolvassuk (legalábbis nekem eddig ez a tapasztalatom) mindig kiderül, hogy a főszereplő nem követte volna el azt a hibát, amit elkövetett, ha tud a dolgokról, amiket eltitkoltak előle, jó vagy rossz szándékkal.
Például ott van rögtön HP, akinek ha elmondják, hogy Voldemort küld neki álmokat és befolyásolhatja, akkor nem rohan rögtön a minisztériumba és nem hal meg Sirius.
Vagy ott van a Csontváros összes főszereplője, akik ha tudják, hogy honnan származnak, egészen másként álltak volna a dolgokhoz.
Vagy annak a regénynek a főhősnője, aki szellemeket lát és ahelyett, hogy titkolták volna előle, hogy azok tényleg szellemek megtanították volna kezelni ezt.

Vagy hogy frissebb élményt hozzak példának a Being Humanban, ha Mitchell végig őszinte lett volna Anniehez, az nem vezette volna el hozzá a rendőrt.

Igen nem is a titkok tudása, hanem az őszinteség. Amikor érzem, hogy valaki valamit titkol előlem, és tudom, hogy előbb-utóbb meg fogom tudni (hiszen előbb-utóbb mindig megtudom mi történt) és tudom, hogyha tudtam volna, akkor talán másképp viselkedem...

Például ha tudom, hogy valakinek haldoklik a nagymamája nem kezdek el a közelében ilyen vicceket mondani... Vagy ha tudom, hogy érzékeny egy témára, akkor nem hozom fel egy beszélgetésben.

Szóval én nem azért szeretnék tudni dolgokat, mert fel akarom használni mások ellen, hanem, hogy tudjam, hogy mire vigyázzak és mire nem... Ezért is kérdezek rá mindig mindenkinél mindenre (illetve egy kivétel volt az utóbbi időben, amikor nem kérdeztem rá az illetőnél a dologra), főleg amióta visszajöttem... Ezt a szokásomat meg fogom tartani, ha hazamegyek, csak ott már személyesen fogom feltenni a kérdést...

Én egyetlen dolgot titkolnék el saját magam miatt mások elől és az az, ha halálos beteg lennék. Mert nem akarnám, hogy sajnáljanak.Azt akarnám, hogy ugyanúgy viselkedjenek velem, mintha egészséges lennék.

Bárcsak az emberek őszintébbek tudnának lenni saját magukkal szemben is....

MTT-s novellák

Pár évvel ezelőtt Alyr írt két MTT-snovellát is. Azért MTT-s mert ugye MTT-sek szerepelnek benne.
Most újraolvastam mind a kettőt (igen konstans MTT hiányom van...) és döbbenetes élmény volt, hogy mennyit változtunk azóta, mint társaság. Kik tűntek el az akkoriak közül, hogy alakultak át a kapcsolatok (baráti és párkapcsolati) kik játszottak akkor vezető szerepet az MTT-ben (többségük még most is), mennyire mások voltunk még. Mint társaság.

Így, hogy kvázi 8 hónapja csak kívülről látok mindent ezek a változások még feltűnőbbek lettek. De erről már írtam a régi blogon azt hiszem.

Nem, nem feltétlenül jó irányba mozdult el az MTT, sok érték elveszett, ami fontos volt, sok új értéket kaptunk (jövőre már tényleg külön babarend kell a táborba), és vannak olyan dolgok is, amik nem jó, hogy megváltoztak.

Para van...

Tegnap ugyebár voltam nagyot kirándulni. Kirándultam én már máskor is,és lépcsőzni is szoktam, de most valami nagyon elcsesződött a rendszerben, mert rohadtul fáj a jobb térdem. Ez volt műtve is annak idején (asszem).

Konkrétan ott fáj ahol a szárkapocsi oldalszalag van, meg a külső ízületi porc. Még sose fájt ott...
Ijesztő, mert ha ez így marad, akkor búcsút mondhatok a bringázásnak meg a nagy túráknak, amiket pedig nagyon nagyon tervezek már...

Utálom... 

S akkor az van, hogy...

Hogy van egy egész napod gondolkodni, és akkor gondolkodsz és saját magaddal  beszélgetsz.Furcsa dolog tudom, de én szoktam ilyet. Megbeszélgetem magammal azokat a dolgokat, amiket másokkal nem lehet, mert vagy nincsenek fent, akikkel ilyenekről beszélgetni szoktam, vagy nincsenek olyan hangulatban, hogy az Élet Nagy Dolgairól beszélgessünk.
Például ma sokat filóztam azon, hogy miért van, hogy az élet egyeseknek mindent megad, de tényleg mindent, másokat pedig folyamatos próbatételekre kényszerít.
Bár én kevés olyat ismerek, akinek csak úgy az ölébe hullanak a dolgok, inkább olyat szoktam látni, hogy érdemtelenül kapnak meg valamit az élettől, és aztán nem becsülik meg.
Miért mindig csak utólag jövünk rá, hogy mit vesztettünk?
Miért gondolják azt sokan, hogy mindenki megérdemel egy harmadik-negyedik-sokadik esélyt? (A második eséllyel én is egyetértek, bár, van aki szerintem azt se érdemli meg.)

