Erről is írtam már korábban, de visszatérő témája az életemnek a tudás. Mármint a másokról való tudás. Ha bármelyik ifjaknak írt regényt elolvassuk (legalábbis nekem eddig ez a tapasztalatom) mindig kiderül, hogy a főszereplő nem követte volna el azt a hibát, amit elkövetett, ha tud a dolgokról, amiket eltitkoltak előle, jó vagy rossz szándékkal.
Például ott van rögtön HP, akinek ha elmondják, hogy Voldemort küld neki álmokat és befolyásolhatja, akkor nem rohan rögtön a minisztériumba és nem hal meg Sirius.
Vagy ott van a Csontváros összes főszereplője, akik ha tudják, hogy honnan származnak, egészen másként álltak volna a dolgokhoz.
Vagy annak a regénynek a főhősnője, aki szellemeket lát és ahelyett, hogy titkolták volna előle, hogy azok tényleg szellemek megtanították volna kezelni ezt.
Vagy hogy frissebb élményt hozzak példának a Being Humanban, ha Mitchell végig őszinte lett volna Anniehez, az nem vezette volna el hozzá a rendőrt.
Igen nem is a titkok tudása, hanem az őszinteség. Amikor érzem, hogy valaki valamit titkol előlem, és tudom, hogy előbb-utóbb meg fogom tudni (hiszen előbb-utóbb mindig megtudom mi történt) és tudom, hogyha tudtam volna, akkor talán másképp viselkedem...
Például ha tudom, hogy valakinek haldoklik a nagymamája nem kezdek el a közelében ilyen vicceket mondani... Vagy ha tudom, hogy érzékeny egy témára, akkor nem hozom fel egy beszélgetésben.
Szóval én nem azért szeretnék tudni dolgokat, mert fel akarom használni mások ellen, hanem, hogy tudjam, hogy mire vigyázzak és mire nem... Ezért is kérdezek rá mindig mindenkinél mindenre (illetve egy kivétel volt az utóbbi időben, amikor nem kérdeztem rá az illetőnél a dologra), főleg amióta visszajöttem... Ezt a szokásomat meg fogom tartani, ha hazamegyek, csak ott már személyesen fogom feltenni a kérdést...
Én egyetlen dolgot titkolnék el saját magam miatt mások elől és az az, ha halálos beteg lennék. Mert nem akarnám, hogy sajnáljanak.Azt akarnám, hogy ugyanúgy viselkedjenek velem, mintha egészséges lennék.
Bárcsak az emberek őszintébbek tudnának lenni saját magukkal szemben is....
2 megjegyzés:
nalátod ez is hiba... mert ha nem tudják, hogy halálos beteg vagy, akkor lehet mindig csak halogatnák a találkozót, míg aztán egyszer csak nem lenne kivel találkozni... és lehet még akarna adni valamit, elmondani valamit, megélni veled valamit és megfosztod tőle.. attól is megfosztod, hogy lassan hozzászokhasson a gondolathoz és elköszönhessen tőled...
Pedig egy ideig biztosan nem árulnám el. Legalábbis sokaknak nem.
Megjegyzés küldése