Néha szeretnék láthatatlan lenni, szeretném ha tudnék repülni, vagy csak ott teremni, mint egy szellem és látni dolgokat. Néha szeretném ha két életem volna, az egyikkel élnék úgy, ahogy sosem mertem, mert az nem én lennék, a másikkal pedig élnék úgy, ahogy most.

Csak azokat a dolgokat bánom az életemből, amit kihagytam. Kihagyott ölelések,puszik,csókok, mondatok, pofonok, verekedések, bulik, táncok, élmények.

Tudom, hogy nem oldhatom meg mindenki életét, és mindenki problémáit, a Harry Pottet szindróma akkor is dolgozik bennem. Ha valakinek, aki fontos nekem (legyen ez családtag, vagy barát) valami baja van, akkor meg akarom oldani, segíteni akarok, akkor is ha tudom, hogy nem lehet.Olyankor én elfelejtem a saját gondjaimat és csak azon kattog-pörög az agyam, hogy hogyan lehetne segíteni. Néha szeretném ha ez le tudna állni,mert tudom, hogy rémidegesítő lehet, és néha már engem is idegesít.
De nem áll le.

Szeretnék hazamenni, főzni egy jó teát, beletenni egy termoszba, felpattanni a bringámra, és átvinni azoknak, akiknek szüksége van rá.S csak hallgatni, hallgatni őket, mint Momo.

Idézet gyűjtemény

30 naposból kiszedtem azokat, amikhez tudok is:)

1. nap: A kedvenc idézeted

"A mi dolgunk az, hogy mihez kezdünk az idővel, ami megadatik."
Gandalf

2. nap: Egy idézet, amire még kisgyermekkorodból emlékszel

"A barátság arany fonala ha elszakad, össze lehet ugyan kötni de a csomó megmarad.

3. nap: Kedvenc meseidézeted

"Szívem szirma, szeretlek,

szállj nyugatról keletnek,

északról meg délfele,

szállj el, szállj el százfele!

Földet, ha érsz kis szirom,

legyen úgy, mint akarom,

tedd meg nekem, szépen kérlek"
Hétszínvirág
4. nap: Kedvenc versidézeted

"Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez."
József Attila

5. nap: Egy idézet a kedvenc dalodból
Ez talán nem a kedvencem, de nagyon sokat énekeltem kint.
"Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol.
Szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör.
Szentjánosbogarak
fényében tündökö"

Quimby

6. nap: Idézet egy olyan személytől, akire felnézel

"Jól van kislányom, ha neked ez tetszik, te fogod hordani nem én."
Az anyukám:)

7. nap: Egy idézet a szerelmednek

Nincsen szerelmem... De ha lenne:
"Nem tudom mit érzek, de tőled más lett az egész...."
Valahol Európában

8. nap: A legjobb barátod kedvenc idézete

`All we have to decide is what to do with the time that is given us.`

9. nap: Egy idézet, amit utálsz

"dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ugy érdemes."
József Attila

10. nap: Egy idézet, ami szerinted megmenthetné a világot

"Mindenki színes bőrű, különben nem látszana!"

11. nap: Egy idézet, amit egy időben sokszor felemlegettél

"Tedd azt,amit akarsz!"
Michael Ende


13. nap: Egy idézet, ami csupa jó emléket idéz benned

"Nem kell nekem Potter seprűnyélen,
A Jedikkel is elbánok lazán,
Nem megyek el Westerosra mégsem,
Középföldre ez az én hazám!"

14. nap: Egy idézet, ami átsegít a nehézségeken

"A Fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél."
Képzelt Riport


16. nap: Egy idézet, ami mosolyt csal az arcodra

„Na mit szólsz, Harry? Kiderült, hogy nem lüke vagy, hanem erkölcsileg szilárd!.” Harry Potter - Ron

17. nap: Egy idézet, ami tökéletesen kifejez téged

Ebből kettő van, mind a kettő Ákostól való:

"Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel..."

"Ezer meg ezer éve keresem az utamat, és keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akar, akinek engem küldött, akit nekem szánt az ég"


20. nap: Egy idézet, ami mindig mást ad neked

"Aki számít, azt te sosem látod, aki valamit is akar, az a jó barátod, aki megesküszik, hogy jó barát vagy, pedig többnek tart, mint egy jó barátnak..."
Hiperkarma


22. nap: Egy idézet a szeretetről

"Talán mégis igazat beszélt a Tündérek Királynője: a szeretet miatt az ember csak hazugságokba keveredik."
Hamuváros

23. nap: Egy idézet, amit már unalomig idézgettek

"Hányszor lehet büntetlenül elénekelni egy refrént."

24. nap: Kedvenc filmidézeted

„Megérdemli! Lehet. Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnek. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét.”
Gandalf


26. nap: Egy idézet, amiről egy rég nem látott ismerősöd jut eszedbe

"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni."
Dumbledore

27. nap: Egy idézet, amit a sírkövedre vésetnél

"Mindannyian részesei vagyunk egy Végtelen Történetnek."

30. nap: Egy idézet az újrakezdésről
"Valaki mondja meg, hogyan kell élni,

Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.

Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy, "
Képzelt Riport

A külföldön élés gondolata

25 nap múlva megyek haza. Ma amikor a lányokat hoztam el az iskolából, azon gondolkodtam, hogy most már nem is olyan idegen számomra ez a külföldön élés gondolata, mint régebben. Oké régen sem volt teljesen idegen a dolog, hiszen benne volt a pakliban, hogyha úgy alakul, akkor csomagolunk és indulunk, de sose indultunk.

Most már nem érzem annyira lehetetlennek, hogy külföldön éljek, és ha újra kijönnék, talán már nem is mennék haza csak nyaralni.

Persze iszonyatmód hiányoznának a családtagjaim, a barátaim, de semmi más nem köt haza. Ha idekint találtam volna valakit, aki szeret, lehet, hogy nem mennék most sem.

Kingával, egy másik éppen külföldön lévő lánnyal beszéltem, hogy hiába magyarázzák nekünk az otthoniak, meg mások, hogy használjuk ki a lehetőséget, hogy itt vagyunk,élvezzük, érezzük jól magunkat, ha a szívünk egy része még mindig otthon van (s neki jobban otthon van, mint nekem).

Nagyon jól fogalmazta meg Frodó Samunak. Nem húzhat a szíved mindig kétfelé, egynek és egésznek kell lenned.

Ha egyszer újra nekivágok a külföldnek, úgy szeretném csinálni, hogy egy és egész vagyok, hogy nem hagytam otthon magamból annyit, mint most. Hogy legyen merszem új barátokat, új ismeretségeket szerezni, megszeretni másokat. Mert itt kint azért sem tettem ilyet, mert úgyis hazajövök, ahogy a családot is igyekeztem nem megszeretni, mégis kötődöm egy kicsit hozzájuk.

Nehéz dolog ez...

Szeretném ha lenne kiért otthon maradni,  vagy lenne kivel kijönni, esetleg valakiért kijönni... Mert nekem mindegy hogy a világon hol élek, csak szeressen valaki... Legyek valakinek én a legfontosabb és legyen valaki nekem a legfontosabb... S akkor, akár még Izlandra is elmennék (pedig ott baromi hideg van).

Következmények

Ma, amikor a játszótéren a törpét megbántotta egy másik kisgyerek elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon mi emberek hányszor gondolunk bele a tettünk következményeibe. Hogy hányszor gondoljuk végig, hogy egy mondatunk, egy cselekvésünk fájdalmat okoz-e másoknak?
Én általában, azért igyekszem erre figyelni. Nem megy mindig, de igyekszem. Nagyon utálok másokat bántani, főleg, akiket szeretek és közel állnak hozzám, és mégis sikerül úgy, hogy nem szándékos. Ez általában akkor van, amikor nem gondolkodom, amikor túl önző leszek. Nem szeretek túl önző lenni, mert az valakinek általában fáj. Általában nekem is.

Sosem értettem, és azt hiszem soha nem is fogom megérteni azt, hogy miért bánt valaki egy olyan embert, akit elvileg szeret. Mármint ennyire nem figyel oda rá, hogy milyen a másik? Ennyire nem érdekli a másik személyisége? A másik igényei?

Amikor Alyrral együtt voltunk én nagyon igyekeztem figyelni rá, hogy ne bántsam őt. Bántották őt mások eleget, és én nem akartam. Persze néha így is sikerült, és neki is sikerült megbántani engem, de azért hat év alatt ez elég ritkán fordult elő azt hiszem.

Ha egyszer újra megszeretek valakit minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyem.

Ahogy eddig is azon voltam azoknál, akiket megszerettem. Mert azt hiszem az a legfontosabb egy kapcsolatban, hogy a másik boldog legyen, mert ha ő boldog én is boldog tudok lenni mellette.
Főleg, ha ez az igény kölcsönös.

Addio freeblog

Nos úgy döntöttem, hogy elhagyom a freeblogot. 2004-óta blogoltam ott de az utóbbi időben egyszerűen nem akart működni.Így átjövök ide. :)